A kép illusztráció, hogy jobban fájjon a sztori:

Így a nagy hőség kellős közepén gondoltam, megosztok veletek egy nagyon is a blogra illő, a magyar tenger parti (magyar tengerparti?) vendéglátás lényegét megvilágító rövid történetet. Egy évvel ezelőtt néhány barátommal elhatároztuk, hogy az egyik nyári munkahetet Alsóörsön pihenjük ki. Péntek este érkeztünk, strand már bezárt, de az azt kiszolgáló vendéglátó egységek egy része még nyitva volt. Mivel mindannyian vágytunk az inkább hírhedt, mint híres, balatoni gyorséttermi koszt semmivel össze nem téveszthető zamatára, beugrottunk a legátlagosabbnak kinéző helyre, és egy sör mellett vártuk, hogy elkészüljön a kirendelt "finomságok". Néhány perc múlva egy, a bódé felől érkező fiatal női hang jelezte az első adag elkészültét:

- Kész a csilis hamburger...de igyekezzen, mert mindjárt elcsöppen az orrom!

Mondanom sem kell, hogy villámsebesen tettem meg azt a néhány métert, és azóta is csak remélem, hogy a "mindjárt" már a szintidőmön kívül esett.