Az IKEA karácsony előtt hirdette meg a visszavivős fenyőfa-akcióját, amiben azt ígérte, hogy az ünnepek után pénzt kapsz vissza és a fát környezet módon semmisíti meg. Rich ehhez képest azt tapasztalta, hogy elég volt a blokkot visszavinni, a kutya se kereste rajta a fát.

A minap egy illúzióval kevesebb lett az IKEA-val kapcsolatban is. Persze tudtam, hogy egy ekkora pénztermelő multinál is a profit van mindenekfelett, de azért azt gondoltam, hogy a nagy kampánnyal beharangozott "környezettudatos karácsonyfa akció" mögött több is van, mint üzleti szellem. Tévedtem.

Borzalom és horror! Már megint egy beteg vírusvideóval próbálkozik a Ray Ban. Az arccal szemüvegelkapós vagy a színváltós kaméleon legalább vicces volt. Az arcra tetovált szemüveg láttán a Homár azt a következtetést vonta le, hogy atomvillanásban ugyanez megvan egy másodperc alatt, persze nem ilyen tartós és nem lehet vele 3 nap alatt félmillió nézőt összeszedni. Videó hajtás után:

A levélíró szerint a XIV. kerületi posta garantáltan nincs a helyzet magaslatán. Hiába várta a postást, annak állítólag egyszerűbb volt bedobni a postaládába a várt csomagot, mint becsengetni és szerintük ez jól is van így. Ahogy arról sem tehetnek, hogy a külföldről várt  sapka is eltűnt valahol útközben. Na most vagy peches a levélíró, vagy valóban a zuglói postán van egy fekete lyuk valaki fiókjában.

1., 2009. november elején Vaterán megvásárolt USB-s TV Tuner ajánlva került feladásra, majd 3 hét várakozás után a Posta érdeklődésemre azt állította, hogy „levélszekrénybe kézbesítették” a küldeményt. Kérdésemre, hogy ajánlott küldeményt milyen alapon dobnak be levélszekrénybe, a válasz csak annyi volt, hogy „ha a címzett nem tartózkodik otthon, és a küldemény mérete alapján befér a levélszekrénybe”, akkor megtehetik. Ez így törvényes.

Gyors kis linkgyűjtemény a PPO-botrányboz. A legfrissebb és legfontosabb, hogy a jelek szerint megijedt a pénzleszívó cég és az ügyvédjük már azt is meglebegtette, hogy adott esetben visszafizetnék a pénzt. Az erről szóló Index-cikkben felmerül az erotikus vonal is. A Homár olvasói a évtelen nsejtetésnél többet érdemelnek: több helyen arról trécselnek a júzerek, hogy a PPO mögött álló cég és a Golden Gate pornóbirodalom igazából ugyanaz. De legalábbis közük van egymáshoz. A pletykákat talán ez a komment gerjesztette:

Érdekes összefüggésre leltem. A PPO-ot 2009/01/01-től egy svájci bejegyzésü off shore cég működteti, a INVPPOADMIN PRO LIGHT 2010 Tagsag Zug, Switzerla HU, 2490. Nos, egy másik off shoe cég, a Golden Gate pornóbirodalmat (Kovi is ott alkalmazott) működtető másik off shore cég (Heffner AG) pont ugyanarra a címre van bejegyezve és ugyanaz a magyar nevű személy az ügyvezetője. Onnan pedig a szálak egy hazai tőzsdére is bejegyzett céghez, internetben és médiában utazó cégcsporthoz vezetnek. Tehát a PPO, mint cég immáron csak stróman lesz.

Az Index infói szerint viszont szó sincs ilyemiről, hanem egyszerűen ugyanaz az ügyvéd alapította a két céget, ezért a közös cím és ugyanaz a név. Pedig micsoda összeesküvéselméleteket lehetne erre gyártani!

A kicsalt pénzek egy Centillion nevű svájci cég számláján landoltak, A társaság weboldalán Negeriát igen, Magyarországot viszont nem is tüntetik föl a tevékenységi területeik között.

Érdemes még elolvasni Gerényi Gábor sistergős publicisztikáját az ügyről, svungos barátunk úgy indít, hogy "A magyar internet történelmének legnagyobb botránya az autópályamatricákkal foglalkozó cég lehúzóst akciója. És a dologban sáros az állam is, mert cége felelőtlen, trehány és valószínűleg korrupt is volt."

Nemcsak ő, hanem a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének közleménye is az állami cég szerepét firtatja az ügyben. "Mélyen elítéljük a PPO autópálya-matricákat értékesítő magáncég fogyasztókat megtévesztő eljárását, és több, mint aggályosnak tartjuk az Állami Autópálya Kezelő Rt. (ÁAK) honlapszerkesztési gyakorlatát. A PPO (és közvetve az ÁAK nemcsak a gyanútlan és az internetes vásárlásban járatlan fogyasztókat tévesztette meg, de a legrégebbi és leggyakorlottabb internetfelhasználókat is."

Végül itt egy friss kis weboldal, amit károsultak ütöttek össze, hajrá, tesséh szerveződni! Legvégül pedig egy kis ajándék a Szóviccblogról azoknak, akiket megszívatott a PPO.

