Ilyen nincs és mégis van. Mivel a rossz helyre küldött pénz is átutalás formájában kerül vissza a feladóhoz, ezért a visszautalásnál a logika szerint a robotnak le kell vennie a sápot az áldozattól:

Szeretném megosztani a kellemetlen tapasztalatomat, ami sokakkal megeshet önhibájukon kívül. Az előző munkaadómtól miután február végével végkielégítéssel eljöttem megkaptam a végkielégítésemet és munkába is álltam az új helyemen. A pénzügy viszont tévesen március elején ismét elutalta a fizetések utalásával együtt nekem a végkielégítést, amiről azonnal értesítették a bankjukat (Volksbank) és engem, én pedig az én bankomat (Raiffeisen) hívtam fel, hogy ha megkeresik őket ezzel a problémával, hozzájárulásomat adom a téves utalás visszavonására. Telefonhívásomkor még nem tudtak a Volksbank megkereséséről.

Időközben eltelt három hónap, a volt munkahelyem több felszólítást is küldött a Volksbanknak hogy mihamarabb intézkedjenek a pénz visszahívásáról. Június 3-adikán végre fel is hívott egy hölgy a Raiffeisen bankból, hogy a Volksbank és a volt munkahelyem megkeresése alapján ezt az összeget visszavennék, és én hozzájárulok-e ehhez. Persze hogy hozzájárultam, nem akartam senkinek sem gondot okozni. Még aznap kaptam is az sms-t, hogy az összeg levonásra került a számlámról. Örültem, mint majom a farkának, hogy egy dolog kipipálva.

Ma reggel (június 5) viszont ismét kaptam egy sms-t, miszerint a tranzakciós díj is levonásra került. Nem tudom mennyire helyénvaló egy téves utalás esetén a vétlen felet megkárosítani. Az én esetemben a levont díj nem éri el a 3000 forintot, de ha valakinek tévesen milliókat utalnak, akkor őt akaratán kívül a bankja „megbüntetheti” az átutalási díj levonásával? Vagy egy egy új fajta bevételforrás? Afféle „sok adót kellett befizetnünk az Állam-bácsinak, gyorsan utaljunk tévesen pár embernek és vonjuk vissza rögtön, majd szedjük be az átutalási díjakat tőlük, jól” dolog ez? Kíváncsi lennék az Olvasók véleményére, ők találkoztak-e már hasonló dologgal.
 
Köszönettel:
B