Nem, nem abszurd dráma! Maga a Wizz-élet bontakozik ki az alábbi levélben, olyan szépséges beszélgetésekkel, mint az
- Akkor most mit lehet tenni?!
- Panaszt kell tenni a honlapon.
- Azzal kezdtük. A honlapon az is ott van, hogy sürgős esetekben hívjam az ügyfélszolgálatot. Azt meg épp most teszem...
- Akkor ennyi.
De a sztori nemcsak a Wizz Air nehézkes panaszkezelése miatt érdekes. Időközben ugyanis kiderült, a csomagokat nem ottfelejtették, hanem otthagyták Egyiptomban, hogy elég üzemanyagot tudjanak tankolni a hazaúthoz.
Az elmúlt két hétben az ügyben rengeteg minden történt még, amikről olvasónk holnapra ígért beszámolót. Addig ismerkedjünk meg az Örkény tollára is méltó sztori első részével.
Sziasztok,
Augusztus 22-én érkeztünk Hurghadából Budapestre a Wizzair éjféli járatával. A félórás késéssel való indulást leszámítva, a járattal semmi gond nem volt. Pontosan érkeztünk, hamar átjutottunk a kötelező körökön, és a több száz ember felsorakozott a csomagkiadó futószalag mellett.
Negyedórás toporgás után a csomagok megindultak, és elkezdődött a horgászás. A szalag kb. 5 percig ontotta magából a csomagokat, majd az ajtó becsukódott és két plusz kör megtétele után a szalag is leállt. Ekkor még 70-80 ember ácsorgott üres kézzel a kiadó körül és enyhe értetlenkedés futott át mindenki arcán. Újabb negyed óra tétlenség után megérkezett a menetrendszerinti felháborodás is. De azért vártunk tovább.
Nemsokára páran elindultak a reptér akkor egyetlen meglévő személyzetéhez, az elveszett poggyászok (továbbiakban EP pult) pultjához. A többiek vártak. Kisvártatva, egy utastársunk jött vissza az EP pulttól és emelte fel a hangját, hogy mindenki hallja őt: „Állítólag 50 csomagot nem raktak fel a gépre, Hurghadában maradtak”. Majd visszamentek a pulthoz. A legtöbben azt hittük viccel, és csak a baráti társaságát ugratja. De újabb 10 perc után már többen álltunk az EP pultnál mint a mozdulatlan szalag körül. Igazat mondott.
Az 50 csomag természetesen nem 50 embert érintett, így elég szép sor alakult ki az EP pult előtt, az utolsókra órás várakozás várt. Mi – az első közt lévén - kb. fél óra alatt elintéztük az ilyenkor megszokottakat. Jegyzőkönyv, adatok, kiszállítás intézése, stb. A pultos hölgy kedves és segítőkész volt. Elárulta, hogy egyiptomi kollegáik már azon idő alatt átküldték neki az ottmaradt poggyászok listáját, míg mi a levegőben voltunk, tudnak a problémáról, és azon ironikus megjegyzésünkre, hogy bizonyára örülnek nekünk így hajnali 1 tájékán, csak szomorúan legyintett: „a Wizznél megszokott” – mondta. Tájékoztatott, hogy a jegyzőkönyvet őrizzük meg és a Wizz oldalán kell panaszt tennünk.
Hazajöttünk, és természetesen irány a net. A Wizz oldalán némi kutakodás után – miért is lenne könnyen megtalálható helyen – megtaláltuk a panaszkezelési űrlapokat, kitöltöttük, majd szunya.
Ébredés után egy automatikus email várt. Az elveszett poggyász tárgykörben küldött panaszomra egy olyan emailt sikerült küldenie a rendszernek amiben arról tájékoztatnak mit kell tennem, ha a poggyászom megsérült(?!). Ezen akkor még mosolyogtunk. Pár óra után – ilyen esetekben ez nem kevés idő – kicsit elfogyott a türelmünk, így telefonáltunk. Akinek esetleg nem lett volna még tapasztalata, a Wizz-nél emelt díjas telefonos ügyfélszolgálat van, 250Ft/perc. Ez ekkor már nem számított, felemeltem a „kagylót”. A beszélgetés nagyon leszűkítve ez volt:
- Jó napot kívánok, XY vagyok [az eset rövid ismertetése] azt szeretném megtudni, hogy a csomagjainkkal mi van?
