Az alaptermék függőiként megkóstoltuk a Red Bull Colát. Drámai hír, most is fahéjasat böfögünk tőle. Fura dolog, hogy a cég, amelyiket a világon mindenki irigyel, amiért kitaláltak 1 darab, nyilván 5 forintért előállítható terméket, amit negyvenszer többért tudnak továbbadni, nem bírta ki, hogy ilyen egyszerűen jó neki, és nekiállt úgymond bővíteni a palettát.

Legyen az ő bajuk, a barokkos kísérletezés eredménye itt áll az íróasztalon. Az Anyatermék kormeghatározó dizájnjához képest persze bénán néz ki, de itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a második dobás nem sikerült zseniálisra: ez rondább bármelyik magyar szakszervezeti vezetőnél. Nem baj, kortyolunk, aztán megint, idehívunk kollégákat és őket is nyelésre bíztatjuk.

A cucc kiöntve feltűnően barna: nem sötét, hanem intenzív barna, a habja is, olyan érzés, mint négernek kifestett fehér színészt látni. Ízre minimum különös. Egy egész doboz aprólékos, lassú felkortyolgatása után túl tudok lépni az első sokkon és megcsattintom az elemző ollómat.

A Red Bull Cola lényege az lenne, hogy kizárólag természetes anyagokból készül. Ezt sulykolják a weboldalukon és a dobozon is. Ők ráadásul megmondják, miből készül, nem úgy, mint a nyomasztó Apafigura. A természetesség legnyilvánvalóbb előnye hamar kijön: a kortyolás utáni szokásos kólaborzongás elmarad.

Ízre viszont olyan, mintha egy semleges gépi kólát erősen felvizeztek volna, aztán beledobtak volna egy csomó fahéjat. Talán az ízfokozók hiánya miatt? A természetes szörpök is sokkal íztelenebbek, mint a jó neonszínű kőolajtermékek. A fahéj iszogatás közben egyre inkább az előtérbe nyomakodik, de végül is nem kellemetlenül. Újra gyermekké válok, a Queen Colába, amit apám, az istenfélő szűcsmester a ládafián hagyott, tölcsérrel jó sok vizet csorgatok, utánadobok még pár szirszart, gubacsot, szemesborsot, szilvásgombócot, villamosjegyet, aztán óvatosan megkóstolom, hátha ettől végre megtanulok repülni.

Baromira kíváncsi vagyok, hogy a nagymenő Red Bullnak ezzel a fura itallal sikerül-e bármekkora piacot kihasítania magának. Amúgy is filozófikus kérdések serege merül fel. Lehetséges-e például hangsúlyozottan autentikus terméket  előállítani egy olyan kategóriában, ahol az Etalon receptje titkos? Lehetséges-e, hogy kóla eleve és menthetetlenül szar italfajta, függetlenül attól, hogy pakurából vagy galangagyökérből párolják?

Aki már ivott ilyet, mindenesetre írja meg az élményeit.