Ahogy lassan kiürül a lakosság D-vitamin tartaléka, egyre könnyebb sikítós pánikba hajszolni az aggodó anyákat. D. a napi telefonterrort tegnap este unta meg és próbálta beoltatni magát több helyen is, de nem sikerült. Amerre ő járt, pont nem az orvosok tiltakoztak, akiket amúgy 150 ezer forintos büntetéssel zsarol az ÁNTSZ, hanem csak a szervezés volt magyar:
Ma délután, aggódó hangon hívott édesanyám, hogy azonnal oltassam be magam H1N1 elleni védőoltással, mert különben „elfogy a méz a boltban”. Mivel már egyébként is terveztem ezt, és beszámolt róla, hogy ma ő is megtette ma, a XVIII. kerületi oltóponton, úgy éreztem, nem húzom tovább az időt: meló után oltatok. A biztonság kedvéért szétnéztem a neten, mégis hol van még oltópont, ha nem érnék 19:00-ig oda, és kinéztem a szomszéd kerületet is, ahol 20:00-ig vannak.
Fél hétkor, már a XVIII. kerületi rendelőben voltam, és éppen sorszámot téptem, amikor kifele tartó emberek, hangjukban nem kis csalódottsággal felhívták a figyelmem, hogy nem kell sorszám, már nem oltanak, Döbbenten néztem rájuk, mire még hozzátették: elfogyott a papír. Édesanyám említette, hogy ki kell tölteni valami papírt, TAJ számmal, stb. de hát ez csak nem lehet gond, ha már – homár – van oltóanyag. Segítségkérően néztem a portásfülkében ijedten pislogó hölgyre, aki annyit mondott, hogy ő ilyenről nem tud, és csak menjek.
Az oltószoba előtt többen várakoztak, ezért szóba elegyedtem velük. Büszkén lobogtatták a papírjukat, miközben elmondták, hogy ők az utolsók, mert már nincs ilyen papír, ezért többet nem oltanak. Pislogtam még egy pár percig, ahogy olyan utánam érkezőt is elküldtek, aki kezében hozta a gyógyszertárban kiváltott vakcinát, hiszen papírt már nem kaphat ő sem…
Sebaj, irány a szomszéd XIX. kerület, hiszen készültem én erre.
Hétkor már ott is voltam, és a betegfelvételen érdeklődtem, mit kell tennem az oltásért. „Ma már nem oltunk! Leállították az oltást.” – hangzott a válasz, 1 órával a rendelés vége előtt. Említettem, hogy a neten láttam, hogy 20:00-ig vannak. „Az lehet, de 30-an várnak, és a doktorúr nem fogad többet.”
Nem kis csalódottsággal hívtam édesanyám, megköszönve a remek tippet, és érdeklődtem „mégis…, nyugdíjas egészségügyi dolgozóként, nem oltana-e be ő, ha veszek a gyógyszertárban oltóanyagot. Dehogynem – hangzott a válasz, én pedig nem is értettem, miért nem így kezdtük. Pár perc múlva ez már nem volt többé kérdés: csak vényre ad a gyógyszerész.
Itt már nagyon elegem volt, de láttam egy plakátot, hogy H1N1 infóvonal: 06-80-204-217.
Felhívtam őket, hogy rájuk zúdítsam minden panaszom, de egy visszhangos női hangtól megtudtam, hogy csak 16:00-ig várják a hívásom. Így most ide sírhattam el a bánatom.
Ja, látom milyen fontos, hogy beoltassam magam…
Éljen a Magyar Banánköztársaság!
Üdv,
D
Az utolsó 100 komment: