Hát, ha a Soter-Line a kifárasztásos módszerrel akarta megúszni az ügyet, akkor jól félretaktikázta magát Annával, aki lángpallosú angyalként küzd az ellehetetlenült vizsgája díjáért.

Kedves Homár!

Szeretném megosztani veletek az esetemet, hátha előre lendíti a már több hónapja tartó küzdelmemet a Soter-Line oktatási központtal.

Az eset úgy kezdődött, hogy júliusban jelentkeztem egy augusztus végén- szeptember elején tartandó valutapénztáros képzésre. A képzés négy hétvégén keresztül tartott volna. Az első kisebb, de számomra érthető gond az volt, hogy elcsúsztatták egy hónappal a kezdés időpontját. Mivel, a munkahelyemen sikerült megoldani a csúszást, így ez végül is nem volt probléma.  Annak rendje és módja szerint befizettem 32 ezer forint vizsgadíjat és 45 ezer forint tanfolyam díjat.

Az első konfliktus, - ha nevezhetem így az esetet - konkrétan már az első tanítási napon éltem meg. Én azon a szombaton már két napja rosszul voltam, amit jeleztem is az iskolában, hogy szánom-bánom, de nem tudok magammal mit kezdeni, muszáj elmennem orvoshoz. Az a hitetlenség, és megvetés az arcukon, amikor én elkéredzkedtem, az megfizethetetlen volt. Közölték, hogy "Adunk fájdalom csillapítót" mikor mondtam nekik, hogy annyi van már bennem, ami kiüt egy focicsapatot is mondták, hogy "jó menjek, de siessek vissza, mert ez az óra most nagyon fontos". 

Mielőtt bárki félreért, én nem kérdőjelezem meg az óra fontosságát, de úgy gondolom, az óra és a tananyag pótolható, az egészségem pedig nem.  Átfutottam a  Dob utcai ügyeletre, ahol nem voltak hajlandó rám nézni sem, mondván hogy nem vérzek, se lőtt, se szúrt sebem sincs, - erre már tényleg szavaim se voltak - így haza botorkáltam, és próbáltam túlélni. Másnap megnyertem egy kórház mókát, gyógyszereket, és egy hét szigorú fekvést. (Meg persze igazolást is.) 

Következő héten részt tudtam venni az órán, bár még lábadoztam, de ez nem befolyásolt semmit. Az utána következő héten ismét megbetegedtem - fránya baktériumok - és megint megnyertem magamnak egy hét fekvést.  A negyedik hétvégén, bármilyen nagy is a meglepetés, továbbra is az ágyat nyomtam. Október 8.-án lett volna az első vizsga. Én  az ezt megelőző napokban, írtam egy kulturált levelet az illetékes az ilyen ügyekben. Bemásolom hogy lássátok:

Kedves XXXX!
Tudom, hogy az elmúlt két órán nem vettem részt, de megállás nélkül beteg vagyok, és a betegségemmel nem feltétlenül szeretném magam még jobban le terhelni, vagy megfertőzni az embereket. Amiatt írok, hogy mivel ennyi órán nem tudtam részt venni, így gondolom, esélyem se lenne  a vizsgán. Tehát megszeretném kérdezni, hogy a következő vizsgára illetve a kimaradt tanfolyamokra van-e lehetőségem becsatlakozni/pótolni. Remélem megoldható, mert tényleg nem terveztem ennyire lebetegedni ezekre a hétvégékre. 
Üdvözlettel: Anna

Erre a levelemre nem érkezett válasz. Pár napra rá viszont egy másik hölgytől kaptam egy levelet:

Kedves  Anna! Többször próbáltam Önt elérni telefonon  a pénztárkezelő és valutapénztáros vizsgával kapcsolatban, sajnos sikertelenül. A vizsgadokumentáció összekészítésekor láttam, hogy Önnek egyik modulzárót sem sikerült megírnia,  így nem tudjuk Önt vizsgára engedni. Amennyiben még ma délig visszajelez, hogy szeretne-e jönni vagy sem, talán meg tudjuk oldani, hogy bejön az irodába megírni a modulzárókat én meg a tanárokkal kijavíttatom holnap reggelig. Sajnos nem tudom garantálni, hogy ezt ők is vállalják, de megpróbálhatjuk. Amennyiben nem sikerül ezt pótolni, úgy a következő vizsgánk várhatóan 2015. január-februárban várható. Megértését köszönöm! Üdvözlettel: XXXXXXX