- Sajnos erre nem tudok válaszolni, vettek fel jegyzőkönyvet a reptéren?
- Igen.
- Akkor panaszt kell tenni a honlapon.
- Megtettük, de csak auto emailt kaptunk.
- Akkor várni kell, amíg jelentkezik a panaszkezelés a teendőkkel.
- Értem köszönöm. Abban esetleg tud segíteni, hogy van-e valaki aki információt szolgáltat arról, hogy megvannak-e a csomagjaink, vagy elvesztek?
- Erre sajnos nem tudok válaszolni.
- Akkor ki az aki tud?
- Nem tudom, én nem.
- Legyen szíves akkor olyan elérhetőséget adni ahol tudnak.
- Azt nem tudok adni.
- [Türelem elfogy] Értem. Tehát önök nem szállították le a 50 ember csomagját, de ön nem tud semmit, kapcsolni sem tud senkit aki tudna valakit. Akkor most ilyenkor mit lehet tenni?!
- Panaszt kell tenni a honlapon.
- Uram, azzal kezdtük, hogy ezt megtettük. Nem mellesleg a honlapon az is ott van, hogy sürgős esetekben hívjam az ügyfélszolgálatot. Azt meg épp most teszem ugyebár..
- Akkor ennyi, nem tudok mit mondani önnek.
- Nem, nem ennyi. Mind a három bőröndünk ott maradt, nagyon nem mindegy, hogy holnap szabadságot kell kivennem és akár hetekre is ruhákat kell vásárolnom, vagy esetleg már rég úton a csomagok, és csak pár dolgot kell beszereznem.
- Nyugodtan vásároljon, csak gyűjtse a számlákat, egyebet sajnos nem tudok mondani.
- Jó, akkor ha ez a módszer, egy kérdésem lenne még. Én most elkezdek vásárolni, beszerzek mindent ami kell. Mi a garancia arra, hogy a Wizz ezt nekem ki is fizeti?
- A szükséges dolgokat szerezze csak be és arról gyűjtse a számlákat.
- Értem. Mi számít szükségesnek? Az egyik bőrönd komplett búvárfelszerelést tartalmaz, amit használnék a közeljövőben. Ha nem érkezik meg a csomag és megvásárlom, akkor azt a cirka félmillió forintot is kifizeti nekem a Wizz?
- Túlzásokba ne essünk, csak a szükséges dolgokat szerezze be.
- Kedves uram. Önök azt sem tudják megmondani mikor ér haza a csomagom, de azt igen, hogy ha hetekig nem és emiatt a befizetett búvárkodásomat elbukom ruha hiányában vagy beszerzem a ruhát addig, akkor az számomra már nem szükséges költség?
- Ezt nem én döntöm el, de nem hiszem, hogy ezt meg fogják önnek téríteni.
- Rendben, akkor összegezve, önök nem tudnak semmit, nem tudnak kapcsolni senkit aki tudna, és a kártérítést is úgy értelmezik, ahogy kedvük tartja. Köszön az „információkat”. Visszhall.Ezt két másik beszélgetés követte. Annyiban különböztek ettől, hogy egyik esetében amikor felmerült a búvárfelszerelés kérdése a hölgy rögtön türelmet kért, hogy a főnökével beszéljen (5perc azaz 1250Ft várakozás) és közölje azt az információt amitől a hajunkat letettük:
- Válaszoljon a panaszkezelés email-jére.
- Hölgyem, az egy automata email noreply feladóval.
- Igen, arra kellene válaszolni.
- Hölgyen nem ért, az egy automata levél, benne nagy betűkkel, hogy erre az üzenetre ne válaszoljon, mert nem olvassa senki.
- Ja, értem.. kis türelmét kérem beszélek a főnökömmel..Itt újabb 1250 Ft-nyi várakozás következett. Visszatérve újabb bullshittel a tarsolyában tudatta, hogy a panaszkezelési űrlapon a bőröndből elveszett tárgyak(?!) opciót kell kiválasztani, és egy üres üzenetet küldeni, mert mint mondotta, úgy hamarabb feldolgozzák és kapcsolatba lépnek velünk.
Elköszöntük, letettük, irány a honlap. Tárgy kiválaszt, adatok megad, küldés. Rendszerüzenet: kötelező üzenetet megadni. Anyád.
