Szegény Márton szerintem az  összetett, ételmérgezéssel és duplarendőrséggel körített emlék helyett simán megelégedett volna egy egzotikus vacsorával is, de a Tokyo szakácsa a japánoknak oly fontos  öt érzéken túli élményt alaposan továbbfejlesztette. A saját érdekében is reméljük, hogy fugu nincs az étlapon. 

Tisztelt Tékozló Homár!

Szeretném elmesélni, hogy mi történt velünk a zuglói Tokyo "japán" étteremben (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 3.) nagyjából két hónapja.

Valentin nap tájékán elhatároztuk a barátnőmmel, hogy meglátogatjuk a fent említett helyet. Ő már több alkalommal volt ebben az étteremben, de a mostani eset előtt nem voltak rossz tapasztalatai. Annyit tudni kell, hogy itt 3 órás időtartam alatt korlátlanul fogyaszthatnak a vendégek. Az ételek running sushi elven futószalagon érkeznek, kb. csészealjnyi tálakon. Fejenként 4-5 adagot kóstolhattunk meg, amiben volt leves, tészta, marha, kagyló, kétféle rák és sushi.

Én már a legelső fogásnál, ami leves volt megkérdeztem a barátnőmet, hogy furcsállja-e az ízét, mert szerintem nem jó. Neki is feltűnt, így félre is tettük, mondván megkóstolunk még pár dolgot, hátha azokkal nincs probléma. A további ételek nagy részével is ugyanez volt a helyzet, érezni lehetett rajtuk, hogy valami nincs rendben, nem frissek.

A legutolsónál, ami sushi volt ütközött ez ki leginkább, amikor is érkezésünktől számítva 25 perccel éreztem, hogy émelygek, hányingerem lett, elsápadtam, egyszóval rosszul lettem. Előre leszögezném, hogy gyerekkorom óta rendszeresen fogyasztok tengeri ételeket, így nem arról van szó, hogy nem vette volna be a gyomrom őket elsőre. A barátnőmnek kezdetben még nem volt semmi baja, de később ő is rosszul lett.

Jeleztem is a személyzetnek, hogy nem vagyok megelégedve az ételek minőségével  - hogy az autentikusságukról már ne is beszéljünk, mert egy kínai gyorsétterem szintjét ütik meg körülbelül  -, és hogy konkrétan rosszul lettem.

Felajánlottam, hogy az italokat kifizetjük, de az ételekért nem szívesen adnánk pénzt. Kezdetben ettől teljesen elzárkóztak, mindenáron ki akarták fizettetni, de a barátnőm békés elrendezést remélve felajánlotta, hogy az üdítőkön felül az ételfogyasztás felét is rendezzük. Ez meg is történt volna, ha időközben nem lesz ő is rosszul, valamint nem vágják hozzánk a nyugtát olyan felkiáltással, hogy „többet ide ne gyertek”. A vásárlók könyvének odaadását többszöri felszólításra is megtagadták, arra hivatkozva, hogy mi itt nem vagyunk vendégek, mivel nem fizettünk. Családi vállalkozásról lévén szó a konyháról többen is kiszaladtak, körbeálltak és nagy kínai óbégatás közepette a valamennyire magyarul tudó(k) tudatták, hogy nekünk mindenáron fizetnünk kellene, vagy betelefonálnak a rendőrsére. Mi azt feleltük, hogy egész nyugodtan hívják őket ki.

A rendőrség kihívása után már egyből kitették a pultra a vásárlók könyvét. Miközben vártunk le is ültünk, engem személy szerint nem sok választott el attól, hogy az ebédem visszaköszönjön az éttermük padlóján. A két kiérkező rendőr jegyzőkönyvezte a történteket, ismertették a jogokat, segítőkészek voltak, ami pozitív csalódás volt. A vásárlók könyvébe be is írtuk a történteket, jeleztük a rendőröknek, hogy természetesen ki tudnánk fizetni a cechet, ami kb. 7 ezer forintra rúgott.

Ezt követően otthon hánytam és hasmenésünk is volt, ijedtségünkben felkerestük a Szent László kórházat, ahol meg is állapították az enyhe ételmérgezést (toxikus gastroenteritis és colitis).

Egy hónapra rá jött a levél a rendőrségről, hogy az étterem feljelentett minket, emiatt szíveskedjünk meghallgatásra befáradni a VIII. kerületi rendőrkapitányságra.

Most perpillanat ott tart az ügy, hogy bíróságra járhatunk majd az igazunkért, mert nem voltunk hajlandóak szó nélkül fizetni olyasmiért, amitől mindketten rosszul lettünk, valamint a személyzet pofátlan, gusztustalan stílusát eltűrni. Azt hiszem, hogyha egy étteremben a vendég rosszul lesz az ételektől, akkor talán elnézést kéne kérni vagy esetleg valamilyen formában a kedvükre tenni, de semmiképpen se szájhabzó követelőző csürheként a pénzért remegve fenyegetni őket, hogy a feljelentésről ne is beszéljek, de úgy látszik a Tokyo-ban ez dívik.

Talán, ha az ételek frissességére, autentikusságára, a személyzet modorára és ápolt megjelenésére fordítanának fele ennyi energiát jobban járnának. Természetesen a fentieket dokumentumokkal is alá tudom támasztani.

Érdemes rákeresni a filéminyon blog jellemzésére az étteremről vagy ránézni a facebook oldaluk értékeléseire, mert ez nem egyedi eset sajnos!

10/1.

NAGYON NEM AJÁNLOTT HELY!

Márton