Ma Magyarországon vonattal csak az utazik, akinek nem sürgős, sok pénze van és nem bánja, ha hol meleg van, hol hideg, hol valami más csalafinta trükkel áll elő az állami vasúttársaság. Pedig milyen jó az elsuhanó tájba belebámulni és a semmin vagy a mindenen mélázni, miközben szól a dcida-dzita, dzida-tcida. A vonatozás misztikus vonalát erősíti egyébként levélírónk is, aki egy csomó gyerekkel meg bőrönddel indult neki vonattal a Balatonnak, nem is sejtve, hogy egy kedves kalauzzal és Istennel tölti az utat. (A videó néhol durván szélzajos, de tök szép, és legalább mindenki a kedve szerinti zenét nyomhatja alá.)

Tisztelt Címzettek!

Az alábbi nevetséges történet 2014.07.25-én történt meg velünk. Összesen 5-en (3 felnőtt, 2 gyerek) szerettünk volna csúcsforgalomban a MÁV 17:30-as Budapestről induló járatával (878 járatszám) utazni a Balaton déli partjának egy távolabbi pontjába. A menetrenden szereplő menetidő általános késést is beleszámolva 3 óra. Ezt vállaltuk. Tudtuk, hogy zsúfoltság várható a vonaton. Erre készülvén vettünk 5 db IC pót- és helyjegyet jó előre bebiztosítván magunkat (számunkra az 51-56-os helyeket osztotta a rendszer).

A vonatra már indulása előtt fél órával felszálltunk a Déli pályaudvaron. Megvolt az IC kocsi, száma egyezett a jegyünkön levővel, amolyan fülkés típus volt. Húdejó. Keresni kezdtük a fülkénket, 10,20,30,40,60 micsoda? Na még egyszer. 10,20,30,40,60. Igen a megállapítás helyes, nemes egyszerűséggel a MÁV-nál nem tud valaki elszámolni 100-ig, és kihagyták az 50-es fülkét, helyette a 60-as következett rögtön a 40-es után.

Kalauzhoz fordultunk rögtön, hogy segítsen nekünk megkeresni az 50-es fülkét hátha mi nem jártuk ki elég alaposan az általános iskolát. Szomorúan hallottuk, hogy már Pest-felé menet is hiányozott ez a fülke (jó, hogy nem most tűnt el), azonban ebben az irányban nem volt akkora zsúfoltság, így a pórul járt utazók be tudtak ülni másik fülkébe. Kalauz rendkívül segítőkész volt, bár nyilván nem ő tehetett róla. Mondta, hogy üljünk be a következő – akkor még üres – 60-as számmal kezdődő fülkébe, és imádkozzunk, hogy ne jöjjenek.

Jöttek, Kelenföldnél. Kalauzt hívtunk újból, hogy akkor most mi legyen. Felajánlotta számunkra, hogy van egy külön fülke, amiben kalauzok utaznak, őket kitessékeli onnan, és tudja biztosítani számunkra azt a fülkét, de imádkozzunk, hogy ne jöjjenek, mert több szabad fülke már nincs. Imádkoztunk.

3 óra imádkozás után sikeresen hazaértünk kicsit meghurcolva, de mindenképpen keserű szájízzel.

A MÁV-nál nem jó valami. Két dolog fordulhatott elő.
- Tisztelt címkéző munkatárs valóban félrecímkézte az egész kocsit, és kihagyta az 50-es fülkét.
- Jegykezelő rendszerük nem teljesen optimális, ugyanis elad olyan helyeket, amelyek nem is léteznek.

Kalauz végig segítőkész, kedves volt. Elmondása szerint ő már jelezte ezt a problémát többször is a MÁV felé. Azt a kérdést kapta válaszul, hogy „Sikerült megoldani a problémát?” Válasza igen volt. Akkor ennyi.

Ezzel el van rendezve a MÁV-nál a hibakezelés, az utasok meg csak költözködjenek 4 és 6 éves gyerekekkel, nagy bőröndökkel ahova akarnak. Ha meg nincs hely, akkor álljanak végig 3 órás utat. MÁV 2014, Magyarország Köszönjük.

Ezt a levelet megkapja a MÁV Ügyfélszolgálat, valamint a Tékozló Homár fogyasztóvédelmi blog is.

Üdvözlettel,
Lukács Ferenc