Tudom, hogy aki a teszkóban próbál napszemüveget vásárolni, sikeres nem lehet, de én egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis megpróbáltam. A komáromi teszkó bőséges, főleg űbergagyi darabokból álló választékából szerettem volna felpróbálni két high-end szemüveget (az 1990 HUF bőven ezt a kategóriát jelenti ott, ahol 400-ért is vannak ércnél maradandóbb példányok, hiszen "vakok közt félszemű a király", ráadásul polarizált lencse, ellenőriztem, woooaw!).
A kisérletem sajnos meg is maradt a próbálkozás szintjén, mivel a szemüvegek szárára egy lopásgátló "izét" erősítettek, ráadásul kereszt irányban, ami teljességgel lehetetlenné tette az eszköz rendeltetésszerűen arcra való helyezését. Gondoltam, sebaj, majd a pénztárnál leszerelik az "izét", gyorsan felpróbálom az ókulárékat és ha valamelyik jól áll, megveszem. A pénztáros szerint viszont az "izé" eltávolítása a vevőszolgálat kizárólagos privilégiuma. Elballagtam hát a vevőszolgálatra, ahol egy kedves hölgy közölte, hogy szívesen leveszik az "izét", amennyiben nyugtával igazolom, hogy a szemüveg az én tulajdonomat képezi. Félénken megjegyeztem, hogy éppen az "izé" levétele utáni próba során szeretném eldönteni, hogy birtokosa kívánok-e lenni valamelyik szemüvegnek, mire az "Ez a szabály!" választ kaptam. Kérdésemre, miszerint esetleg nem jöhetne-e szóba a szemüveg "izétől" való ideiglenes megfosztása, szigorúan csak a próba idejére, persze a biztonsági őr jelenlétében, "Nem, ez a szabály" válasz érkezett és a hölgy megismételte, hogy ha kifizetem, természetesen azonnal eltávolítja az "izét". Megoldhatatlan patthelyzet alakult ki, a szemüvegeket ott hagytam és távoztam.
Konklúzió: ha valamilyen lelki defektus folytán a teszkóban vennénk napszemüveget, vigyünk magunkkal elegendő pénzt, mivel az összes darabot, amit fel szeretnénk próbálni, meg kell vásárolnunk. A megoldás talán nagy létszámú vásárlói csoportok létrehozása lehet, akkor valószínűbb, hogy mindegyik szemüveg jó lesz valakinek.
Üdvözlettel
Mekk Mester
Csak lyukas fejű emberek vehetnek napszemüveget a Tescóban
Az alanti sztori olvastán az első, logikusan feltoluló kérdés az, hogy miért venne bárki napszemüveget pont a Tescóban. De szélsőséges fogyasztáspárti rákként azt kell mondanom, hogy egy vevő még efféle, egészen szélsőségesen perverz különcségeket is megengedhet magának. Mekk Mester, a különc, mégsem tudott bevásárolni a komáromi Tescóban, ugyanis klasszikus patthelyzetbe került: a kipróbálni kívánt szemüvegről csak akkor lettek volna hajlandók leszedni az átlagos koponyájú vevő agyállományába bőven belelógó lopásgátló bigyót, ha Mekk Mester már kifizette azt. Levele végén M. M. igen mókás, ugyanakkor meggondolandó javaslatot tesz szemüvegvásárlói klubok létrehozására. A történet logikus végkövetkeztetése az, hogy aki napszemüveget akar venni a Tescóban, annak meg kell vásárolnia az összes példányt, aztán lehet válogatni.
Az utolsó 100 komment: