Az alábbi sztorinak egyetlen pozitív üzenete van: az alávetett lárvák fogyasztók legalább képesek a szolidaritásra. Miközben a BKV szervezésében órákig aszalódnak szűk folyosókon, hogy jó sokat fizethessenek a rossz szolgáltatásért, aprót váltanak egymásnak, fenntartják a helyen, ilyesmik. Jöjjenek tehát Gabriella kalandjai, aki a BKV-ügyfélség Ronald Reaganjeként az első araszoló léptektől a végén eljut az elrettentő nukleáris megoldásig!
Kedves Homár!
A MÁV-os sikeren felbuzdulva szeretném Veled megosztani mai élményeimet a BKV Akácfa utca főhadiszállásán. Éves bérletet szerettem volna venni a központi pénztárban, merthogy máshol nem nagyon lehet kapni. Már tegnap és ma reggel is jártam arra, de az utcán kígyózó sor elriasztott. Ma 11:28-kor aztán úgy döntöttem, kivárom, mert a helyzet nem nagyon fog javulni, a tavalyi bérletem meg lejárt.
Beálltam szépen a sorba, ami akkor a Rákóczi út felőli bejáratnál a lépcső közepéig tartott -- ez nem is tűnt rossznak a tegnapihoz képest. A pénztár 7-től 14-óráig van nyitva, semmi jele, hogy ezt az év eleji rohamra való tekintettel meghosszabbították volna. A sor összetétele vegyes, diák, nyugdíjas, vállalati ügyintéző. Lassan araszolunk. Nem látjuk, mennyien állnak előttünk, mert a lépcső után egy lengőajtón át kis előtér, utána egy nagyobbacska váró van tele emberekkel, a pénztár(ak) meg valahol elvesznek a tömegben. Időről időre valaki megpróbál bejutni és körülnézni. Találgatjuk, hány pénztár lehet nyitva. Egy előrébb álló úr elmondása szerint nem látja pontosan, de egy vagy kettő.
A sor közben tanácsokat ad egymásnak (céges számlát fent érdemes kérni), információt ad (mit lehet normál pénztárban kapni, merre van az ügyfélszolgálat, stb.), tartja egymás helyét (cigi-szünet, ATM látogatás) és egyáltalán meglepően civilizáltan viselkedik. Még aprót is váltanak a sorstársaknak a parkolóórához.
Lassan fél órája állok a sorban, mikor végre bejutok a váróba. Sajnos szemből, a másik bejáraton át is áll a sor. A biztonsági őrök próbálják nyugtatgatni és irányítani a sorokat. ("Oda most ne menjen, mert a hölgy 250 bérletet visz és az eltart egy darabig.") A falon lévő plakát büszkén hirdeti, hogy éves bérletet már december 24-től lehet kapni. Na persze. Már 3 pénztár van nyitva. A sor közben ötletel: lehetne külön céges pénztár, vagy azoknak egy, akik csak egy darab bérletet vesznek. Esetleg lehetne más pénztárakban is árulni az éves bérletet. Meg decemberben. És kiírhatták volna, hogy számlát "fent, a 3. szobában" is írnak. Nekem az is eszembe jut, hogy biztonsági őr helyett felvehettek volna még egy pár pénztárost. Akkor őr se kéne. A sor vége felől valaki azt mondja, kint valami rádió interjúvolja a sorstársakat. Remek.
Araszolunk. Magamban fogadkozom, hogy ha 2-kor becsukják az orrom előtt a pénztárt, akkor egész évben lógni fogok. Ha elkapnak, arra a célra meg majd lehalászom valami BKV fejes adatait az internetről. Időről időre valaki megpróbálja beelőzni a sort, de a tömeg résen van. Vannak, akik 3 órája állnak itt.
Egyszercsak az őr szól, hogy menjünk a kettes pénztárhoz. Húha. Sínen vagyok. (Ja nem, az a MÁV.) Már csak nyolcan vannak előttem. 7-6-5... És én jövök. A pénztárból ijedt szemű fiú néz rám. Mögötte idősebb hölgy ül. ("Istenem, add, hogy ne tanuló legyen." -- fohászkodom.) Elrebegem, mit szeretnék. Közben próbálok mosolyogni. Biztos a srácnak is szar napja van. Kártyával fizetek. Összeg OK, PIN. Megkapom a kártyát meg a bérletet. Köszönök, megkerülöm a másik sor. Az órám szerint 13:29 van. Egész jól megúsztam.
Atomot nekik!
Az utolsó 100 komment: