Bár a legújabb szociodemográfiai kutatások szerint Budapesten életszerû tevékenység csupán a belsõ kerületekben van (ott is a romkocsmákra korlátozódva), mégis vettük a bátorságot és expedíciót indítottunk Sashalom felfedezésére. Megnyugodva konstatáltuk, hogy Unikum és élelmiszer külsõ kerületeinkben is bõséges mennyiségben áll rendelkezésre. "Unikum, bor, sör, kevert, nem értem, mért vagyok reggel levert." Namindegy, hagyjuk. Miután felébredtünk házigazdánk kerti asztala alatt, sietõsen megcéloztuk a piac mellett leledzõ Pocakos Kifõzdét, mivel az est folyamán minden ehetõt és ihatót elraboltak az ufonauták a hûtõszekrénybõl.

Az étkezde külleme és enteriõrje bármilyen esztétika-szakos széplelket a kemény drogok világába kergetne, mi viszont nem a külcsín alapján ítélünk, ha az éhhalál fenyeget. Viaszosvászon és balkán: hiányzó wc-papír, szappan, kéztörlõ stb. A kajaválaszték ekkortájt csupán bablevesre és a brassói aprópecsenye egyik helyi mutánsára korlátozódott, de igényeink a béka segge alatt voltak. Noha helyi kémeink óva intettek a korai látogatástól, mondván, ez esetben a tegnapi maradékot kapjuk, mi veszélyes emberkísérletre is elszántak voltunk.

Totó cimbora bablevest, én maradékelven a brassóit választottam. A Pocakos-tulaj megesküdött, hogy friss és mai minden, majd közölte, hogy várni kell, míg megmelegíti. Ezt röhögés nélkül kibírtuk. Megjegyzem, az árak is a béka segge alatt lapulnak: a brassói sült hasábburgonyás körettel és savanyúsággal, valamint gyógysörrel 900 forintot kóstált. "És ne felejtsétek el visszahozni a tálcát!"- üvöltötte utánunk a tulaj, de nem volt más kajálda a környéken.

Megérte korgó gyomorral kivárni a félórás melengetést. Miután végre nekikezdtünk bõségesen kimért élelmünknek, meleg szeretethullám futott át rajtunk. Bár az aprópecsenye messze állt a klasszikus, mondhatni ortodox módon elkészített brassóitól (hiányoltam a szalonnát és a zöldborsót, valamint sült krumpli helyett pirított a szokásos köret), a szakács vagy õstehetség, vagy pedig egy elsõosztályú étterem ide deportált kulináris mûvésze lehet. Ízek mestere, áldott a te neved. Révülten csámcsogás mosolyra torzult arccal (a cimborám által rendelt bableves sem volt nemzeti gyász), lelkünkben béke és szeretet, ízlelõbimbóink orgazmusa. Isten szeret minket. Valszeg még egy Krúdy Gyula vagy Hamvas Béla kaliberû ínyenc is megkockáztatott volna egy mosolyt. Mindenesetre erõs esküvéssel megfogadtuk, hogy legalább még egyszer visszatérünk ide hátralevõ életünkben.