Hol volt, hol nem volt, illetve van egy spancim, amelyik annyira, de annyira bugyuta, hogy elnevezték a galád cimboráim Gesztipéternek. Szeretett blökim nekifutással próbál a boltok becsukott üvegajtaján keresztül áthatolni, valamint rendszeresen elorozza a környék rémének, a Killer nevû pitbullnak a gumicsontját. Nemrég sikerült még önmagához mérten is nagyot alakítania: amikor meglátta az utcán közelítõ anyukámat, örömében kiugrott a cirka 7 méteres magasságban levõ lakásablakon. A kétségtelenül látványos salto mortale után anyuci tényként közölte telefonon keresztül, hogy Peti öngyilkos lett, de legalábbis eltörte a gerincét. A többi fortissimo bõgés. Vészhelyzetben a legelszántabb autóirtó bringásállat is hajlamos kocsiba ülni, tehát leintettem az elsõ taxiformájú jármûvet (a periferiális látásom szerint Fõtaxit) és a helyszínre vágtattunk.

A húgytocsában heverészõ blöki láttomra megcsóválta a farkcsonkját, amitõl nagy kõ esett le a szívemrõl, mert legalább a gerinctörést kihúzhattam a lehetséges sérülések listájáról. Serényen szétrúgdostam a környékbeli irodistákból összeverõdött bámész tömeget, majd a jobb ötlet híján pokrócba csomagoltam az ütõdött ebet és anyástól betuszkoltam õket a várakozó taxiba. Elindultunk az állatorvosi egyetem felé. Ekkor érkezett el az ideje, hogy az addig hallgatag taxisofõr megszólaljon. - Tudják-e, hogy én nem Fõtaxis vagyok? - Tessék? -– így én, a naív. - Nem piros-fehér, hanem fekete-fehér kockás csík van a kocsim oldalán -– tette hozzá magyarázólag. Tanácstalanul vártam, hova akar kilyukadni. Megtudtam azonnal. - Nekem másként van beállítva az órám - közölte sejtelmesen. - Aha -– kezdtem kapisgálni. –- És mégis mennyire másként?

Mondott egy összeget, amitõl megszólalt a fejemben a trash metál és vízióm támadt. Kiviszem a hiénát egy csendes folyópartra, majd ábrándos arccal apró darabokra tépdesem, miközben azt mormolom: szeret - nem szeret. A maradványokat meg intõ példaként kiszögezem a városunk kapuira és a taxisdrosztok környékére a hasonszõrû kollégái számára.

Sajnos, a hátsó ülésen szûkölõ eb + anya az égbeszökõ vérnyomásom ellenére is önmérsékletre késztetett. Megérkezésünkor beértem azzal, hogy az ablakon bedobott ezresek mellé csupán egy, az emberek és Isten által egyaránt helytelenített aktusra buzdítsam a kedves mamájával kapcsolatban. A mamától ezúton kérek elnézést.

A blöki megúszta egy lábtöréssel és már újra a régi, tegnap például ideiglenesen a birtokába került egy lehúzott cipõvel pihenõ fájóslábú svéd nyugdíjas bal lábbelije. Tõle is ezúton kérünk elnézést, jevlá gubbjevel. (Képünk illusztáció, a Szervita-téren készült két nappal ezelõtt.)