A Homárnak eddig egy meglepően gyors lefolyású pozitív kalandja volt csak a MÁV Biztosítóval, de Szücsi példája a korábban dokumentált rémhíreket erősíti. Most végre kiderül, mi történik akkor, ha mávosba ütközik mávos. Fejetlenség, káosz, havonta egy, a témához nem kapcsolódó hivatalos papír bekérése:

Állandó olvasótok vagyok, de nem hittem, hogy egyszer írásra is vetemedek. Most viszont kiverte nálam a biztosítékot a MÁV Általános Biztosító Egyesület nem éppen "emberi" káreseményhez való hozzáállása. Jól tudom, hogy aki ennek a biztosítónak a tagja az nem lehet sikeres ember, azt is hogy ez egy ősi … cég, de az alacsony díjai nekem bizony jó érvnek tűntek a szerződés megkötésekor. Addig nem is volt semmi baj, ameddig a saját bőrömön nem tapasztaltam, hogy mi van akkor ha belémkoccol egy szintén MÁV-os autóstárs. Szeretném kérni a kedves Homáristákat, hogy segítsenek ötleteket adni a következő történetet hogyan lehetne mihamarabb lezárni.

Már megint egy türelmetlen naivügyfél. Josef K. egyszer már megtapasztalta, hogy a Raiffeisen-hitelügyintézés 15 nap helyett 3 hónapig húzodott, de csakazértis megpróbálta újra, hátha rekordot dönt:

A sok tökéletes terméket, szolgáltatást hirdető reklámdzsungelben akarva-akaratlanul felmerül az emberben, hogy talán mégsem minden úgy igaz, ahogy mondják. Egy céget tekintve viszont volt alkalmam megbizonyosodni felőle, hogy ők komolyan gondolják. Biztos mindenki ismeri a Raiffeisen Bank reklámját. Tudják, az ügyintéző tapsol a kezeivel a fülén, miközben "Pa-Pa-Pa"-pázik. Na, ebben a bankban tényleg ilyen szinten foglalkoznak az ügyfelekkel...

Nagy örömünkre szolgál, hogy lassan mindenkinek lesz homárolvasó ismerőse, úgyhogy emailfordultával meg is kaptuk a Mustang Lovasclub reakcióját Rékáék tegnapi panaszos levelére:

Aszongya az Index Népszabiból, hogy: "a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal szerint a cég jogellenesen adta el többmilliárdos követelésállományát adóságbehajtó cégeknek. [...] A hivatal megállapításai szerint ahhoz, hogy a Centrum eladhassa követeléseit, önkormányzati rendeletet kellett volna hozni. [...] Az is problémás a hivatal szerint, hogy a centrum évekre visszamenően követelte a parkolási pótdíjat, hiszen az önkormányzatok selejtezési gyakorlata miatt sok megbüntetett az iratok hiányában már nem tudja bizonyítani várakozási engedélye meglétét."

Utóbbi gyakorlat az elmúlt fél évben a Homár levelei alapján annak ellenére folytatódott, hogy elvileg 60 nap után elbúcsúzhatnak fantomtartozásaik követelésétől. Túl sokat nem vár a Homár ettől a fordulattól sem, hiszen: "A hivatal vezetője, Forgács Imre ugyanakkor egyelőre nem kívánt a jövőbeni lépésekről beszélni." Nyilván az egész cég eleve akkora mocsárra épült, hogy igen nehéz lenne azt bármilyen rendelettel beszabályozni anélkül, hogy az önkormányzatok meglopásában érdekeltek érdekei sérüljenek.

Miklós története még a békés természetű Homárt is ollónyitogatásra ingerelte. A Bécsbe tartó naiv ügyfél az osztrák vasút szerelvényére szállt volna bicajával, amit a kaller érthetetlen okból megakadályozott, majd az időközben helyszínre érkező rendőr igazoltatása elől elmenekült. Nem jósolunk neki hosszú karriert:

Kedvenc vasuttarsasagunk meg a sokat probalt utazoknak is tartogat meglepeteseket. Tortenetunkben a meglepetes egy kalauz szemelyeben jelentkezik, aki a bicikliszallito mellett allva, a kis bicikliemblema alatt a vegsokig elmenve vedelmezi allaspontjat, hogy ott biciklit szallitani marpedig nem szabad.

Ősi homárolvasóknak nem akkora meglepetés, de hátha vkinek új, hogy a hűségnyilatkozat utolsó hónapjában bontani kell a szerződést, ha nem akarnak még egy év hűséget (ráadásul a régi áron). Ákos a Pantelnél derítette fel ezt az elítélhető magatartást - amit állítólag idén felszámol a GVH -, de tkp mindenhol ezt nyomják:

Szeretném felhívni internetező társaim figyelmét a Pantel, Invitel és Hungarotel meglepő magatartására és sajátos értelmezésére a hűségnyilatkozattal kapcsolatban: hiába járt le az 1 év (kinek mennyi) hűségnyilatkozat, akkor is csak egész évfordulókon lehet kilépni a szerződésből!

