Aki Marco Matterazzi hátvéd útját keresztezi, legyen indián vagy fehér, buddhista vagy katolikus, bebongozott LMP-s vagy cigányevő jobbikos, az mind jól tudja, hogy fel fogják rúgni, mint mint fiatal MSZP-s a poharat. Akji savas kádba merül, az jól tudja, hogy fel fog oldódni. Aki a T-csoporttal akar szerződni, az jól tudja, hogy rituális megalázásban lesz része. Barni nem tudta, ezért úgy meglepődött, hogy kisregényt írt nekünk.

Ünnepélyes pillanat a mostani, ugyanis ez az első levelem Nektek. Kicsit hosszú...
Nem mondom, hogy panaszmentes életet éltem ezidáig, előfordult, hogy sírnom kellett, hogy egy-egy szituációból nyertesen kerüljek ki azonban valahogy sosem sikerült a szolgáltatóknak azt a mércét megütniük, hogy panaszomat ne közvetlenül nekik mondjam el. Kivéve most.
Egy szó: T-home. Ha lehet, mellőzzük a sikerességi mutatóimat oké?
A helyzet röviden: Pár éve költöztünk feleségemmel egy lakóparkba, Bp-től cirka 30 km-re egy kisvárosban. Két fontos feltételem volt a költözéssel kapcsolatban: lehessen pizzát rendelni, és legyen gyors internet. A pizzarendelés megoldott, mégiscsak egy városról beszélünk, az internetszolgáltatót pedig, ha nem is nyolcvankettő közül, de csak ki lehetett választani. Egy akkor még viszonylag kis, de barátságos céget választottunk, aki vezeték nélküli internettel foglalkozik. A cégre egy rossz szót nem tudok mondani, tökéletesen meg vagyok velük elégedve a mai napig. (A Wnex-ről van szó, megérdemelnek egy kis dícséretet)
Az igényeim azonban változtak, és a többi szolgáltató egyre nagyobb sebességet garantált egyre olcsóbban, a meglévő internet-csomagom sebessége viszont a wireless technológia korlátai miatt végesek. Ezért úgy döntöttem, búcsút intek a Wnexnek, és átpártolok T-home-hoz.
Elhatározásomat megkoronázandó fel is mentem a homie oldalára online megrendelés végett, rákattintottam a "Milyen szolgáltatások elérhetők Önnél, illetve milyen kedvezményekre jogosult" linkre, kényelmesen elhelyezkedtem a fotelemben (ahogy az a reklámban írva vagyon), és belekezdtem.
A címem megadása után behozta, hogy egy csomó csomag közül választhatok, ípétévé, ádéesell...tiszta kánaán. Rendeltem már akkor TV-t is, miért ne? Összeállítottam a nekem leginkább megfelelő csomagot, megadtam az összes adatomat, a kutyám születési okától kezdve édesanyám vércsoportjáig mindent, kaptam mindenféle azonosítót, jelszavakat...teljesen meg voltam elégedve, hogy akkor most nekem hamarosan jó lesz. Ez utólag belegondolva kicsit ilyen rídörszdájdzsesztes, mármint, hogy milyen megnyugtató is tud lenni egy értelmezhetetlen sorszám. Én kérem már kaptam sorszámot is akkor most velem foglalkozva van, pánikra okom nincs, minden a legnagyobb rendben van, Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút.