Ezt követte a harmadik beszélgetés, ami a fenti kettő érdekes egyvelege volt, 0 információval a poggyászok helyét és hazaérkezését illetően, és 0 információval arról, hogy ki és hol tudna segíteni, vagy legalább egy hangyanemiszervnyi információval szolgálni.
Itt fogyott el a türelmünk és kapott levelet a Nemzeti Légi Hatóság, valamint a Fogyasztóvédelem azzal a kéréssel, hogy ezt az ügyfélpanasz-kezelési rendszert legyenek már kedvesek kicsit sóval behinteni, mert na..
Eltelt egy nap, és kaptunk egy levelet a Légügyi Hatóságtól, amiben tájékoztattak a jogi állásról és arról hogy a csomagokért a Wizz a felelős. Bár semmi ilyet nem kértünk, de azért köszönjük, úgy tűnik ez vakvágány.
Eltelt még egy nap, közben a neten találtunk egy Wizz Air-es email címet ahol ilyenekkel foglalkoznak, hát írtunk oda is. És írtunk a panaszkezelési űrlap még két lehetséges tárgyú formján is. Közben jártuk a boltokat alsógatyákért, fogkefékért és hasonló aranyosságokért. Merthogy a bőröndjeinkben volt szinte minden. 2 hetes apartmanos utazásra az ember nem csak a nyári utcai ruhatárának nagyját csomagolja be, hogy ne kelljen a helyszínen annyit mosni, de konyhai fürdőszobai eszközöket hátha a szálláson nincs, a teljes otthoni gyógyszertárát, tisztálkodási cuccokat, elektronikus ketyeréket, azok töltőit, egyszóval nagyjából mindent ami a napi boldoguláshoz kell huzamosabb ideig.
Jött a szerdai nap és az első életjel a Wizz-től. Ez már nem rendszerüzenet volt, hanem valós ember írta, hívjuk most Irénnek. Irén személyesen küldött nekünk egy sablonüzenetet. Amolyan Ctrl+C - Ctrl+V-set. Kérte a jegyzőkönyveket, beszállókártyákat, a bőröndök számát, azok tartalmának leírását – és itt jön az eddigi slusszpoén – mert ő csak ezek birtokában tudja felvenni a kapcsolatot a reptérrel, hogy megkezdhesse a poggyászainkkal való foglalkozást. [Hatásszünet. Jó nagy.]
Igazából nem tudom, hogy a több tucat költői kérdés közül mennyit kezdhetnék el itt most sorolni, egy velős káromkodássorozatba hajszolva magam. Úgyhogy ezt a részt inkább kihagynám. Jelenleg ott tartunk, hogy eltelt 4 nap. A Wizz Air az elmúlt 3 napban nem volt képes arra, hogy bármennyit is foglalkozzon azon ügyfeleivel akiknek kárt okozott, ha mást nem, olyan formában, hogy információt szolgáltat nekik. Nagyon úgy tűnik egyáltalán nem foglalkoztak a problémával, csak most kezdenek álmosan pislogni, hogy akkor mi is van itt.
A legtöbb információt a reptéren, az elveszett poggyászok pultjánál kaptuk. Ott tudtak a csomagunkról, tudták, hogy az indulásnál lemaradt a repülőgépről. Nem hivatalosan azt is elmondták, hogy miután hetente egy járat közlekedik Hurghadába, az 50 csomag valószínűleg nem fog felférni a most szombati, de nagy eséllyel még a jövő heti járatra sem, mert nyár vége van, és a gépek hazafele tömöttek. Az egyébként illetékes Wizzair - aki ezen információknak valljuk meg őszintén ugyanígy a birtokában van - semmilyen információt nem tudott vagy nem akart adni arról, hogy
- hol vannak a poggyászaink,
- kb. mikor kerülnek haza,
- ki az aki segíthetne, információt adhatna.A telefonos ügyfélszolgálat a honlapra irányított, a honlap a telefonos ügyfélszolgálatra. Érdemi információt egyik helyen sem lehet kapni. Konkrét elérhetőséggel az ilyen esetekre vonatkozóan a cég nem rendelkezik, illetve semmilyen információt, tájékoztatást nem ad. És ehhez kérik az ember türelmét 4. napja.
