Hihetetlen, hogy még mindig vannak, akik azzal szórakoznak, hogy telefonszámokat gyűjtenek adatbázisba, aztán megpróbálják kiszámlázni a "szolgáltatást". Örvendetes hír, hogy a Doc cégét betámadó Magyartelefonkönyv.hu oldalt a jelek szerint már le is lőtte internetszolgáltatójuk:

Nem olyan rég a mellékelt számlát kaptuk, amin a főnök fel is háborodott. Nem értette, miért kell a telefonkönyves megjelenéshez fizetni, amikor ez eddig ingyen volt. Természetesen nem kell, csak egy szemfüles cég újabb trükkel próbál meg némi potyapénzt bezsebelni. Ráadásul ilyen gagyi honlappal. Most látom, hogy a szolgáltató már fel is függesztette az oldal működését, így azért mégis működik valami ebben az országban...

A Sanyi által talált csodában talán már nem is a magyar helyesírás ellen elkövetett újabb merényletek miatt fogjuk a fejünket (kezdünk hozzászokni, bár miért is kellene elfogadnunk természetesnek?), sokkal szomorúbb az érintett honlap ügyhöz való hozzáállása. Az "erre van igény, ezt kell lenyelni" érvelésre építve legközelebb akár az Alekosz pihenőkártyát is bevezethetnénk.

Múlt héten, a választható cafeteria-elemek böngészésekor botlottam a Széchenyi Pihenőkártyába, mint választható elembe. Utána akartam nézni a neten, hogy mi is ez. Mikor megtaláltam a honlapot, egy fantasztikus időutazásban vehettem részt, a levelezés alant (amit én írtam és a kapott válasz). Élvezzétek velem a megdönthetetlen észérvek áradatát!

Kutatonak annyira mégsem kellett az új Nikonja, ha nem bírt negyedórát kivárni, amíg a webshopos kolléga megebédelt. Határozott fellépés, fél siker:

Az interneten kinéztem egy Nikon fényképezőgépet. A megfelelő árszintet elérő AVPlanet áruházat választottam, ahol 3 nap után jelezték, hogy a gép megérkezett. Mivel eddig jó tapasztalataim voltak az internetes áruházakkal kapcsolatban, örömmel indultam a Telepes u.1-be, az áruházba. Az üzletbe érve egy hosszú pultnál nem állt senki. Észrevettem, hogy a sarokban ül egy hölgy, akit csak éleslátásomnak köszönhetően láttam meg, mert a köszönésemet nem fogadta. Viszont ahogy beléptem elővett egy köteg pénzt, és sebesen számolgatni kezdte, nyilván jelezvén, hogy nagyon elfoglalt. Percekig vártam, amikor ültéből odaszólt, hogy mit szeretnék. Nem állt fel, nem jött oda. Mondtam, hogy miért jöttem, mire ő rögtön megkérdezte, hogy kinek a nevére írja a számlát?

Naiv nyaraló és rokonsága ezidáig rendíthetetlen bizalommal látogatták a Kartágó Tours tunéziai csótányneveldéit és egyiptomi légkondiszerelőit. A legutóbbi afférjuk után azonban betelt a pohár, és kisírtak egy 10%-os kedvezményt az idei évre, amit azonban sajnos semmilyen egyéb kedvezménnyel nem lehet összevonni:

Az ember néha utazni vágyik. Természetesen az ember felkészül, pénzt gyűjt, lélekben összeszedi magát stb. A Kartágó Tours mellett szóltak érvek, pl. nincs túl sok desztináció, elég régen vannak a piacon, elfogadható árakon üzemelnek. Úgyhogy néhány éve Tunéziába utaztak rokonaim. Kint a 3 csillagos szállodában csótányok fogadták őket, de megnyugtatták őket, hogy ezt ne tekintsék olyan probléménak, amivel érdemes foglalkozni. Nem tekintették. A légkondicionáló elromlásakor rutinosan keresték a menedzsert, aki ki is javíttatta, pár óráig működött is. Utána nem, így a művelet ismétlődött: menedzser, javíttatás, elromlás, menedzser stb. Itthon kerestük a cég vezetőjét, de ilyen személy nem létezik, ellenben van jogi osztály, aki írásban kéri az adatokat és aki egy eléggé törődött és ellenséges jogászból áll. Mást elérni nem lehet, csak a betanított szövegeket mondó, ettől eléggé szerencsétlen kisasszonyokat.

Bár Aaron történetéből már tudjuk, a Cetelem nem szívesen járul hozzá a hitelre való vásárláshoz, íme egy újabb gyöngyszem a hitel-elutasítás történetek közül. Naiv ügyfél levelét a Cetelemhez alább olvashatják. (Az azonban sajnos nem derül ki a történetből, sikerült-e saját tévén nézni a BL-t.)