Én itt már picit meg-meg remegtem az idegességtől. Javukra legyen szólva tényleg kerestek, de én bizonyos okok miatt, amit nem itt szeretnék kitárgyalni, nem veszem fel a telefont, ha nem ismerem a számot. Szinte azonnal válaszoltam:

 

Kedves XXXX, 
Én még szombaton jeleztem e-mailben, hogy  egy hosszan tartó betegség miatt nem tudtam részt venni az órák nagy részén. Nem tudom, hogy Önök kommunikálnak-e, de Én egy megoldást kértem arra, hogy pótolhassak. (...) A levelemre sajnos nem kaptam választ még. Így Öntől kérdezném ugyanazt, amit kérdeztem. Nem probléma nekem, ha csak januárban tudnék levizsgázni, mert én erre fel voltam készülve. A válaszát előre is köszönöm: Anna

Ezt a levelet Október 7.-én küldtem el és a mai napig nem kaptam rá választ. Október 20.-án ismét küldtem egy levelet , majd október 30-án egy fokkal dühösebb levelet is. Igen meglepő módon erre sem kaptam választ:

Kedves XXXXXXX!
Biztos rengeteg elfoglaltsága miatt nem tud válaszolni a leveleimre, amit három hét alatt írtam.
Ami nem is probléma Én mindent megértek.  Mivel, nem tudtak semmilyen opciót adni arra, hogy milyen lehetőségeim vannak, miután végig kórházban és otthon töltöttem a szeptembert-októbert betegen, így én választom azt az opciót, hogy utalják vissza a vizsga pénzt, - amin ugye nem vettem részt. A tanfolyamra befizetett összeg nem érdekel.  Legyen szíves legalább erre az e-mailemre válaszoljon vissza. Remélem a továbbiakban képesek lesznek egy oktatási intézménytől elvárható gyorsasággal és színvonalon kommunikálni velem. Telefonon kérem ne keressenek, e-mailben várom a válaszukat. Köszönettel: Anna

A legdühítőbb ez egészben, hogy az utolsó levelemig, még a pénzt se kértem vissza, hanem megoldást, részleteket, konkrétumokat kértem. Semmit még vissza se köptek, hogy igen megoldható, vagy nem, nem oldható meg. 

Nem vagyok hülye, egyértelmű, hogy beakarnak söpörni a szőnyeg alá, és azért nem válaszolnak vissza írásban, hogy ha úgy alakul, ne tudjak mire hivatkozni. Édesanyám, amióta az eszemet tudom a felső oktatásban dolgozik, szóval van némi fogalmam, hogy működik egy oktatási intézmény belűről, és csak annyit mondanék, hogy nem így.  

Piszok dühös vagyok, de már csak a hatalmas igazság érzetem miatt se hagyom magam. Ha kell én simán jogi útra viszem az ügyet, mert ha hagyjuk hogy átvágjanak/kihasználjanak/semmibe vegyenek, akkor így is fognak tenni, legyen itt szó bármilyen szolgáltatásról. Persze ilyenkor jön a Jó Magyar meglátás, hogy a per költsége drágább lesz, mint a pénzem ami benne van. Igen, valószínűleg ez így van. De azért baszakodnak velem/velünk, mert hagyjuk, és maximum dühösen legyintünk rá, hogy igen ilyen a Jó Magyar szolgáltatás. Hát nem ilyennek kellene lennie. Azért ilyen, mert rengeteg fogyasztó szarik bele az egészbe, és emiatt sok szolgáltató is nagyban szarik a minőségre vagy a korrektségre.

Írtam panasz levelet először az Oktatási Biztosnak, aki tovább irányított a Felnőtt Képzési Hivatalhoz, aki szintén lepasszolt. Konzultáltam egy ügyvéddel, aki szerint jogosan kérem vissza a pénzem, plusz a felnőtt oktatási szerződésemben hibákat vélt felfedezni. Jelenleg fogalmazódik egy hivatalos hangvételű levél az iskolának. 

Köszöntem a figyelmet: Anna