Tékozló Homár

Hordozható addikció

Sony/PlayStation Portable PSP-1000

2005.04.25. 09:13 | jackyll | komment
Nem bírtuk idegekkel a Sony szarakodását a PlayStation Portable európai premierje kapcsán - május és szeptember között bármikor megjelenhet, nincs hivatalos infó szeptember elsején jelenik meg -, ezért kölcsönkértünk egyet egy 24 órás stressztesztre. Az eredmény félelmetes volt. Kiégett gémereket 10 percen belül szippantott önkívületlen katatóniába a hordozható játékgép, aktív játékos szakértõink pedig általában az akkumlátor lemerüléséig nyomták metrón, kádban, partin, étteremben.

"Sony PSP was built by god" (Szent Péter, South Park)

Nehéz elhinni, hogy a Sony korábban nem készített hordozható konzolt, mivel elsõ próbálkozásuk kis híján tökéletes. Ránézésre gyártási költsége többe kerülhet bolti 250 dolláros (~46Khuf) áránál, dehát valahogy ki kell szorítani a Nintendót kényelmes egyeduralmából, ez elsõ körben bármekkora veszteséget megér.

A fizikai függõség elsõ jelei rögtön a kézbevételt követõen jelentkeznek: az arc eltorzul, a tudat pixellé zsugorodik, a nyáladzás megállíthatatlan. Az ember nem hiszi el, hogy egy gigantikus, tízcentis (480x272 pixeles, 24 bites színû) szélesvásznú képernyõt markol. A kép kontrasztja, élessége páratlan, bármilyen szögbõl ugyanolyan szép. Bekapcsolt géppel utcára lépve még a nap is kisüt, pechünkre. A súlyosan tükrözõdõ fekete mûanyagborításon saját vigyorgó arcunkon ilyenkor kívül nemigen látni mást. Legnagyobb erõssége mellett ez legnagyobb gyengéje a PSP-nek, tisztára nyalogatása után azonnal porszemek és ujjlenyomatok jelennek meg rajta, ha nem mûtõskesztyûben közelítünk.

Külsõre amúgy fájdalmasan hibátlan a dizájn. Az áttetszõ felsõ gombok lágyan süppednek az ezüst fémkeretes lekerekített koromfekete bakelittömbbe, mint Freddy Kruger pengekarmai Johnny Depp húsába. Kivétel nélkül mindenkinek percekig "bazmeg"-re szûkült a szókincse, mikor hozzáért, esetleg Ridge Racerezhetett egy kicsit, ha jól viselte magát. A képernyõ bal alsó sarkában található "hangfaloid"-képzõdmény igazából egy analóg joystick, ami radikálisan növeli a játszhatóságot. Egyértelmû, mégis forradalmi újítás, minthogy Nintendón ilyen nincs.

A gombok elhelyezkedésénél azért felfedeztünk egy kisebb bugot, lévén a power-kapcsolót a jobbszélsõ sarokban egyszer mindenki megnyomta a játék hevében. Szerencsére néhány másodperccel késõbb folytatható a megszakadt mûvelet a memóriában tárolt állapotról. A bootolás szintén egy villanás, egyedül a játékok betöltése tart 20-30 másorpercig a másolásvédelem miatt zárolt szabványú, 1,8 GB kapacitású UMD lemezekrõl. A plasztik cartridge-be bújtatott hatcentis korongok olvasható részére már nem jutott fedél, így extrémen rendetlen tulajok esetén esetleg karcolódhatnak, bár a sima DVD-knél azért nagyobb biztonságban vannak.

A játékok töltésénél csak nagyritkán hallható motorzúgás, melegedni pedig egyáltalán nem szokott sem a meghajtó, sem az aksi, folyamatos használat esetén sem. Utóbbi lélegzetvétel nélküli autóversenyezés esetén állítólag 3,5 óra alatt lemerül, mi igyekeztünk nem meghalni játék közben, mint Kenny, és úgy 4-5 óráig el lehet lenni vele. A beépített hangfalak teljesítménye korrekt, de nem különösebben nagy szám, a környezet és a minõség érdekében javallott a fejhallgató használata.

Játékélményileg nagyjából megegyezik a PlayStation 2-vel, csakhát ez lemezzel, memóriakártyával és aksival együtt 280 gramm és ott tolható, ahová az ember viszi. A gépet a Ridge Racer árkád-autóversennyel húzatva hihetetlen sebességérzést kapunk. Percek alatt leolvad az offline környezet és azután külön gyakorlást igényel például válaszolni féltékenyenen bámuló ismerõseinknek, természetesen továbbra is a képernyõre szegezett tekintettel. A World Tour Soccer kis híján olyan, mint Fifa PS2-õn, egyedül a Tony Hawk Underground 2 Remixet volt nehezebb kezelni a gyors kombók miatt, merthogy a megszokott kontroller-csavargatásnál PSP-zés közben az egész berendezés bemozdul.

Többjátékos üzemmódban nem sikerült kipróbálnunk a PSP-t, hiába kapcsolgattuk a beépített wifit, a környéken sehol nem találtunk ellenfélre véletlenszerûen. A játékok Memory Stick Duo-memórikártyára mentenek állást, de innen lehet képeket/filmeket nézni vagy mp3-mat hallgatni is. Tesztgépünk 512 MB-tal rendelkezett, melynek jelentõs részét kitöltötte a Star Wars negyedik epizódja mpeg-4-formátumban. Minthogy a gép eleve 16:9-es képarányú, bármilyen mozifilmre rá lehet flesselni hazafelé az éjszakai buszon. Egyedül arra kell vigyázni, ne nyomódjon be a bal felsõ gomb, ez ugyanis újraindítja a filmet.

Mini USB 2.0 portján keresztül csont nélkül köthetõ bármilyen gépre, akár buta háttértárolóként, akár a frissen fényképezett képek kiválogatása utáni áttöltésre. Playlisteket szerkeszteni nem lehet, könyvtáranként egyet bír kezelni, amivel kizárólag adott folderbõl képes beolvasni fájlokat. Ez legyen a legnagyobb probléma, elõbb harapom ketté a nyelvem az adrenalintól.

Szűrt kommentelők

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eric_Cartman 2010.02.26. 22:22:22

Vártam 5 évet, ha senki sem képes elsőzni, kénytelen leszek én.
süti beállítások módosítása