Tékozló Homár

Idõkapu a Ferenciek terén

2006.07.28. 10:23 | jackyll | komment

A Homár szíve elektronikusan Erzsibabáé, aki olyan megkapó érzékenységgel viseltetik kedvenc közértje iránt, hogy kedvünk lenne nyitni egy hasonlót:

Igaz, hogy nálunk nyugatabbra lévõ országokból indult hódító utjára a nosztalgia divata, de tökélyre azért nekünk sikerült fejleszteni. A Ferenciek terén lévõ Match élelmiszerüzletbe belépve 25 évet csúszok vissza a múltba, ezért nagyon hálás vagyok nekik. Szeretek itt vásárolni. Itt még lehet érezni, hogy nem mindenki hódol be a pénznek, itt még elhiszem, hogy nem kell a fogyasztói társadalmat feltétel nélkül kiszolgálni.

Boldogan ugrok arrébb amikor a vásárlókra ügyet sem vetõ alkalmazott határozottan tolja a magas kosárhegyet, akár a hülye vevõnek ha nem elég gyors és nem tud félre ugrani, vagy ha a marha azt feltételezi, hogy ITT kerülgetni fogják. Csillogó szemekkel nézem a koszos köpenyben újságot olvasó kiszolgálót, miközben pici irigység lopakodik szívembe látván rajta a háborítatlan nyugalmát ebben a rohanó világban.

Kedvenc helyem a pénztár. Itt már a sor tekintélyes hosszúsága is mutatja, hogy nem akármilyen kaland vár rám. Hiába mûködik 4 kassza, a pénztáros nõk a vásárlók feje fölött egymással trécselnek, és komótosan ütögetik be az összegeket. Mielõtt hosszas percek múltán sorra kerülök, feldúlt képû francia srác lép a pénztár mellé. Látszik rajta, hogy egyszerû fiú, nem tudja értékelni a különlegességeket, ezért nem is csodálkozom amikor olyan póré dolgokkal zaklatja az éppen receptet mesélõ pénztáros nõt, hogy az egy sörrel többet ütött be.

A vörös rövid hajú nõ lenézõen jegyzi meg, hogy õ nem beszél csak magyarul, majd mélyen a fiú szemébe nézve közli, hogy egyébként is elege van a sok hülye külföldibõl. Erre én úgy érzem hálátlan lennék, ha nem szabadítanám meg Õt ettõl a lehetetlen alaktól, ezért lefordítom mit is akar. Pénztárosnõ maga is megszámolja a söröket, megnézni a blokkot, gondolkodik, majd sértõdött mozdulattal a fiú orra elé csapja a sör árát.

Mikor ITT a retro közértben vásárolok bekalkulálom, hogy valamivel többet fizetek mint kéne, de nekem megér ennyit a hely különlegessége. Ez is a játék része, hiszen mindig mosolyt csal az arcomra mennyire találékonyak az ITT dolgozók amikor néhány plusz forint lenyúlásáról van szó. Mikor túl vagyunk ezen a közjátékon szegény pénztáros nõnek ki kell fújnia magát, ezért iszik egy kicsit, majd a másik kasszában ülõ hölgynek elmeséli, miket csináltak a reklamálókkal az elõzõ munkahelyén, amikor még vendéglátós volt.

Türelmesen megvárom amíg befejezik az anekdotázást, kicsit arrébb állok, ahogy lássák is egymást miközben beszélgetnek. Addig is csodálom a mögöttem hullámzó embertömeget, majd végig nézem amint a harmadik pénztáros hangosan átkiabál a negyediknek, hogy "ugye ez a kenyér 149 forint?" majd kacsintással jelzi kollégájának, hogy annak most hangos "igen"-t kell mondania.

Fizetés után boldogan fedezem fel, hogy a kis huncut most az egy darab olcsóbb és egy darab drágább Túró Rudi helyett két drágát ütött be. Úgy ítélem, találékonyságával ismét megérdemelte a plusz pénzt, így hát boldogan lépem át a bolt küszöbét, ami nekem egy idõkaput jelképez.

Szűrt kommentelők

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása