Szekértábor egyszerűnek tűnő útjának minden mozzanatába beleköpött a MÁV. Egy vonata és csatlakozása sem úgy alakult, ahogy eredetileg eltervezte, végül még szerencsétlen öngyilkos miatt is vitázhatott a masinisztákkal.

Pilisvörösvárról kellett Debrecenbe utaznom (és vissza). Előző napon megvettem az odaútra a jegyemet (Páva IC), és az egykori Elvirán kinéztem a Vörösvárról induló vonatot, amivel a Nyugatiban kényelmes 20 perces átszállással el is érem. A könnyebb érthetőség kedvéért kénytelen vagyok vázolni a tervezett átszállást. Tehát:
7.25 Pilisvörösvár - Nyugati Pu. 8.05 
8.23 Nyugati Pu - Debrecen 10.52

Reggel megérkezvén Pilisvörösvárra 7.25-kor bemondták, hogy a 7.25-kor induló vonat nem jön, helyette a 20 perccel később induló vonatra szálljunk. A kifüggesztett menetrendből kiderült, hogy a csatlakozó Páva IC egy perccel azelőtt hagyja el a pályaudvart, mielőtt ez a vörösvári vonat befutna. A vörösvári pénztáros kérésemre rugalmas telefonálgatásba kezdett, és 8 perc alatt átkönyvelte a helyjegyemet az egy órával későbbi IC-re. Igazából erre sem lett volna szükség, ugyanis a Nyugatiból 8.28-kor indult egy gyorsvonat, ami ugyan csak negyedórával, de előbb ért Debrecenbe, mint az egy órával később induló IC. Mivel sietős volt a dolgom, inkább erre szálltam, bár így kútbaesett a tervezett reggelim, amit eredetileg az IC büféjében terveztem magamhoz venni, és a napilapokat sem volt időm megvásárolni az átszállási időben, amivel a hosszú vonatutat szándékoztam még hosszabbá tenni.

Délután 15 órakor végeztem Debrecenben és 15.15-re a pályaudvarra értem. Itt az az örömhír fogadott, hogy a 15.08-kor induló Kamilla IC késik, így még tudtam rá jegyet venni. A peronon azonban az is kiderült, hogy 45 percet késik. Ez már nem hangzott olyan jól. Amikor a 45 perces késés 60 percesre módosult, jobbnak láttam átiratni a jegyemet a 16.08-as Bereg IC-re, tudva, hogy a menetrend szerint induló vonatnak elsőbbsége van a rendszerben elszabadult kísértetvonatokkal szemben. Így is lett. A két vonat egyszerre állt be az állomásra, de a későbbi - ám időben érkező - vonatot indították előbb. Boldogan vonatoztam hazafelé, számban már az otthon ízét érezve, amikor is Kőbánya Kispest és Zugló között a vonat megállt, és fél óra hosszat vesztegelt. A jegyvizsgáló végül azt a felvilágosítást adta, hogy egy öngyilkos tetemét próbálják eltávolítani a sínekről, és ha szerencsénk van, a helyszínelés egy órán belül végetér. Az is kiderült, hogy ezt már Kőbánya Kispesten is bemondhatták volna, és akkor az utasok metróval - gyakorlatilag időveszteség nélkül - bejuthattak volna a Nyugatiba. Így végül bő félórás késéssel gurultunk be, szerintem azért, mert két vágánypáros pályán egyesével el lehetett engedni a vonatokat. Így pont sikerült lekésnem a vörösvári vonatomat, ezért egy órát kellett várnom a következőre.

Gondoltam, addig visszaválttatom az IC-helyjegyemet, hiszen 15 perces késés esetén ezt a vasút garantálja. A pénztáros hölgy azt mondta, hogy nem tudja visszaváltani, mert még nem kapott rá engedélyt az ügyelettől. Elballagtam az ügyeletre, ahol meglepetéssel fogadták ezirányú kérdésemet. Rövid tanácstalankodás után közölték, hogy baleset történt, ezért a vasút nem vállal felelősséget az ebből eredő késésért. Egyre emelkedő hangvételű vita során végül az üzletszabályzatra hivatkoztak, mire kértem, hogy mutassák már meg az idevonatkozó paragrafust. Erre az ügyintéző hölgy elém csapott egy vaskos dossziét, hogy itt az üzletszabályzat, keressem meg benne a vonatkozó részt. Jeleztem, hogy nem ezt kértem, hanem hogy mutassák meg a vonatkozó szabályt. Erre a hölgy kijelentette, hogy neki nem kötelessége kikeresni a kért paragrafust, csak átadni a szabályzatot. Közöltem vele, hogy ebben az esetben az általa hivatkozott szabályt nem tartalmazza az üzletszabályzat, és ő képtelen cáfolni ezt az állításomat.

