Beülni végre a misztikus kisautóba, fütyörészve suhanni a zöldben, lazán kerülgetni a lődörgőket meg a gödröket, aztán beparkolni valamelyik fagyis elé - biztos Róberték is ilyesmi tervekkel vettek bérbe egy elektromos autót a Margitszigeten. Aztán jó hosszú Homár-levél lett a délutánból, méghozzá több okból is. Természetesen örömmel meghallgatjuk az érintett cég verzióját is!

Tisztelt Tékozló Homár!

Barátnőmmel ma a Margitszigeten jártunk, ahol kibéreltünk egy órára egy elektromos autót. Ez többszörösen is hiba volt.

Először is a jogosítványt zálogba elveszik a kocsikázás idejére. Furcsálltam ugyan, de belementem, mert ez bevett gyakorlat volt náluk. Később kiderült, hogy így kvázi jogosítvány nélkül vezettem (és a többi bérlő is) a jogosítványköteles járművet. (Igen, ezt nekem is tudnom kellett volna, na de talán nekik is.)

A jogosítványt, vagy bármilyen más személyes iratot nincs joguk egyébként sem elvenni, elkérni, aminek következtében ráadásul az is előfurdulhat, hogy az embernél nem marad olyan okmány, amivel igazolni tudja magát, és akkor bizony az illetőt a rendőrök előállíthatják. A szerződésbe persze beleírják, hogy önként adom át a jogsimat, de ez akkor is hibás gyakorlat, vannak olyan alapdolgok, amiket az ember írásban sem változtathat meg, nem szerezhet jogot a jogsikra a cég így sem. Javítsatok ki, ha tévedek, de akkor is nagyon aggályos.

1 órára béreltem egy kocsit 4300Ft-ért. Nagyon lassan ment. Először azt hittem, hogy csak azért, mert így le van korlátozva. Később láttam, hogy más hasonló kocsi (szintén tőlük) "elhúz" mellettünk, és volt olyan (nem durva) emelkedő, amin a kocsi fel sem tudott menni. Úgy döntöttünk, hogy visszavisszük. (A Margitszigeten viszonylag ritka a sík terep.)

Fél órát töltöttünk ebben a járműben, miközben kb. a sziget feléig jutottunk és vissza. Panaszkodtam, de nem igazán hatotta meg a dolog sem a kölcsönbe adó nőt, sem az állítólagos főnököt, de a maradék félórára átülhettünk másik járműbe. Ég és föld volt a különbség, így terveztem, hogy a fél óra letelte után kérek még fél órát kárpótlásként, de odaáig már nem jutottam el. (Hozzáteszem, talán nem is ellenőrizték az autón, hogy jogos-e a panaszom, kiadták időközben másnak is.)

Leadtuk a kocsit, és adná vissza a jogosítványomat a nő, közben kérdezte, hogy ez-e az enyém. Nem, nem az enyém. Megrökönyödés. Kb. 5 perce adta ezek szerint oda az enyémet valaki másnak.

Zseniális. A nő azt mondta, hogy mindenkinek úgy adja vissza a jogsiját, hogy megkérdezi, az-e az övé. Nem kérdez nevet, nem nézi meg a fényképet, hanem bárki elteheti másnak a jogsiját egy igen felelettel. Most is ez történt. Talán nem értette jól a másik fél a kérdést, talán csak feltételezte, hogy jót adnak neki vissza, mindegy is. Nem rá haragszom. Én a kölcsönző kezelésébe adtam a jogsimat, akik nem bántak vele felelősséggel. Egy vadidegen ember válaszán múlt az egész. A főnök visszaadta a kocsikázás árát.

Mivel a másik félről a jogsiján kívül nem volt információjuk (még telefonszámot sem kérnek, mi van, ha valaki nem jön vissza?), rendőrt hívtunk természetesen, akik bő 3/4 óra múlva érkeztek meg. Szerencsére ők ki tudták deríteni az illető telefonszámát, visszajött és kicseréltük a jogsikat. (Az más kérdés, hogy szegény kvázi jogsi nélkül vezetett addig.) Történhetett volna máshogy is, megfoszthattak volna napokra, hetekre is akár a jogsimtól úgy, hogy a kocsim fizetős parkolóban áll a város közepén, meg egyébként is: használnám...

A rendőrök persze elmagyarázták a kölcsönzősöknek, hogy ez a jogsielvételes gyakorlat a fent leírtak miatt baromság. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy változtatnak-e a gyakorlatukon, de illúzióim nincsenek. 2 órát álltunk a kölcsönzőnél, mire minden megoldódott.

Az eset után megkérdeztem a főnököt, hogy milyen kártérítést kíván nyújtani, mire ő azt mondta, hogy a visszaadott 4300Ft-on kívül semmit. Hát, én úgy ítéltem meg, hogy annak legalább a fele egyébként is visszajárt volna a rossz jármű miatt. Keveselltem. 15 ezret kértem tőle, vagy polgári perre viszem. Kinevetett, de felhívta a főnökét (talán ő már a tulaj volt). Rövid csevej után átadta nekem a telefont.

Ha azt mondom, hogy a tipikus pökhendi, kihanemén cégtulajdonosi stílust kaptam, akkor mindent elmondtam. Szinte röhögve mondta, hogy pereljem be, legalább dolgozik egy kicsit a jogi apparátusa. Mindeközben a hibát beismerte, de kártéríteni az egyébként is elcseszett kocsikázás árán felül nem akar. Tájékoztattam, hogy a polgári peret elindítom, és az esetet elküldöm a Tékozló Homárnak. Nevetéssel nyugtázta mondandómat. Az általam kértnél nem ajánlott fel kisebb összeget sem.

A cég, akiről pedig szó van: Elektromosauto Kft., 1134 Bp., Klapka u. 13. A bérlőhely pedig a Margit hídi lehajtónál van, a hídtól jövet rögtön jobbra. Erősen nem ajánlott!

U.i.: Tisztában vagyok azzal, hogy a történetben én is hibáztam, de tanultam belőle. Ha a kölcsönző is beszállna a kommentelésbe, akkor már mondom is, hogy természetesen nem voltam végig nyugodt, helyenként emeltem a hangomat, de ez inkább reakció volt, és egy bizonyos határt azért nem léptem át.

Tisztelettel
Erdélyi Róbert