Angliában állítólag szó nélkül bármit bárhol visszavesznek, ha a vásárló hirtelen meggondolta magát, náulnk azonban nem ez a helyzet. Naiv cipővásárló annak ellenére vitt vissza egy cipőt, hogy előző nap a pénztárban mondták neki a Kökin, hogy semmiképpen nem adnak vissza pénzt. Visszavitt egy cipőt, és tényleg nem adták vissza a pénzt, de utalványt sem adtak:

Az előzmény a következő: tegnap vásároltam 5 pár cipőt a Köki Terminálban újonnan nyitott CCC cipőboltban, 14,700 Ft körüli összegért. A 30%-os kedvezmény motivált, meg az, hogy ritkán van időm rendesen vásárolni, próbálni és a választék is egész jó volt. A pénztárnál a bájos, mosolygós hölgy megjegyezte, hogy ha mégis cseréltetni szeretném valamelyik új szerzeményem, x napon belül megtehetem, de készüljek fel, hogy csak levásárolni tudom majd, egy utalványt kapok, pénzt nem adnak vissza. Itthon aztán úgy döntöttem, hogy az egyiket mégis visszavinném, ezért ma vissza is mentem. Beálltam az egyetlen működő kasszába, ahol egy borzasztó lassú hölgy küzdött valamilyen blokkokkal, közben mögöttem tornyosult a sor, az eladó hölgy viszont nem adta fel, szép lassan végigbogarászott mindent, majd visszaadta a blokkot a vevőnek, aki már láthatóan szintén nagyon unta ezt a macerát. Közben már idegeskedtem azon, hogy csak a mögöttünk lévő cipősoron 3 eladó pakolászott.. Végre én következtem, és elmondtam, mi célból jöttem ennek a lassú lánynak, aki azt mondta, hogy válasszak ehelyett a cipő helyett másikat. Erre én: de tegnap voltam itt, és ötöt vettem, most már nem tudok tényleg másikat vinni helyette, egyébként meg sietni szeretnék. A válasza a következő volt: 1 hónap múlva kijön a következő kollekció, jöjjek vissza akkor a kis cipőmmel, a blokkommal együtt, most SEMMIT nem adnak.

Egyből összeállt a kép, itt se pénz, se posztó, be akarják nyelni a pénzem. Mondtam erre, kissé idegesen, hogy tegnap nem erről volt szó, mire a vezetőhöz irányított, aki a mellettünk levő idősebb, erőteljesebb egóval rendelkező hölgy volt. Nem zavartatta magát, miután hallotta, hogy sietek, szép komótosan befejezte, amit éppen csinált, sajnos én ezen még jobban felhúztam magam, és szóvá tettem sérelmeimet a lassú lánynak, aki idegesen vihogva, karjelzésekkel jelezte, hogy hagyjam abba a mondandóm, mert ő végképp nem tud mit csinálni, értsem már meg. Erre felcsattantam, hogy talán mégiscsak egy vállalatot képvisel, szóval minimum, hogy elmondhatom a véleményem, és cinikusan elnézést kértem, hogy el mertem mondani, mire ő: "semmi baj"(!!!) A butaság, az értelmetlen, szándékos várakoztatás sajnos egyre ingerültebbé tett, mert elég nyilvánvaló volt, hogy direkt csinálják, és akkor, türelmem végére érve egy erősebb egóval rendelkező nőtől, akiről kiderült, hogy az üzletvezető, elkértem a vásárlók könyvét. Mondanom sem kell, hogy egyből lehetőség nyílt készpénz visszafizetésre(!), csak engedélyeztetni kell a valamilyen vezetővel TELEFONON. (Nem tudom, az én munkahelyemen mindent írásban engedélyeznek, minimum e-mailben, okkal, problémaleírással.. Mondjuk én nem egy átverős cipőboltban dolgozom..) Aztán arra hivatkoztam, hogy ismerem egyébként a fogyasztóvédelmi törvényt, itt arra gondoltam, amikor megtévesztik a vásárlót, pl. hamis információkkal bírják rá a vásárlásra (vissza lehet hozni, akármi van, jöjjön vissza..), erre határozottan félbeszakított, rámförmedt, hogy a cipőnek semmi baja, a fogyasztóvédelmi törvény meg arra jó, ha a cipőnek sérülése van, fél évig vissza lehet hozni. De ennek a cipőnek semmi baja, UGYE?
 
Többször rám parancsolt egyébként, hogy hallgassam végig, kioktatott, hogy ha nem vagyok képes végighallgatni, ő nem tud SEGÍTENI. Majd felhívta azt a bizonyos vezetőt, akinek ironikusan így mondta: "Itt van nálunk gy KEDVES hölgy.." nem tudom, biztos mindenkinek van ilyen gúnyolódósan telefonálós tapasztalata, nekem kedvem lett volna már addigra valamilyen súlyos testi sértéssel kinyilatkoztatni az őszinte véleményem a "hölgy" irányába.

Majd megkérdezte: ne haragudjon, de tegnap felpróbálta ezt a cipőt? AKKOR? Magyarul leginkább menjek az anyámba, minek vettem meg! Most meg mit jövök ide, neki kellemetlenkedni! Azt az előre jól begyakorolt mondatott hajtogatta, hogy ő segíteni akar, és én akadályozom ebben(!) de olyan lekezelő, kioktató és megalázó és cinikus modorban tette, hogy biztosan nem fogok itt többet vásárolni, akkor sem, ha 2 Ft lesz egy cipő.

Időközben a többi üzlet bezárt, tehát máshova már nem tudtam bemenni, nehéz volna visszaemlékeznem, mikor voltak utoljára ennyire modortalanok, kioktatóak velem. Tényleg megfogadtam, hogy többet nem jövök ide, ahol ilyen paraszt módon lehet kezelni egy olyan embert, aki az előző nap lett félretájékoztatva.

Vendéglátóztam egy pár évet, és a fülembe cseng, hogy "a vendégnek mindig igaza van" (the customer is always right), tényleg én vagyok lemaradva, és ekkorát változott a világ? Most már a parasztság a menő, és menjek az anyámba, ha a pénztártól való távozás után valamit szeretnék?