Na ekkor dühödten elkezdték lapozgatni a szabályzatot. 10 perc alatt meg is találták benne azt az oldalt, ami esetünkre vonatkozik, és újfent odalökték, hogy tanulmányozzam. Idemásolom a vonatkozó pontokat.
191. KF.  A helybiztosítással közlekedő belföldi vonat 15 percen túli késése esetén a vasút az utast oly módon kártalanítja, hogy pót- és helyjegyének, helyjegyének árát – feltéve, hogy az utas kártérítési igényt nem kíván benyújtani - a vonat megérkezését követő nap 24. órájáig téríti vissza a vonat által érintett állomás személypénztárában.
Ezen az időn túl a visszatérítési igényt a MÁV-START Zrt. Központi Ügyfél-
szolgálathoz lehet benyújtani.
192. KF. Az előző pont szerinti kártalanítási kötelezettsége alól a vasút csak vis maior esetében mentesül.
Vis maiornak a 185. KF-ben foglaltakat kell tekinteni.
185. KF.  A vasút a kártérítési kötelezettsége alól csak vis maior esetében mentesül
Vis maiornak minősül a vasút érdekkörén vagy működési körén kívül es okból
eredő, előre nem látható, elháríthatatlan esemény vagy körülmény, melynek kivédése emberi erővel nem lehetséges. Ilyennek minősül különösen:
-  természeti katasztrófa,
-  sztrájk vagy hasonló munkabeszüntetés, a MÁV-START Zrt. munkaválla-
lói által végrehajtott sztrájk vagy munkabeszüntetés kivételével,
-  bombariadó,
-  háború, háborúval fenyegető helyzet vagy szükségállapot,
-  nukleáris katasztrófa,
-  lázadás, forradalom, felkelés, katonai vagy bitorló hatalomátvétel, polgár-
háború,
-  zendülés, tüntetés vagy rendzavarás, kivéve, ha az kizárólag a vasút mun-
kavállalóira terjed ki.
Vitás esetekben a vasút által vis maiornak minősített esemény tényleges kihatásairól a körülmény felmerülésének helye szerint illetékes területi/megyei Kereskedelmi és Iparkamarától vagy más illetékes hatóságtól (pl. Rendőrség, Katasztrófavédelem, stb.) lehet igazolást, szakvéleményt kérni. Az igazolásban, szakvéleményben foglaltakat a vasút a bejelentés vizsgálata során figyelembe veszi.
 
Jeleztem az ügyeletesnek, hogy a vis maior esetek között nem szerepel a baleset fogalma, és továbbra sem látom bizonyítottnak a hölgy állítását. Erre odavágta, hogy beírhatok a panaszkönyvbe, amit legott meg is tettem, majd elballagtam, hogy elérjem a hazafelé tartó vonatomat.
 
Mármost szerintem:
1. A vis maior fogalmába érteni minden olyan esetet, ami nem a vasút hibája, szerintem téves jogértelmezés. A vasút nem terhelheti át az utasokra a károkozóval szembeni jogérvényesítést. Azaz a vasút minden olyan esetben kártérítési felelősséggel tartozik, amikor az okozó kiléte megismerhető, és csak azokban az esetekben (vis maior) nem, amikor az okozó kiléte tisztázhatatlan. A vasút köteles az így elszenvedett kárt az okozón behajtani, nem az utas.
2. A vasút köteles lenne az utasokat minden, a menetidőt befolyásoló körülményről idejében tájékoztatni. A tájékoztatás elmulasztásából eredő károkért a vasút ugyanúgy felelősséggel tartozik, mint a menetrend be nem tartásáért.
 
Sajnálom, ha levelem hosszúra sikeredett, de a tegnapi napom is.
Csápjaidat csókolom
 
üdvözlettel
Szekértábor