Nem tudunk egyelőre többet, mint amit a Tumbleren, a Mefikrolog blogon talált kép mutat, de az sem kevés. Eszerint a Westendben nyílhat meg a Budapestről világváros létére eddig hiányzó amerikai kávézólánc első szeme. Tavaly ősszel még arról cikkezett több lap, hogy a Váci utcában nyílik az első Starbucks, aztán a válság miatt a cég visszalépett. A kávézóba január 18-a óta üzletvezetőt keresnek ebben az álláshirdetésben. A Népszabadság korábbi cikke szerint az amerikaiak Pumaföldön nem közvetlenül terjeszkednek, a franchise jogokat ugyanis az Amrest Holdings SE birtokolja a régióban. A helyszínválasztás első blikkre furcsa, a Starbucksok fasza belvárosi helyeken szoktak inkább megtelepedni. A plázahelyszín mintha azt is jelentené, hogy a Starbucks eleve lemond a reggeli kávézgatókról, azt ugyanis nehéz elképzelni, hogy egy magyar bevásárlóközpontban ne délben teljen meg legkorábban a hely. A Homárnak nincsenek elvi kifogásai a bevásárlóközpontokkal szemben, de azért perverz gondolat, hogy az ember/rák egy plázában ébredezzen egy tejeskávé mellett.

Aki nálunk többet tud a pionírról, az írja meg kommentben vagy levélben a Homárnak!


 

Régi jó ismerősünk az "ingyenes szolgáltatást sunyiban fizetőssé teszek, aztán zsarollak" üzleti modellt követő hirdetési oldal, most jól megkapják az MTE-től.

 

Érdekes fordulat állt be a tavaly nyáron Alien Computersből AB Informatikává változott hadverkereskedésnél. A 3 év garanciával náluk vásárolt cuccokat ugyanis az "új cég" nem vette be a szervizbe, mondván, ők nem állnak kapcsolatban a beszállító nagykerrel.

Az Alien Computers (volt) weboldalán olvasható információk szerint az AB Informatika "a 2001 óta működő Alien Computer (sic!) és a 2005 óta üzemelő Bird Computer fúziójából jött létre". Nem vagyok egy jogász típus, de a magam részéről arra tippelnék, hogy fúzió esetén az új cég a régi cégek jogutódjának számít, azok minden kötelezettségével együtt, amibe beleértendő a korábban azok által eladott termékek garanciájának intézése. Ehhez képest, mikor három éves garanciával vett alaplapom egy év után valószínűleg megpunnyadt (legalábbis a tünetekből erre következtettem), érdeklődésemre közölték, hogy az Alien Computers megszűnt, és nekik semmi közük hozzá, "csak" az üzlethelyiségeket vették meg, illetve átvették az összes alkalmazottját.

Kihalóban lévő szolgáltatást igénybe venni annyira sem méznyalás, mint sima Naiv Ügyfélnek lenni. Gy. analóg kábeltévé előfizető a UPC-nél, és azért lázadozik, mert egyre kevesebb csatornát kap ugyanannyi pénzért. A szolgáltató, nem titkoltan, a digitális csomagok felé tolja az ügyfeleit, meg amúgy is, a világ efelé halad, úgyhogy Gy. esélyei szélmalmok ellen sokkal jobbak lennének. Bánatos futamok alant:

Ez igen! Az Ogylvy reklámügynökség és a Pannon szakítanak, amit előbbi ezzel a filmmel ünnepel meg. Úgy látszik, a magyar reklámszakembereket hülye helyzetbe kell hozni, és rögtön képesek valami épkézláb alakításra. Érdemes egyébként megfigyelni, hogy a hazaireklámszpotokban milyen gyakran kínoznak terriert. Ez azért van, mert a filmszereplésre alkalmas, kiképzett magyar kutyák jelentős része Jack Russel- és más terrier, a copy writerek, art directorok és rendezők pedig ezeket az aranyos kis agresszorokon állnak bosszút a forgatásokon végighallgatott rengeteg nyivogásért.

Mivel a Jégteraszon egy sorban intézhető a ruhatár, a korik bérlése illetve visszaadása, Erikáéknak a 30 perces várakozás miatt ki kellett fizetniük a koribérlet következő óráját is. Vásárlók könyve nincs, ráadásul a jég minősége is pocsék, amit az üzemeltetők elintéznek annyival, hogy bólyákkal figyelmeztetik a vendégeket a lyukakra. Korrekt megoldás, fogd be és korizz.

Egy céges rendezvény keretében voltunk hivatalosak a jégpályára, de mivel nem volt saját korink, kiálltuk a kígyózó sort a bérlésnél. Nagy nehezen sikerült is elintézni a dolgot, rögzítették az adatainkat és megkaptuk a korit. A bérlés óránkénti rendszerben működik.

Először azt hittük, hogy az unásig ismételt feltöltőkártyás balhéról lesz szó, de nem, Kirsztiánnál igazi kemény fiúk próbálkoztak. A sokmilliós álnyereményhez ugyanis a banszámla adatait próbálták elkérni, hozzáférési kódokkal együtt. Majd amikor erre a szerencsés nyertes nem volt hajlandó, még a bank nevében is bepróbálkoztak. Lehet röhögni, de sajnos még mindig vannak olyan szerencsétlenek, akik simán bedőlnek az ilyesminek, úgyhogy terjesszük az igét: telefonon semmilyen titkos adatot nem adunk ki!

A mai napon felhívtak, hogy T-Mobile előfizetőként engem sorsoltak ki, és nyertem 3.600.000ft-ot. Nincs más dolgom, mint megadni az adataimat. Gyanús volt hogy nem jelzett ki hívószámot a telefon, de azért születési idő, ilyesmiket megadtam. Ezek után jött az, hogy melyik banknál vagyok, ahová utalhatják az összeget. Mikor a kódokat kérték, és elutasítottam, mondta hogy fel fognak hívni a banktól.

Legutóbbi elrettentő (=szokásos) T-Home-os előfizetési sztorinkra válaszul G. V. megírta, hogy vele hogyan történt ez az egész Svédországban. Tudom, hogy ennél egyszerűb és populistább dolog nincs, meg hogy minden eset más és más, de sóhajtozni jól esik, úgyhogy tessék:

Justinsfreeknek a jelek szerint nem tetszik, hogy áprilistól megszűnik minden ingyenes szolgáltatás az extrán, így a modern népművészet legelterjedtebb eszközéhez nyúlt, hogy kiöntse a bánatát. Nem dalolt keseregve, nem hímzett, nem táncolt és nem faragott fát, hanem újrafeliratozta Hitler utolsó óráit. Sok ilyet láttunk már, de mint minden igazi népművészetet, ezt sem lehet megunni.
 

A Homár Proustja jól ráfaragott, ezúttal nem süteménnyel, hanem füstölt sprotnival. István gyerekkori emlékeket keresett a valóban sorsfordítóan finom szardíniafélében, de helyette riasztó halfejmasszát kapott. Őszinte sajnálatunk, a Homár életében ezres nagyságrendben evett már sprotnikonzervet, de ehhez hasonló sem történt velünk soha. Én mondjuk ráadásul szeretem a halfejet is.