Ha már az Inkal szóba került. A lányomtól és barátjától miközben a sátorban aludtak a rendőrségi zsargon szerint "ismeretlen tettesek" elloptak két digitális fényképezőgépet és egy mobilt. A tolvajok alaposságát dicséri, hogy a lányom pénztárcájában fellelhető kb. hatvan forintnyi aprópénzt is gondosan magukhoz vették. Amikor a gyerekek felébredtek, s rádöbbentek arra, hogy áldozatok lettek fiatalkoruk és tapasztalatlanságuk okán a kempinget őrző Inkalosokhoz fordultak. Akik értelemszerűen kiröhögték őket, majd közölték velük, hogy lopjanak maguknak másik fényképezőgépet. Neveltetésük miatt nem éltek a jó tanács sugallta lehetőséggel, inkább a rendőrséghez fordultak. Három órai várakozás után megtehették a kihelyezett rendőrségen a feljelentést. Várakozás közben megtudták, három óra a kihelyezett rendőrségen nem idő, holland fiatalok ugyanis hat órán át vártak arra, hogy hasonló ügyben eljárhassanak, mivel nem akadt olyan rendőr, aki beszélt volna hollandosul. Mikor bejutottak a hatóság színe elé, a rendőrök elmagyarázták nekik, hogy nem kellett volna magukkal vinniük ilyen drága fényképezőgépeket, s kifejtették, hogy az ügy felderítése mellesleg tök reménytelen. A jegyzőkönyv elkészülte közben a rendőrök megbeszélték az esti koncertmenüt, s megvitatták a csajokból a felhozatalt. Amikor a gyerekek szóba hozták az Inkalosok tanácsát, jót röhögtek, s közölték semmi közük az Inkalhoz. A rendőrségnek álcázott panasziroda felderítési mutatói persze nem hiába olyanok amilyenek. Hiszen a panaszok felvételén túl semmit sem csinálnak. Nem mennek ki a sátrakhoz, nem kérdeznek meg senkit, hogy láttak-e valamit, magyarul semmi nyomozáshoz hasonlatos tevékenységet nem folytatnak. A Sziget Irodától megtudtam, az őrzött kemping azért van, hogy ne nyírják ki a kempingben tartózkodók egymást, s nem azért, hogy a kempingezők értéktárgyait őrizzék. A hölgy mellesleg elmondta, a gépek valószínűleg valamelyik sátorban egy párnahuzatban vannak, a Szigeten évek óta fosztogató bandák módszere ugyanis az, hogy összelopnak mindenfélét és a Sziget végén feltűnés nélkül távoznak a csomaggal. Persze kifele nincs ellenőrzés, motozás, mert csak arra van felhatalmazás és jogosítvány, hogy az áruk befelé ne áramoljanak. A szigetlakók nehogy becsempésszenek orvul egy flakon ásványvizet, vagy egy üveg italt rontva a sziget üzleti sikerét. De ha már itt tartunk, kérdezem, mi lesz az elkobzott palackok sorsa, hová lesznek az 5-6 ezer forintos italok?

Persze ez csak mellékszál. Visszatérve a lopásra. A rendőrséget egyáltalán nem érdekli, hogy a Szigeten ki mit lop. A feljelentések nem súrolják a hatóság ingerküszöbét, még annyira sem, hogy nyomozást mímeljen. Bár ismerik a módszert, de tenni nem tesznek semmit.

D. Á.

Az eset egyik szenvedőalanyának édesanyja