A történetem ott kezdődik, hogy 2006 novemberében Kovács úr voltam, megvettem életem első Volkswagenjét, egy Polo-t. Vagyis megvettük. Feleségemmel együtt, nem túl hosszas keresgélés után, mivel neki ez már a sokadik VW emblémás autója (én a mai napig a japán márkákra esküszöm), eddig az összeset nagy megelégedéssel használta. Tudom, akinek VW-je van, nem sikeres ember, meg ősi román szokás. De maradnék inkább az ajtóletépésnél a következők miatt: a gépcsodát 2006 november végén helyezték forgalomba. Decemberben még nem használtuk, a még meglevő Honda Jazz-t hajtottuk helyette (én barom eladtam). Aztán január 3-án jött a hidegzuhany. A Polo nem indult. 120 km volt benne. Sötét műszerfal, forgó önindító, de nem induló motor. Még jó, hogy van mobilitásgarancia. Gondoltuk. Akkor még nem sejtettük, hogy gyakori vendég lesz nálunk a sárga autómentő.
Felhívtuk őket, az autót beszállították az Óbudai Autójavítóba, akik kicserélték a “műszercsoport” nevű alkatrészt. Jó, gondoltuk, ennyi belefér. Sajnos nem úsztuk meg ilyen könnyen, két hét múlva ugyanezt a jelenséget produkálta. Ekkor összedugták a fejüket a szakik, hogy ide a “rátóti ész kevés”. Kérték a VW gyár véleményét. Ők a motorvezérlő számítógép cseréjét javasolták. Úgy is lett. Mi a megjavítottnak mondott autó átvételekor egy panaszt nyújtottunk be, hogy amennyiben a hibát ezúttal sem sikerült orvosolni, jogi lépéseket teszünk. Nem szerződésszerű teljesítés. Vagy valami ilyesmi jogi szakszöveg. Ám úgy tűnt, megoldódtak a gondjaink, jött a tavasz, jött a nyár, a hiba nem ismétlődött (mindkétszer fagy volt, amikor nem indult az autó), boldogan éltünk az autóval, már nevet is kapott, Jürgennek szólítottam az istenadtát. Leszámítva azt, hogy egyszer menet közben leesett róla a motortakaró burkolat és összetörte a hűtőventillátort, ami miatt kinyomta a hűtővizet, problémamentesnek írnám le a kapcsolatunkat.
Egészen október 15-ig. Az első olyan reggel volt ez, amikor a szélvédőkre fagyott a pára éjjel. Nna, több se kellett a mi autónknak, nem indult. A télen megismert, meggyűlölt jelenség ismétlődött. Mobilitásgarancia, csereautó, stb.. Ekkor figyelmeztettük az Óbudai Autójavító munkatársait, hogy anno panaszt tettünk (amire január vége óta semmilyen választ nem kaptunk). Válaszul csak széttárt karokat kaptunk. Meg annyit, hogy “elektronika”, nem tudnak vele mit kezdeni, nem igérik, hogy másnap indulni fog az autó, miután megjavítottként átadták nekünk. Másnap indult. Negyedik nap, október 20-án nem indult. A jelenség ugyanaz. Mobilitásgarancia, csereautó stb.. Az Óbudai Autójavítóban kértük a vásárlók könyvét. Ott ennek átadását megtagadták, majd közölték, hogy ismerik a problémánkat, mindenki ismeri, az egész szerviz erről beszél. Jöjjünk vissza ünnepek után (okt 23-a előtti hosszú hétvége első napja volt), akkor egy olyan “megoldást tesznek elénk, ami véglegesen megoldja a bajunkat”. Nna, itt jött ki a naív ügyfél belőlünk, ugyanis elhittük, hogy létezik ilyen megoldás.
Október 24-én kora reggel jól ismert vendégként az Óbudaiban kezdtük a napot. Persze, semmilyen megoldással nem vártak minket, csak a szokásos “kicserélünk valamit, de ettől nem biztos, hogy indul” szöveggel jöttek. Ettől nem lettünk vidámabbak, de legalább a vásárlók könyvét megkaptuk végre, amibe írhattunk kedvünkre. Ebben az autó cseréjét kértük. Most valahogy így áll a dolog:
- Van egy autónk, ami vagy indul, vagy nem. Hidegben többnyire nem.
- Garanciában jelenleg negyedszerre próbálják elhárítani ugyanazt a hibát, de erre saját bevallásuk szerint is kevés az esély
- Egyelőre nem hivatalosan, de a tudtunkra adták, hogy a VW inkább az autó árának többszörösét költi az alkatrészek csereberéjére, minthogy elismerje, hogy gyártási hibás autót szállított le, ezért a cseréről ne nagyon álmodjunk.
- Elhasználtunk az ügyintézésre (a hűtővíz elfolyós történet nélkül) eddig 7 napot, némi pénzt, sok-sok idegsejtet
- Reménnyel senki nem kecsegtet, marad a fogyasztóvédelem, pereskedés, az autó így használhatatlan.
Köszönjük VW, köszönjük Óbudai Autójavító! A kiváló minőségű autót, a szakszerű javításokat.
A Volkswagen melegebb éghajlatra vágyik
Visszatérő hobbi a szériahibás autók gányolása. Valaki majd biztos megírja, mitől rosszabb a kereskedőnek, ha kicserél egy javíthatatlan kocsit és nem a Homáron látja viszont a bénázását. Labdacs esetében egy VW Polo nem bírja a fagypontot, az Óbudai Autójavító és a gyártó meg lassan egy éve széttárja a kezét és rendületlenül cseréli a "műszercsoport" illetve "elektronika" nevű alkatrészt, ahelyett, hogy az autót cserélnék vagy adnák vissza a pénzt:
Az utolsó 100 komment: