Egy osztálynyi gyereket éjszakáztatott a MÁV Mezőtúron. Ha van hely, ahol az "elképesztő" jelző igazán el lett koptatva, akkor az a Homár, de mit tegyünk. A folyamatosan korszerűsödő, utasbarát vasúttársaság egyszerűen ott hagyott egy vonatrakomány embert - köztük a budapesti Vörösmarty gimnázium 13. a osztályát - éjszakára Mezőtúron, anélkül, hogy információt, segítséget vagy néhány mentesítő buszt adott volna nekik. Az osztályfőnöknő alant elmeséli, hogy mindeközben a MÁV telefonos operátorai - hogy is fogalmazzak - nem bontották ki az igazság minden részletét, amennyiben az érdeklődő szülőknek azt állították, hogy a vonatokat folyamatosan indítják. Pedig nem is. Este nyolc tájától hajnali kettőig dekkoltak Mezőtúron, végül hajnali öt után futottak be Budapestre.
„Ha csak két napos a kirándulás, a MÁV megtoldja még eggyel.”
Tisztelt Homár!
Őszi osztálykiránduláson voltunk Gyulán. Szeptember 4-én jöttünk vissza a 18.59-kor induló vonattal (vonatszám: 7761) Gyuláról Békéscsabára (jelzem, ez a vonat is késett, de legalább bevártak minket), és onnan átszállással 19.15-kor utaztunk tovább Budapestre (vonatszám: 7401) a 20 fős középiskolai osztályommal. A Keletibe este 21.47-re kellett volna megérkeznünk, sajnos helyette másnap hajnali 05.17-re sikerült. Gyakorlatilag a vonaton töltöttük az éjszakát a gyerekekkel.
A szerelvény megérkezett Mezőtúrra és ott megállt. A kalauz végigsétált a vonaton és megkérdezte, hogy ki utazik Budapestnél tovább, mivel van egy kis műszaki hiba. Eltelt fél óra és még mindig ott álltunk. Közben azt a tájékoztatást kaptuk, hogy majd’ húsz perc múlva indulunk. Ezt az ígéretet többször megismételték. Persze nem a hangosbemondóból tudtuk meg, hanem az állomás alkalmazottjaitól. Péntek este volt, és remélve, hogy időben megérkezünk Budapestre, a gyerekek nem vittek magukkal sok enni- és innivalót. Ezek után viszont panaszkodtak, hogy éhesek és szomjasak.
Állítólag valamilyen jelzőberendezés romlott el a nem messze lévő Tiszatenyőn, és ezért nem indították a vonatokat. Körülbelül este nyolc órától álltunk másnap hajnali kettőig Mezőtúron. Közben a gyerekek szülei folyamatosan hívták a MÁV információt, ahol azt a tájékoztatást kapták, hogy vonatokat folyamatosan indítják. Sajnos ezzel az információval szemben mi továbbra is Mezőtúron vesztegeltünk.
Ám (szeptember 5-én) hajnali 2 körül lassú lépésben elindultunk Mezőtúrról, hogy aztán a ferihegyi megállót, városligeti elágazót és Rákosrendezőt érintve végül „alig” hét és fél órás késéssel megérkezzünk a Keleti pályaudvarra. Hozzávetőleg mi a Gyula Budapest távolságot 3 óra helyett körülbelül 10 (azaz: tíz) óra alatt tettük meg.
Nem utaztak olyan sokan a vonaton, hogy ne lehetett volna egy vagy két pótló buszt felhasználva elszállítani az utasokat egy alkalmas állomásig. Felháborítónak tartom, hogy semmilyen használható tájékoztatást nem kaptunk a hangosbemondóból. Rendkívül szomorú, hogy ennyire semmibe veszik az utasokat. Bementem panaszt tenni a MÁV irodájába a Deák térnél, ahol egy cetlit kaptam néhány elérhetőséggel, ahova a panaszomat eljuttathatom. Évek óta vonattal járunk az osztályommal kirándulni, ezután megfontolom a busz bérlését. Ezt a panaszlevelet elküldtem a MÁV-nak is, hátha válaszolnak.
Fábián Katalin
a 13.a osztályfőnöke, Vörösmarty Mihály Gimnázium Budapest
Az utolsó 100 komment: