Nem akarnak lemaradni a volánosok az ügyfélterrorizálásban a BKV-s és MÁV-os kollégáktól a jelek szerint. Miklósnak az volt a bűne, hogy szóvá tette, egy közlekedési alkalmazott dohányzott az Árpád hídi buszpályaudvar utasvárójában, ahol ez természetesen tilos. Tegezéssel kevert fenyegetések alant, a legjobb idézet: "Erre az egyik kedves kollega megfenyegetett, hogy kidobat engem a váróból a biztonsági emberekkel. Mikor rákérdeztem, hogy miért, az volt a válasz, hogy mert megszólítottam őket."

Érdekes dolog történt ma (2010.júl.25-én) 13:00 körül, velem a volán Arpád hídi állomásán. Történt, hogy a volántársaság egy, kultúrált munkatársa az utasváróban dohányzott (nem csak rágyújtott kifelé menet, ahogy ő utána szépíteni próbálta), miközben kvaterkázott a jegyeladóval. Szóvá tettem a taplóságát. Erre megkérdezte, hogy: „Ki a fasz vagy te, hogy engem felelőségre vonsz?” Elfelejtettem bemutatkozni, hogy én vagyok az ügyfél, az utas, aki miatt neki munkája van, mivel kicsit felbosszantott, hogy nem bocsánatot kér, és kihúzna a szabadba bagózni, hanem még neki áll feljebb. Ezután odamentem a forgalmi szobához, vagy tudom is én mi a megnevezése. Itt érdekes látvány tárult elém. Voltak benne kb. 10-12-en, akikből 4-5 ember szintén dohányzott. Természetesen nyitott ajtónál, amely ajtó szintén az utasváróba nyílt. A helység úgy nézett ki, mint egy rosszabb kocsma, már csak a nyerőgépek, a sör és a felesek hiányoztak a kezekből. A szolgálati helyiségben egy Bundesliga frizurás nagymagyar őstulok civil is volt, akinek ott semmi keresni valója sem lehetett volna. Ő egyébként az Árpád sávos nagymagyarországos Suzuki, azt hiszem vitara, romjával teljesen szabálytalanul parkolt bent a buszvégállomás területén. Azért említem meg őt, mert lényegében többször lezsidózott engem, és egy „kedves” kollégával eléggé kakasnak érezte magát azon a szemétdombon ott.
Tehát ott voltam a szolgálati, vagy ügyeleti helység előtt, és kérdeztem, hogy ki a műszakvezető, ki a főnök és elmondtam, hogy mi a panaszom. Egyedül voltam több, mint tízük ellen. Azért mondom így mert a helyzet ilyen volt. A válasz az volt, hogy főnök nincs. Műszakvezető nincs….hát persze…. Kérdeztem, hogy a cigiző kollégának mi a neve, hogy panasz tudjak tenni ellene, azt mondták nézzem meg a rendszámot (KPK-288), mert ők nem adhatják ki, mondta ezt az ott lévő hölgy.
Erre az egyik kedves kollega megfenyegetett, hogy kidobat engem a váróból a biztonsági emberekkel. Mikor rákérdeztem, hogy miért, az volt a válasz, hogy mert megszólítottam őket. Majd mikor kérdeztem újra, hogy ki a műszakvezető közölte: „Tudod mit, én” Ez a kedves kolléga utána kihívott, és mondta, hogy kövessem. El akart csalni olyan helyre, ahol nincsenek tanuk, gondolom azért mert sűrűn szeretett volna elnézést kérni, és biztos nem azért, mert meg akart fenyegetni, vagy ne adj isten ütni…áááá…ezt még csak nem is feltételezem róla…Amúgy meg de feltételezem. Ebbe a „mókába” beszállt a civilként ott okoskodó bundes-liga frizurás szabálytalanul parkoló tahó is. Mivel ha pofán vertem volna őket, ugyan annyit kapnék értük, mint egy rendes emberért és valószínűleg nekem is fájt volna kettő az egyben, ezért nem mentem bele, hogy tanuk nélkül maradjunk. Szánalmas az egész társaság ott. Bár tudom, hogy ez általánosítás, de eléggé régóta utazom azon a viszonylaton, bár nem napi rendszerességgel.
Még mindig saját zsebre dolgoznak, még mindig mobiltelefonálnak, dohányoznak vezetés közben fittyet hánynak a KRESZ és egyéb szabályokra, és szinte semmi változás sincs ilyen téren. Egy szembesítésen szívesen megmutatnám ki volt a fenyegetőző kolléga, mert persze az ő nevét sem kaptam meg. Azt tudom, hogy a következő ilyen alkalommal rendőrt fogok hívni, mert vicces, hogy még engem fenyegetnek meg. És gondolom hatás, változás ezután a panasz, levél után sem lesz, bár több helyre is elküldöm, hátha lesz valami fajta pozitív változás.

M. Miklós

Okl. közlekedésmérnök