Alant következik Stöcki "Közveszélyes Munkakerülő" Kolléga csodálatos képriportja a kínaiak nagy szemfényvesztéséről.

Az előzményeket – amiben azon magyarázkodnék, hogy valójában normális emberekkel vagyok körülvéve – kihagyva hadd kezdjem a sztorit a puszta tényekkel: a nejem kinyomható szemű műanyagfigurás tollat akart venni a főnökének, de mivel toll nem volt, inkább engem lepett meg két játékdinoszaurusszal. A megfelelő kiskereskedésben a „NÖVÖ ÁLLATOK” felirat hívta fel jobbik felem figyelmét a csomagoláson már „hízós kisállatokként” emlegetett lényekre:



Bár a csomagoláson egy muflon és egy róka látható, a júzer valójában két kis dínót kap, amiket a használati utasítás szerint vízben tartva három nap alatt akár hatszorosukra is fel lehet hizlalni. Egészen kicsi, minden lenyelő gyerek esetében ez már önmagában kalandos órákat ígér a legközelebbi belgyógyászaton. A származási ország természetesen Kína.



Apró méretük ellenére egészen dínószerű képződmények estek ki a csomagolásból. A zöld Triceratops (késő krétakor, 9 méter, 6 tonna) az első Jurassic Park filmből is ismerős lehet, ez volt az a dög, aminek a székletében (nem formált, magas folyadéktartalmú) könyékig nyúlkáltak a paleontológusok.



A sárga Stegosaurus (jura, 9 méter, 3 tonna) ezzel szemben a második Jurassic Park sztárja volt, tudják, a tüskés farok meg a háton levő lemezek. A kínai játéktervezők előtt le a kalappal, még arra is szakítottak processzoridőt, hogy ezeket a jellegzetességeket ilyen kis méretben ráfröccsöntsék a tárgyalt munkadarabra.



A zöld állat 3 centis, a sárga valamivel kisebb, a forgalmazó által ígért 600 százalékos növekedéssel számolva tehát – hihetetlen izgalmak – 15-18 centis dinoszauruszok úsznak majd ki a vízből háromnapi fürdés után.



Hogy felkészüljek erre, megfelelő méretű jénai tálba dobtam a két kínait.



Elindítottam a stoppert, és a dinoszauruszok lelkesen ázni kezdtek.



Nyolc óra alatt a dínók meghíztak, mint az államháztartási hiány, és elérték a bő négy centis hosszt. Ugyanakkor furcsa bolyhosodás jelentkezett rajtuk (különösen a Stegosauruson), ami nem sok jót ígért a későbbiekre nézve. Ezzel egy időben az állatok kis buborékok formájában kiadták a beléjük szorult levegőt, de ekkor még azt hittem, hogy ez normális.



Té plusz húsz órakor már lehetett látni, hogy nagy a baj. A Triceratops ugyan szépen megschmuckosodott és hosszával már a 6 centit ostromolta, de a Stegosaurus oldala felhasadozott, feje pedig kifordult, és az egyik oldalról felismerhetetlenné vált.



32 órányi ázás után már a Triceratopson is jelentkeztek a kórság tünetei: bőre hámlani kezdett, a feje és a farka pedig egyre jobban kezdett hasonlítani egymásra. A Stegosaurus eddigre már teljesen kifordult magából, a vizet pedig fura, apró szemcsék tették zavarossá.



56 óra elteltével a fenti jelenség csak fokozódott, viszont az egyre inkább bőrbetegségre emlékeztető Stegosaurus zsugorodni kezdett. A víz közben még opálosabb lett az ismeretlen anyagú állatokból kiázó izéktől.



68 óra után már csak egy Moby Dick-dalszöveg jutott az eszembe: „a mocsok, a piszok, a szemét az úr / a gyomroood, a gyomrod kiforduuul”.



A 72 órát ezek után már csak kötelességtudatból vártam meg. Mint sejthető volt, a Stegosaurus az utolsó négy órában nem hízott 15 centis szörnnyé, de azért meggyőzően hozta az elborzasztó külsőt. Ha lenne ilyen állat, nem szívesen találkoznék vele a tengerben, ugyanazon okokból, amiért medúzákkal sem haverkodom.



A Triceratops, ha lehet, egy picivel jobban járt, mert ő még legalább nyomokban emlékeztetett arra a lényre, ami a vízbe került. Azonban így is legfeljebb egy Scooby Doo-epizódban tudnám elképzelni szerencsétlent.



A két jószág szárazon még szánalmasabban festett, a kezdetben pici, ám daliás dinoszauruszokból a víz kiáztatott minden tartást. Ez rendben volna, elvégre a gyártó és a forgalmazó sehol nem ígérte, hogy a NÖVÖ ÁLLATOK gusztusos formában nőnek meg. Az alábbi, bő 4, illetve 5 centis evolúciós zsákutcák viszont messze elmaradtak az elvárt 15-18 centitől.



A magyar használati utasítás szerint, ha a dínókat kivesszük a vízből, újra összemennek. Nem volt már szívem ezzel kínozni szegényeket, hagytam, hadd haljanak ki, mint fajtársaik.

Méghogy meteor.

Egyszerűen nem bírták a vizet.