Mi a neve a vérszomjas román fejedelmekből álló popegyüttesnek?

Tepes Mód.

 

Az év backdoor üzenetét küldte el nekünk sham-rock, tényleg alig hiszek a nyeles szememnek. Gyorsuló világunkban csodálatos elképzelni egy olyan lakóközösséget, akik annyira szeretik, sőt imádják a közös képviselőjüket, hogy az hiába sikkasztott el 8 millió forintot, össze akarják adni a pénzt. Csodálatos elképzelni, de sajnos az az érzésünk, hogy a levélírók ironizálnak. Azért így se rossz a sztori, remélem arról is kitesznek majd egy backdoor üzenetet, hogy mennyi pénz gyűlt össze. Aki többet tud a sztoriról, nevek említése nélkül írja már meg a Homárnak!

Az alábbi "felhívásra" ma reggel bukkantam egy társasház bejáratánál a X. kerületben. Azt, hogy ezen az ember sírjon vagy nevessen mindenki döntse el maga, de ezt el kell olvasni.

Üdvözlettel, sham-rock
 

 

Tudom, hogy a rákok alapvetően nem esznek borsot, de az én szememet kicsit csípi ez a csomagolás. Magyar terméknek titulált brazil bors. Tiszta sor, hogy a bors nem terem meg kishazánkban, de akkor hogyan is kerül rá a logó? De persze lehet, hogy a csomagolás magyar. Vagy a festék rajta…

zolcsi

Egyszerű a válasz: a magyarok találták ki, hogy a borsot a zacskó belsébe kell rakni. Az indiaiak mindig egy arasszal mellé szórták, ezért rettentő szegények maradtak. Az angolok a XVII. században kitalálták, hogy a borszemeket a zacskó tetejére halmozzák. Így beindulhatott a kereskedelem, szert is tettek némi nyereségre, de ők is érezték, hogy ebben a dologban több van, mert a nagy része leszóródott. 1908-ban Szereday Géza szabadkai gyógyszerészhallgató szabadalmaztatta a ma is használt tárolási módszert.

Napifix írta meg a tumbleres blogján, hogy csütörtök reggel a következő levelet kapta. Egyfelől persze vicces, másfelől meg ritkán kap az ember ilyesmiért bocsánatkérést:

Tisztelt Felhasználónk! Mint Ön is tapasztalhatja, az APEH honlapján a felhaszálók folyamatos kiszolgálása mellett rendszeresen történnek kisebb-nagyobb fejlesztések. Sajnos januárban Ön nem csak a pozitív változásokat tapasztalhatta. A honlapunkon valamelyik ügyfélkapus szolgáltatást választva az APEH szerverén újonnan regisztrált felhasználóként kéretlen leveleket kaphatott tőlünk. Elnézését kérem az okozott kellemetlenségért.

 

 

(Nem hallott még a legnagyobb magyar netes kereskedelmi botrányról? Itt elolvashatja a Homár összes PPO-s posztját!)

Rengeteg károsultban és olvasóban felmerült a logikus gondolat, hogy a megszívatottak nagy száma, illetve az egyedi összegek aránylag alacsony volta miatt a PPO Naiv Ügyfeleinek érdemes lenne valamilyen formában összeállniuk. Vonatkozó posztunk hatására egy ügyvéd-blogger olvasónk összefoglalta, milyen legális lehetőségek vannak. A lényeg: amerikai stílusú class action nincs a magyar jogban, így vagy összeállnak sokan és megbíznak egy ügyvédet, vagy a Versenyhivatal lép. de az sokkal tovább tart. Izgalmas részletek alant:

(Nem hallott még a legnagyobb magyar netes kereskedelmi botrányról? Itt elolvashatja a Homár összes PPO-s posztját!)

Bár a magyar internet legnagyobbszabású átverését csak 2009-2010 fordulóján követte el az autópálya-matrica- és telefonfeltöltés-kereskedelemmel foglalkozó PPO, egy fogyasztónak már egy évvel korábban feltűnt, hogy a cég gyanús körülmények között kezel szuperbizalmas bankkártya-adatokat. Nem is kell betegesen gyanakvónak lenni ahhoz, hogy a Naiv Ügyfél azt képzelje, a PPO jóelőre, tudatosan megszőtte a hálót, hozzáférést szerzett több tízezer bankszámlához, hogy 2010 januárjában lecsaphasson. Levélváltás alant:

Gondos olló- és csáprezegtetés után azt mondom, hogy ez nekem egy kicsit gyanús. Az alant olvasható Naiv Ügyfél-sztori annyira regényes, mármint a szó bulis-kurvás-lőfegyveres-rejtőjenős értelmében, hogy az ember (a rák) önkéntenül is arra gondol, ez itt egy izomtiborista provokáció. Magyarán szórakoztató fikció. De milyen lendületes provokáció! És végül is történnek regényes dolgok a világban. Minket mindenesetre, gyanakvásunk ellenére, lekenyerezett a sztori homároid hangulata a bekrepáló bankkártyával. Minket innentől nem is annyira érdekel, hogy a szó jegyzőkönyvi értelmében megtörtént-e a dolog. De mit gondol az olvasó? Tessék eldönteni: