Két csecsemővel Dubrovnikba tartván reptéri transzfert kerestem, és a neten bukkantam a Barát-Taxi hirdetésére, mely 2700 Ft-tal a legolcsóbbnak tűnt. Voltak fenntartásaim, mivel a 15.00kor feladott rendelésre 20.30kor reagáltak, de gondoltam, végül is a másnap kora hajnali indulásról nem késtek még el, az én idegeim meg nyilván a gyerekektől és a csomagolástól nyúltak ki. A hajnali fuvarral nem is volt baj. A honlapon ígért fixáras visszfuvar taxiban megkísérelt rendelésekor azonban kiderült, hogy homokszem van a gépezetben – taxisunk közölte, hogy fogalma sincs arról, hogy ezt hogyan kell intézni.
Amikor emlékeztettem a honlapon foglaltak szerint „igénylendő" kártyára, a diszpécserével (?) folytatott megbeszélés után kelletlenül közölte – egy rendkívül viharvert Barát-taxis logóval ellátott sárga kártyát előhúzva -, hogy fizessek érte 1000 Ft-ot (nyugtaként vs. a kártya sarkára írt összeg szolgált), a járatszámot, az érkezés idejét pedig küldjem el a cég mobilszámára. Sajnos, rossz előérzetem ellenére a kért előleget kifizettem, majd még az indulás előtt elküldtem a járatszámot és azt hittem, ezzel ügyesen elintéztem a dolgot. De, nem.
A nyaralás vége előtt 2 nappal smsben – hivatkozva a másnapi! érkezésünkre – kérik a járatszámot… Persze elmentve nem volt és 12 nap elteltével senki sem emlékezett rá a világ dalmát végén is túl. Részemről sms: már megírtam július 24én, kérem nézzék meg, amúgy nem holnap, hanem holnapután érkezem. Válasz-sms (kategorikus imperatívusban): sms nem érkezett, ha nincs járatszám, nem várnak. Részemről újabb sms-ek, ezúttal haza: internet-közeliek segítség: járatszám kell! Otthonról válasz, majd délelőtt járatszám továbbít BTnak. Válasz semmi. Másnap reggel sms: ha kijöttek a csomagok, hívjam a mobilszámukat és küldenek kocsit.
No, ezt tettem is udvariasan bemutatkozva, hogy a Ferihegy 1-en várom őket. Válasz: meg volt rendelve a fuvar? Közöltem, hogy természetesen, és előleget is felvettek. Erre a telefonnál ülő fiatalember minősíthetetlenül emelt hangon közölte, hogy jövök én ahhoz, hogy Őt kioktassam, hogy képzelem, hogy vele ilyen hangon beszélek… Amúgy is, hogy merészeltem azt írni neki, hogy keresse meg a korábban küldött sms-emet. Döbbenten motyogtam, hogy én semmi sértőt nem mondtam, nem írtam, ámde kuncsaft vagyok vagy mi, és várom a megígért taxit; de ő rögtön azzal folytatta, hogy semmilyen kocsit nem küld az ilyennek, mit képzelek, ugráltassam a többi taxitársaságot, de ne őket, valamint azonnal kérjek bocsánatot (?!) a pénzért pedig menjek ki a drosztra, mert oda küldi. Felvetettem: lehetséges-e, hogy azért kezdeményez vitát, mert nem is tudná teljesíteni a vállaltakat, mire azt a választ kaptam, hogy menjek a Zóna Taxival, amúgy is napi 600 fuvart adnak át a Zónának. Megjegyeztem, hogy érzésem szerint értesítenem kell a Fogyasztóvédelmi Felügyeletet, de erre csak gúnyos kacaj volt a válasz. Hát, végül ebben maradtunk.
A továbbiakat kitalálhatjátok: 30 percig vártam hiába a megrendelt taxik megállójában a pénzemre, érdeklődő sms-emre nem jött válasz, majd felismerve azt, hogy a 'buta és hiszékeny embernek bizony ez a sorsa', illetve 'olcsó húsnak híg a leve', zsebemben a gyűrött Barát-taxis „nyugtával" beültünk a gyerekekkel egy Zóna taxiba, amely „csupán" normálisan hazahozott. CAVE BARÁT TAXI!
Amikor a Zóna Taxi a megváltó
Kriszta is meglepődött, amikor a Barát-taxi diszpécsere a két héttel előre rendelt reptéri transzferre egy sor odavissza smsezés után azt bírta mondani, hogy menjen inkább Zónával. A Homár mondjuk nem egészen érti, mire ekkora rákészülés, de a levél tényleg vicces:
Az utolsó 100 komment: