Minden hibájával együtt kivételesen kellemes esemény a budai várpalota udvarain és teraszain megrendezett borfesztivál. Órákon át lehet mászkálni egyre zsongóbb fejjel rengeteg jó magyar és pár érdekes külföldi bor között, enni itt-ott pár falatot, sütkérezni, bambulni. Magyarországon szokatlan nagyvonalúsággal a kutyákat sem tiltották ki, a gyerekeket, mint mindjárt kiderül, viszont igen.

A szervezők két színpadot állítottak föl, egyet a Nemzeti Galéria Duna felőli teraszán, a múzeum főbejáratánál, a másikat az Oroszlános udvarban. Az egyik cél nyilván az volt, hogy a kisgyerekes szülőknek is vonzó programot faragjanak az egyébként jó drága fesztiválból (2500 forint volt a belépő, egy deci bor 200-2000 forint, átlagosan mondjuk 600), így a programban szerepelt Szalóki Ági, Gryllus "Csecsemőelvis" Vilmos és a Kaláka is.

Miután hét közben írtam egy riportot a gasztronómiai felhozatalról, vasárnap kimentünk családilag H. Imolával és a két kis Homárral, sőt odaugrott a húgom, H. Sarolta is a 3 éves ikreivel. Az egész isteni volt, pompás dolog színvonalasan becsípve figyelni, ahogy egy hordányi gyerek kartondobozokkal szánkózik a füves rézsün, miközben Tigris barátunk lelkes előadást tart arról, hogy még az idén forradalmasítani fogja a homokanimációt, hogy a következő pillanatban ismeretséget kössünk Sztojan Ivkovics kosárlabdázó masztiffjával.

Az egyetlen, szomorúan magyaros közjáték viszont tényleg nagyon szomorúan magyaros volt.

Hat óra tájban megálltunk egy kicsit az Oroszlános Udvar színpadánál, ahol két csaj dalolt örökzöldeket fiúkísérettel. A pódiumtól úgy tíz méterre elhelyezett székeken jó tucatnyi fesztiválozó ejtőzött csendesen. A gyerekeknek tetszett a zene, négykézlábra ereszkedve állattá változtak, és előrekutyagoltak a macskakövön a színpad széléig, onnan hallgatták a Mercedes Benz-t. Aztán egyszercsak előkerült egy biztonsági őr, egy egyenruhás kis cinege, és közölte, hogy a gyerekek nem tartózkodhatnak 5 méternél közelebb a színpadhoz. Azt hittem viccel, de nem. Még kemény arcokat is vágott, és gyakotlatilag elküldött minket. Jól mulattunk, hagytuk a francba az ostoba majmot, és elzarándokoltunk a túlvégre a Bortársasághoz, meg serranosonka-tálat enni, meg rétesezni, de jegyzőkönyvileg itt szeretném jelezni, hogy ennél kicsinyesebb, értelmetlenebb és érzéketlenebb ostobaságot régen tapasztaltam, pedig budapesti lakos vagyok, és egyházi iskolába jártam. Annyira dühös lettem, hogy amatőr módon azt sem néztem meg, melyik biztonsági cég neve volt a mellére írva, aki emlékszik, írja meg ide.