Most mindenki ezzel játszik az Index szerkesztőségében, a Homár meg nem az a titkolódzó fajta, úgyhogy tessék, hagyják abba a munkát, és töltsenek egy önfeledt negyedórát azzal hogy beírják barátaik, ellenségeik + híres emberek nevét. Például Gyurcsány Ferencét. Jó mulatást, örök hálánk Hancunak a linkért.

Múltkori lovastáboros történetünk lópikula ahhoz képest, amit Rékáék tapasztaltak. Miután gyermeke két nap után közölte, hogy fél napot unatkozva kóvályognak a Mustang Lovasclub táborában, és ezt anyuka sérelmezte, hadsereget megszégyenítő megszégyenítésben lett része: lovardaseprés, levélgereblyézés, bajnoki edzés egy hét alatt:

A csömöri lovastáborral kapcsolatban jegyezném meg, hogy szinte pontosan ugyanez történt meg velünk a dunaharaszti Mustang Lovasclubban. Megérdeklődtük, befizettük. Tudtuk, hogy a gyerek dolgozni is fog, egyet is értettünk, megbeszéltük vele, stb. De. Az oktatójuk 8 helyett 1/2 10-kor jelent meg, addig a gyerekek tengtek-lengtek, fogalmuk sem volt, mit is kéne csinálniuk, mivel azért mentek oda, hogy megtanulják, megszeressék a lovaglást, a lósportot. Napközben volt 2x 1/2 óra lovaglás, közben csutakolás, stb, amivel, ismétlem, semmi baj. Délután mindig volt "szabad foglalkozás", ami nem tudom, mit takar, nem ezért fizettük be. Így a gyerekek több órán keresztül unatkoztak (reggel másfél, délután 1-2 óra), mert nem volt mit csinálniuk. Szóval, hétfőn kezdődött a tábor, szerdán bementem, és tök udvariasan megkérdeztem, hogy nem lehetne-e, hogy az oktató többet foglalkozzon a gyerekekkel? És akkor következett a "megtorlás".

Ugyan ki az elvetemült, aki a 2-3 napja szemerkélő esőben borfesztiválra látogat? Aladár igazi vérbeli mazochista, biztos úgy számolt, h így kevesebben lesznek. És tényleg. De az árusok is. Cserébe a 10 órája ázó biztonságiak pontban 11-kor kidobták, bár normál esetben (tömeges érdeklődés esetén) ez éjfélre szokott kitolódni:

A 16. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivált szokás szerint idén is a Budai Várban rendezik szeptember 5. és 9. között. Mielőtt bárki azzal vádolna, túl hamar ítélkezem, elmondhatom, hogy a legutóbbi ezredforduló óta rendszeres látogatója vagyok a rendezvénynek, és azt megelőzően is előfordultam hébe-hóba. Ezen tapasztalatokkal felvértezve vágtam neki az idei fesztivál első napjának is. Mindjárt az évente szigorúan monoton emelkedő jegyárat (most épp 2200 HUF/nap) kifizetve tapasztaltam, hogy a kiállítók egy jelentős része zárva tart.

Kedves Sorstársak,
 
Folytatást írok a Kitoláshoz, ahhoz a könyvemhez, ami reményt, sőt nevetést, és gyakorlati túlélési ismereteket próbált csöpögtetni azoknak a fiatal apáknak az életébe, akik egy nap döbbenten vették észre, hogy a csajuk terhes, vagy még megdöbbentőbb módon ripsz-ropsz fiatal apák lettek. A Kitolás a terhesség elejétől kábé e gyerek egy éves koráig ölelte fel – na jó, a túrót, nem ölelt az semmit, szóval a kisded egy éves koráig próbálta felkészíteni szegény fiúkat, hogy milyen meghökkentő kalandokra számíthatnak. Most elkezdtem írni a folytatását, Harc a gyerekek ellen egytől öt éves korig munkacímmel. Hogy jó legyen a könyv, nem ártana tudnom, hogy a többi fiatal apát mi izgatja igazán a gyerek körüli dolgokban. Magyarán kérdéseket várnék, tőletek, olvasó apáktól, egyszerű és összetett, speciálisan egyedi és tök általános, pofonegyszerűnek tűnő és látszatra megválaszolhatatlan kérdéseket, olyanokat, amiket még sosem mertél megkérdezni. Bónusznak esetleg listákat a megoldhatatlan problémákról. Önhittek írhatnak pár sort a legnagyobb gyerekmegfékezési pedagógiai diadalukról is. Mit csináljak, ha a zsúrban a gyerek négyéves ovis társa először leköp, aztán „csaló lamperthistának” nevez? Tikkelni fog-e a bal szeme élete végéig, ha titokban megnézem vele a Csillagok háborúját? Bármit. Minden levelet vagy kommentet előre is köszönök.

Szily Homár László