Ugrott egyet a szemöldökünk a Super Mario-tojás ára láttán – kétszáz forint fölött kicsivel, igaz drága éjjel-nappaliban – de ki voltunk éhezve egy íróasztalra állítható kis Super Marióra és eszünkbe jutott a költségszámla, úgyhogy szó nélkül megvettük. Bizonyos szempontból aljas átverés áldozatai lettünk, de a trükk nagyon ügyes!

A beetetés ott kezdõdik, hogy a vizsgált termék megszegi a Kinder-klónok titkos esküjét és nem ehetetlenül szar, száraz, a legkisebb nyomásra atomjaira hulló réteg választja el a fogyasztót a meglepetéstõl, hanem a maga kategóriájában kifejezetten finom csokihéj. Megkockáztatom jobb az Anyatojásnál is.

A belsõ sárga plasztik tojás viszont egy jó nagy fityiszt rejtett, hogy finoman fogalmazzunk. Merthogy egészen biztos voltam benne, hogy ilyen néven csakis egy Mario-figura képzelhetõ el meglepetésnek. De persze nem, egy igazán ellenszenves, Charly nevû kis bábu darabjait kaptam ajándékba. A kifejezéstelen arcú mitugrászban az a legbosszantóbb, hogy értelmetlenül gondos a kidolgozása, az ízületei például mozognak, az anyaga meg igazi puha, kommunista luxusmûanyag. Ja, ráadásul MC a foglalkozása a kis pöcsnek.

Szóval aljas ez a trükk, mert ha rosszabb lenne a csokija, eszembe sem jutna többet, így meg jól kitaláltam, hogy szerdán veszek még egyet reggelire, hátha abban már tényleg a névadó fog rejtõzködni. Majd beszámolok, ilyen a függés.