Na tessék. Amikor elolvastam K. levelének címét - Egy bringás kalandjai a vonaton - már tudtam, miről lesz szó benne. És ehhez képest végre igazán meglepődtem, mert nem arról volt szó. A sztoriból ugyanis az derül ki, ha ma Magyarországon igenis lehetséges levinni a bringát vonattal a Fertő tóra, körbetekerni, majd vonattal visszajönni Budapestre. Megválaszolatlan kérdések persze maradtak, na de akkor is! Döbbentes leleplezés, segítőkész kalauzokkal alant.

Fejembe vettem, hogy megkerülöm bringával a Fertő tavat. Vonattal Fertőszentmiklósig, bringával a tó körül, vonattal vissza. Az ember azt gondolná, hogy egy bringatúrán a tekerés a legnehezebb. Hát nem.

Otthon: menetrend nézegetés. Az Elvira mutat néhány vonatot, amin lehet bringát szállítani és még át sem kell szállni. A mav-start.hu/kerekpar oldalról pedig pdf-ben letölthető a Fertő tavi menetrend. Európa! – fordul meg a fejemben. De persze a csalódás nem marad el. A két menetrend távol áll egymástól, mint Budapest Fertrőszentmiklóstól. Telefon az ügyfélszolgálatra, ahol azt a tájékoztatást kapom, hogy az Elvira a mérvadó.

Budapest-Kelenföld: Kérdezem a pénztárost, hol lesz a kerékpárszállító kocsi. A válasz: nem tudja, hogy rakják össze a szerelvényt. De álljak a közepére és ha elment előttem, akkor elől, ha nem, akkor hátul. Remek tanács, intervallumfelezés! Már csak egy kérdésem maradt, de ezt magamba fojtottam: Hol lesz a közepe???

Negyed óra késéssel begördül a vonat, legelején a bringakocsival. Szaladunk előre (egy másik lány is épp erre akart felszállni - ő munkába igyekezett) majd nyitnánk az ajtót, amely zárva volt – belülről! Kiabálunk a kalauznak, jön, felmászik, kinyitja, sőt, még segít is feltenni a bicikliket.

Fertőszentmiklós: A GYSEV kalauza készségesen segít leszállni a bringával. Kb. 1 métert kellett lefele lépni, lépcső nélkül.

A visszaút

Fertőszentmiklós: A pénztáros közli, hogy a vonaton, amit kinéztem nincs kerékpárszállító kocsi. Visszakérdezek: micsoda?? Hááááát, külön kocsi nincs, de 4-4 kerékpárt lehet a vonat elején ill. végén szállítani. Mondom, az  nekem pont elég. Jegy kiállítva. Jön a vonat leszáll a kalauz, majd látván, hogy bringával közeledek, rázza a fejét: elől és hátul 2-2 (!!!) bringát lehet szállítani, ezek a helyek már be is teltek. Szépen nézek rá, igyekszem jelezni, hogy nagyon szeretnék én erre a vonatra felszállni. Kérdezi meddig megyek. Mondom, Pestig. Jó, szálljak fel a peronra, a többiek csak Győrig mennek, addig tologassam majd a bringát, ha valaki le/fel akar szállni. Megköszönöm, majd segít felküzdeni a bringát. Útközben kedvesen tájékoztat, mikor, hol fog nyílni az ajtó, majd mutatja, foglaljak helyet nyugodtan – az 1. osztályon! Győr: leszállnak a bringások. A kalauz kéri, szálljak le én is, és a vonat elején lévő tárolót használjam. (a tárolót az ember úgy éri el, hogy felszáll úgy, mint a „gyalogosok”, majd egy fél vagonnyit az utasok és csomagjaik között hátratolja). Kedves utastársak segítenek a leszállásnál, a kalauzhölgy a felszállásnál. Innentől hazáig zavartalan az utam. Budapest-Kelenföld: leszállásnál két férfi áll mögöttem. Egyik sem segít – de az már nem a MÁV-on múlik…. Utólag is köszönet a kedves GYSEV-es, MÁV-os kalauzoknak!

A megválaszolatlan kérdések:

Miért adnak el úgy kerékpárjegyet egy vonatra, hogy nincs már hely?

Az alacsony peronú állomásokon miért nem tudnak tákolni egy kis emelvényt vagy csak egy pallót odakészíteni, amin fel lehetne tolni a bringát, hogy könnyebb legyen a fel/le szállás?

Mi történik, ha egy 5 fős társaság együtt szeretne utazni?

Miért nem jelzi a menetrend, hogy csak 4 bringának van hely a vonaton?

 

Üdv

K