Az alábbi sztoriban mindenki életben marad, pedig a magyar egészségügyben játszódik, de egy kislány arcát csak sikerül kicsit elbarmolni. A történet azért is tanulságos, mert szépen megmutatja, amit tapasztalatból mindannyian tudunk: a magyar kórházak szakrendelései nem diagnózisra és gyógyításra valók, hanem arra, hogy az ügyfeleket szervezetten tudják átirányítani az orvosok méregdrága magánrendelőibe. A tanulság annyi, hogy vigyünk magunkkal elrejtett diktafont, aztán fingassuk meg az orvost, ha kavarni kezd? Hát nem is tudom, hogy paranoiásnak jobb lenni vagy baleknak.

Az alábbiakban ismertetek egy gondatlan orvosi beavatkozás miatt kialakult helyzetet, remélvén, hogy a eset napvilágra kerülhet az Önök portálján keresztül, figyelmeztető, intő példa gyanánt a gyermeküknek legjobbat akaró szülők részére.
 
5 éves kislányomnak 2-3 éve volt egy gombostű fejnyi értágulat a jobb arcfelén, melyet látni lehetett az amúgy teljesen sima, épp bőrfelületen keresztül. Néha szinte alig, amikor ki volt melegedve, futkározott jobban (a mellékelt képnek megfelelően). A jelenség sem őt sem engem nem zavart, Olaszországban (mivel ott éltünk) megmutattam a gyermekorvosnak aki azt mondta, nem kell vele foglalkozni, az is lehet, hogy majd kinövi, de összességében egy jelentéktelen dolog. Apukám mégis szerette volna, ha nyom nélkül eltűntetik, ezért Magyarországon is elvitte egy bőrgyógyászhoz, aki azt mondta, nem tudja kell-e, szabad-e hozzányúlni, beutalt vele a T. professzor úrhoz a .... gyermekkórházba. Mindez idén májusban volt. Hosszas telefonalgatás után kiderült, hogy a kórházban csak augusztus végére tudnak időpontot adni, de a professzor úr szívesen látta a gyereket magánrendelőjében. Szüleim elvitték hozzá őt, közölték vele, hogy a gyerek július 10-én megy a tengerparthoz nyaralni, nem szeretnék, hogyha az esetleges beavatkozás ebben zavarná, bármiféle gondot okozna. A professzor úr azt mondta, az értágulat eltűntetése apró kis rutin beavatkozást igényel ami két hét alatt nyomtalanul gyógyul, utána még napvédő krémet sem kell majd alkalmazni, csak kamillás vízzel lemosni naponta néhányszor 3-4 napon keresztül. Szüleim többször is megerősítést kértek a nyomtalan gyógyulást illetően, már csak azért is mert azt kértem, hogy ha nem távolítható el nyomtalanul, senki hozzá ne nyúljon. A professzor úr garantálta a tökéletes eredményt. Mivel a magánrendelőjében nem állt rendelkezésére semmiféle eszköz a beavatkozás elvégzésére, a kórházi szakrendelőjébe licitálta szüleimet, ahol furcsa mód azonnal lett hely már a következő hétre. Május végén a professzor úr elvégezte a "rutin műtétet". A bevatkozás előtti és a jelenlegi állapotot - időközben 3 és fél hónap telt el - a mellékelt felvételek szemléltetik, egy közbülső fénykép társaságában, melyet a beavatkozás után 3 héttel készítettem. Egy hónappal később, amikor már tisztán látszott, hogy a heg nem tud róla, hogy 2 hét alatt nyomtalanul gyógyulnia kell, felhívtuk a professzor urat, aki értetlenségének adott hangot, és behívta a gyereket egy kontrollra. Maga is meglepődött az eredményen, csak hebegett össze-vissza, de továbbra is állította, hogy nyomtalanul gyógyulni fog, hidrokortizonos krémet írt fel az atrófiás heg kezelésére. A következő kontrol idejét szeptembet 7-re tűzte ki. Ekkor ismét visszavittük a kislányt a professzor úrhoz, akinek álláspontja időközben gyökeresen megváltozott; azt állította, hogy ez a heg már teljesen feltöltődött, vagyis nem atrófiás, nem látszik semmiféle kráter, és ezt le is íratta az asszisztens nőjével, holott nem igaz!!! Továbbá kijelentette, hogy a jelenlegi heg nagysága megegyezik az egykori értágulat nagyságával, hiába figyelmeztettem, hogy több száz fényképpel és szemtanukkal igazolhatom, hogy nem így van. Ezen felül azt állította, hogy ő soha nem mondott olyat, hogy ez 2 hét alatt, vagy egyáltalán valaha is nyomtalanul begyógyul. Valamint sérelmezte, hogy időközben más orvosnak is elvittük megmutatni a gyereket.
E vérlázító magatartás hatására döntöttem el, hogy nyilvánosságra hozom az esetet.
 
A beavatkozás orvosilag nem volt indokolt. Esztétikailag (ami jelen esetben az egyetlen szempont volt) a kiinduló állapot sokkal (összehasonlíthatatlanul) jobb volt, mint lett, bármennyire el is fog még halványulni a heg színe az elkövetkezendő hónapokban, hiszen azon kívül, hogy a himlőhelyre emlékeztető kráter látszódik, nem alakult ki homogén, egyenletes felszínű, sima, rugalmas, apró szőrpihékkel borított bőrfelület, ami egyébként az egész testét fedi.
 
Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek, nincs szükség kommentárra..
 
Köszönöm figyelmüket, készséggel állok rendelkezésre bármilyen további információval.
 
Sz. Beáta