Hát most rákvörös vagyok, mert túl gyorsan, megfelelő ellenőrzés nélkül posztoltam be Pál a postoló sztoriját, akinek a budaörsi címére levelek érkeztek egy bizonyos Kisbabér Tündének, majd egyszer csak az ő nevével matricázta tele valaki a postaládáját. Pirulok, mert a bejegyzéssel jól megforgattam Tünde nevét - őszintén szólva azt hittem, hogy ez az egész valami vicc, és ilyen nevű valós személy nem létezik, bár ez semmire sem mentség. Aztán most kiderült, hogy a valóság egészen más. Abban a bizonyos lakásban Tünde lakott 2002-ig, de azóta sem járt arrafelé. A matricákat pedig nem ő ragasztotta ki, hanem egy adománygyűjtő szervezet, a kampánya részeként. Eszerint elavult címlistájuk lehetett, és egy régi lakó nevét rakták ki Pál a postoló ládájára. Alant olvasható Pál a postoló és Tünde mindent megmagyarázó levele.

Először P.a.p írt a Homárnak, de ez a levél pár órára elkerülte a figyelmünket. Ennek tulajdonító Kisbabér Tünde levelének pár ingerültebb mondata. Szóval jöjjön Pál:

Azért írok megint, mert előrelépés történt a rejtélyes budaörsi postaláda-rekvirálással kapcsolatban. Néhány órás nyomozással sikerült ugyanis a nyomára bukkanni a címben szereplő hölgynek, aki érthető módon nem volt elragadtatva poszt által kiváltott óriási publicitástól. Egymás között tehát tisztáztuk a helyzetet/félreértéseket és ezúton szeretnélek megkérni benneteket is, hogy frissítsétek a posztot oly módon, hogy világosan kiderüljön belőle; nem az említett hölgy felelős a gerilla-matricákért. Mivel ő már évek óta nem járt Budaörsön, egy harmadik személyt sejtünk a háttérben, akire vadászni fogok és amint elkapom, kérdőre vonom.
--
Üdvözlettel,

Pál a postoló

Ezután futott be Tünde üzenete:

Tisztelt Szerkesztőség!

Megdöbbenéssel olvastam mai napon az index.hu oldalán a blogbejegyzések közötti főcímben a nevemet. Külön felháborító, hogy átlagosnak nem mondható nevemet törvénytelen cselekményekkel összefüggésben hozták nagy nyilvánosságra. Hogy a történet kerek legyen, elmondom azt az én szemszögemből, azaz Kisbabér Tünde szemszögéből.
Azt a tényt, hogy a szóban forgó postaládához tartozó ingatlanban soha nem laktam, ezennel megcáfolom: 2002-ig ugyanis én laktam ott. 2002-ben a lakást a hozzá tartozó postaládával együtt eladtam, és azóta nem jártam abban a házban.

Az, hogy valaki leveleket írogat nekem egy immár 8 évvel ezelőtti címemre, nem hiszem, hogy a címzett hibája.

A névre és címre szóló, cuki kutyás matricák pedig nemcsak az én nevemre és címemre lettek legyártva egy adományokat gyűjtő cég által, hanem szerte az országban, sok más magyar állampolgár nevére és címére is. Némi netes kutakodás után ezt is ki lehetett volna deríteni.
Minthogy az sem volt egy nehéz feladat, hogy Pál a postoló megtaláljon engem. Miután telefonon tisztáztuk a félreértést, sűrű elnézés kérés közepette megígérte, hogy azonnali helyesbítést fog kérni a szerkesztőségtől. Ez kielégítő módon mostanáig nem történt meg, ezért ezúton én kérem a szerkesztőséget, hogy a helyesbítést ugyanolyan módon közzétegye, ahogy a rémhír megjelent.
Ezt a levelet azért nem a blogbejegyzésre válaszolva írtam, mert nem óhajtok részt venni az ott zajló erőszakos, sokszor túlzásokba hajló „levelezésben”.
Biztos vagyok benne, hogy ezen levelem alapján megjelenhet egy olyan kulturált hangvételű közlemény, amely tisztázza az előző félreértést.

Kisbabér Tünde

Még egyszer elnézést kérek, a sztori zárásaként pedig örömmel jelentem be, hogy a Homár engesztelő horgászaton fog részt venni az ártatlanul halálba kommentált Tündével, merthogy közös a szenvedélyünk, mint az a háttérlevelezés során kiderült.