Néhány barátomat/kollégámat nemrégiben meginvitáltam az újonnan birtokba vett szolgálati lakásomba, hogy egy kellemes délutánt és annak folyományait együtt töltsük el. Amolyan házavató mulatság jelleggel. Hogyan, hogyan sem, a tervezett időpont épp egybeesik a Bajnokok Ligája-döntő napjával. Futballról van szó - a gyengébbek kedvéért. Sportszerető társaság lévén, néhányan pedzegetni kezdték, hogy illendő volna egy televíziót a magamévá tennem a neves napig. Legjárhatóbb út erre tán a vásárlás. Szóba jöhetne a kölcsönkérés is, de ugye hosszabb távon ez kevésbé jelent megoldást. Erősen gondolkodóba ejtett a dolog, még annak ellenére is, hogy évek óta nem nézek tévét, ugyanis nem szeretném magam szellemileg leamortizáltatni holmi népbutító műsorokkal, ahogy azt az unatkozó nagyvárosi ember teszi. Meg aztán az is átfutott a fejemen, hogy milyen jó lesz majd a BL-döntő utáni érában a 106 centiméteren bámulni a HD-pornót, melyben kedvenc színésznőim összes testnyílását betömködik a tehetséges partnereik. Már nyálaztam is a szám szélét...

Néha komolyan elgondolkodunk rajta, hogy a Telekomnál különleges képességű emberek ülnek: Marci elromlott router-ét távgyógyítókként javították volna. Persze később kiderült, hogy csak a szokásos bénázásról és az ügyfélszolgálat beleszarásáról nemtörődömségéről van szó. Marci ennek ellenére továbbra is hűséges felhasználó, még akkor is, ha nem kevés telefonálgatásába és idejébe került, mire megoldották a problémát.

Egy elég érdekes történettel készültem. Az érdekesség az egészben, hogy ezen email írása közben oldódott meg az eset, így már nem panaszlevélként írom, pedig annak indult. Kezdem mindjárt az elején:

Lorettának sikerült tavaly az év 13. hónapjában csomagot váltani a Telekomnál, amivel technikai problémák akadtak (nyilván a másik idősík kicsit megzavarta az rendszert), ezért naiv ügyfél telefonon próbált segítséget kérni. Hogy mégse aggathassuk rá a naiv jelzőt, trükközni próbált a várakozási idővel, abba azonban nem gondolt bele, hogy a Nagy T, aki képes volt bevezetni a 13. hónapot, nem adja ilyen könnyen a várakozás perceit, a kiskapukat döngetők sokszorosan kapnak az ügyfélszolgálatosokból. 

Annyi a történet, hogy TELEFONON akartam hazánk legnagyobb telefontársaságával beszélni - hiba volt. Előre leszögezném, hogy többünk tapasztalata szerint átlagosan 13 perccel csökkenti a tékomnál a várakozási időt, ha az angol nyelvű telefonos menün megyünk végig, úgyhogy ha van ilyen opció, mindig azt választom.  Több hasonló T-comos sztorim van :)

Gábor gázórája eredetileg a Főgázhoz tartozik, mikor azonban javíttatásról lenne szó, a költséget az új lakóra hárítanák. Ha nem akar fizetni, az sem baj, az óra úgy marad, ha bármi baj van,  úgyis csak a lakos szív vele - valahogy így gondolhatja az Energiahivatal, hiszen, finoman szólva, nem sietnek az ügyet megoldani.

Vettünk egy lakást pár hónapja, és már az eladóval együtt kiderítettük, hogy a lakáshoz tartozó gázóra elzárhatatlan. Sima, hétköznapi gázóráról van szó, amelyik minden átlagos lakásban megtalálható, és a zárókar megszorult, nem lehet megmozdítani. A gáz átiratása során kijött a Főgáztól egy ember, lefotózta, felírta az adatokat, és közben rákérdeztem mi van ilyenkor. Azt mondta ne is erőltessem, mert megszorult a csapágy, ha túlhúzom eltörhet és sivítva előtör a gáz, inkább szóljak a Főgáznak, övék az óra, megjavítják vagy kicserélik ingyen. A hétköznapokban persze nem zavar minket, hogy nem lehet elzárni, de - gondoltam - rend a lelke mindennek, írtam egy e-mailt a Főgáznak, hogy ez a helyzet. Pár nap múlva jött is a válasz, hogy nagyon szívesen kicserélik - 24 841 forintért.

Ádám nem érti, miért kell rendőrséggel fenyegetőznie, hogy a PPS átutalja neki az 5 hete kiszállított csomagja árát:

Már írtam nektek futárszolgálattal kapcsolatban, úgy látszik ez az én területem. A helyzet a következő: a Vatera által ajánlott PPS futárszolgálattal küldtem el egy csomagot - utánvéttel (70000 Ft). A szállítássel nem volt semmi gond, a vevő megkapta a csomagot 1-2 napon belül, ki is fizette. A pénz viszont nem érkezik a PPS-től a megadott bankszámlára.

Katalin találkozott egy verbálterroristával a vonaton, aki ráadásul megtévesztően MÁV-egyenruhában volt. Mi felnőttek már tudjuk, hogy terrorizmus nem létezik, a gyerekek azonban jó idegesek lettek és egész úton sírtak és futkorásztak, hogy a bácsi táskájában bomba van:

Tegnap egy nagyon furcsa, elsőre kissé komikusnak tűnő jelenetbe csöppentem, amikor is egy MÁV alkalmazott iskolás gyerekeket fenyegette meg, hogy bomba van nála, mert le akartak mellé ülni a zsúfolt vonaton. A mai közel-keleti helyzetben bombával fenyegetődzni, már nem túl vicces, sőt elgondolkodtató.