Néhány nappal később hívnak, hogy ők nagyon, de tényleg, és hogy adminisztrációs, meg fatális, éshogy a rendszer az oka, de sajna olyan gyors internetet nem tudnak biztosítani, de valószínűleg az én hibám lesz, mert nem előminősítettem magam. (Azt hogy kell?) Mit szólnék mondjuk egy negyedolyan lassú csomagért, mondjuk ugyanannyiért? Repestem. Átgondoltam, döntöttem, egye fene, bár tudom, hogy csak mézes madzagot húzigáltak az orrom előtt, azért csak lekövetem: megrendeltem azt. Itt megint kaptam egy csomó azonosítót meg jelszót, tehát egy szavam nem lehet, Óceánia mindig is Eurázsia ellen viselt háborút ugye, nemhogy elindult az ügyem, de már szinte folyamatban van. Rá pár napra megint hívnak, teljesen oda voltam a gyönyörtől, hogy mennyire fontos vagyok nekik. Ügyintéző hölgyemény mondja, hogy látja, folyamatban van egy netes rendelésem, mondom igen, de azóta telefonon is megrendeltem, azt mondja, akkor lezárná az online megrendelést, hiszen a telefonos folyamatban van. Mondom oké, tegye azt, de azért rákérdeztem, hogy és a telefonos megrendeléssel mi a stájsz? Azt mondta, hogy az oké, hétfőn hívnak a szerelők, jönnek, bekötik, mennek.
Hétfőn nem jöttek, következő hétfőn sem, ezért gondoltam megeresztek egy telefont. Felhívom tét, mondom mizu? Elkérték az azonosítóimat, és közlik, hogy ilyen megrendelés nincs. Puff. Nem baj, telefonos kiszasszonka bizonyára a második megrendelést (is) kitörölhette, megoldjuk, akkor legyen már egy harmadik megrendelés is gondoltam. Ismét elmondom, mit szeretnék, milyen internetet, memmyiért, milyen TV csomaggal (fejből ment már az összes paraméter), mire szól, hogy oké, de ilyen csomag nincs is, és mielőtt egy kicsit is beleélném magam, felejtsem el az internetet, mivel azon a címen, amit megadtam, nem létesíthető internet szolgáltatás. És ennyi. Max mobilinternet (már van), párszáz kilobittel (jelzem: sosem sikerült még a száz kilobitet sem elérnem vele), a fele királyságomért cserébe. Hát kösz, de kösz nem. Kicsit elpattanhatott egy ér az agyamban, mert végiggondoltam, hogy ha lemondom a jelenleg meglévő internetemet, merthogy ugye hétfőn jönnek a szerelők bekötni az újat (hihető), akkor mi van? Ismét fizethetem ki a beszerelési költségeket, totál feleslegesen. Még jó, hogy régóta homár-olvasó vagyok, így ismerem a rémtörténeteket, és nem mondtam le addig, míg nincs bent a másik. Szóval elpattant egy ér az agyamban, és megadtam egy panaszt, hogy legyenek kedvesek vizsgálják már ki, hogy mi történt, hogy történhetett meg, és írjanak nekem hogy milyen lépéseket tesznek meg azért, hogy az esetlegesen nem Homáron felnőtt nemzedék ne kerüljön ilyen helyzetbe. Nem anyáztam, higgadtan elmondtam, hogy ez azért fontos, hogy tudjanak róla, sajna ilyen dolgok előfordulhatnak a cégüknél, tanuljanak a hibájukból. A válaszlevélre meg nem azért van szükségem, hogy bekeretezzem és relikviaként őrizzem hogy bizony a Nagy Té benyalt nekem egyszer, hanem azért hogy lássam, tényleg eljutott az infó oda, ahova azt szántam.
Erre ma kaptam tőlük egy válaszlevelet, hogy ők igazán sajnálják hogy  el kellett utasítaniuk a megrendelési kérelmemet, ők igazán mindent megtesznek, meg fejlesztenek, meg bla-bla. És értsem meg az álláspontjukat. Úgy tűnik, ők nem értették meg az enyémet.
A dolog sluszpoénja, hogy felhívtam a Wnexet, elmondtam nekik, hogy kicsit sokba kerülnek, egy szó nélkül majdnem a felére csökkentették a havidíjamat. És megköszönték, hogy náluk maradok. Bizony maradok.
Mekkora különbség nem?

Kösz ha meghallgattatok!
Barni.

U.i.: Első! És végigolvastam!
(Egyszer nekem is legyen már benne részem)