Az ügy még jelenleg is folyamatban van. Sok reményt már nem fűzök ahhoz, hogy a csomagjaink emberi időben hazakerüljenek. Igazából már az sem érdekelne, ha két hétig kínai alsógatyákba kellene járnom, csak tudjam, hogy heteken belül biztosan itt lesznek. Jelenleg még ezt sem tudom. Amit tudok az az, hogy ha meg is érkeznek a bennük lévő ajándékoknak annyi, az utolsó nap használt, ezért nedvesen elcsomagolt fürdőruhák pedig jó eséllyel penészvirágot hoznak szuvenírként :)
----------------------------------------
Update!
A levél elküldése után a párom felvetette, telefonáljunk egyet, hátha már a panaszkezelési osztály után a telefonos ügyfélszolgálat is tud róla. Tudott. Igaz, csak annyit, hogy a jelenség létezik, de ez 4 nap után akár haladásként is értelmezhető. A beszélgetés azzal zárult, hogy türelmet kérnek, negyed óra és visszahívnak.
A visszahívásakor az alábbi – számomra sokkoló – információval állt elő. Három felettesével is beszélt, és az ő egybehangzó véleményük, hogy ez igazából nem is az ő hibájuk, hanem a reptéri személyzeté, tehát nekem a budapesti és a hurghadai Lost&Found (Elveszett poggyászok) irodát kell hívnom.
Érthetően ezen kicsit kiakadtam, és felhívtam a figyelmét, hogy a Légügyi Hatóság jogászainak álláspontja szerint – akikkel menetközben felvettem a kapcsolatot – onnantól, hogy a check-in pultnál feladom a poggyászom, a légitársaság a felelős értük. Valamint megkérdeztem, valóban komolyan gondolják-e, hogy majd a hurghadai reptér személyzete fogja megszervezni a csomagjaink hazahozását és nem a Wizz? Erre közölte, hogy akkor sem tud segíteni és rám tette a telefont (hiszen visszahívás történt amit a rendszerük már nem rögzít automatikusan).
Ezek után felhívtam a budapesti elveszett poggyászokat, és miután közöltem, hogy a hívást rögzítem, kértem, erősítsen meg ennek fényében abban, hogy valóban ők az illetékesek, vagy a Wizz nem mondott igazat. A válasz szerint, ők csak adminisztratív tevékenységet folytatnak, azaz a repülőtársaságnak kell szerveznie a hazajutást, de nekik le kell jelenteni. Így információval tényleg tudnak szolgálni, de az, hogy mikor és hogy juthat haza a csomag, nem rajtuk múlik. Abban mindenesetre 100%-osan megerősítettek, hogy a csomagok megvannak Hurghadában. Emellett érdekes plusz infóval is szolgáltak. A Wizz a héten már 2 Travel Service-s géppel megpróbálta hazahozattatni a csomagokat, azonban ez nem sikerült, egy bőrönd sem került haza. A jövőre nézve ez valószínűleg nem is fog sikerülni, mert a Travel Services nemigen hozta eddig sem haza a Wizz csomagokat. Azt is megtudtam, hogy a csomagokat nem elfelejtették feladni, hanem nem fértek fel a gépre. Ezt a részét emésztenem kellett egy ideig, de megköszöntem és letettük.
Aztán nekifogtam ennek a levélnek és kaptam egy üzenetet amiben felhívták a figyelmemet erre: Nem volt elég üzemanyag a Wizz Air gépében, inkább otthagyták 50 utas poggyászát. Ennek fényében a Wizz-től kapott eddigi információkat érdemes még egyszer átolvasni, és elgondolkozni azon mi mennyire igaz abból amit kommunikálnak. Az index cikk végén külön érdekes a minden utast tájékoztatnak duma, én pl a cikkből tudom mi történt, a Wizz egyelőre másra kenné a dolgokat.
UPDATE szept. 5.
Meg is jött a sztori komikus és meghökkentő részleteket, valakint itt-ott végre komolyan vehető ügyintézést is felmutató folytatása. És még mindig nincs vége.
Szia, itt a „rövid” folytatás a mai nappal bezárólag :)
Az előző résznek ugye valahol ott lett vége, hogy szerdán kaptunk egy levelet „Iréntől”.
Eljött a csütörtök és lám, aznap már két email is ott figyelt a postaládámban. (Mire nem jó, ha a média felkapja a sztorit). Az eddigi kommunikációs zűrzavar tovább fokozódott, olyannyira, hogy azt összefoglalva, rendszerezve leírni képtelenség is lenne, így csak a lényeg.
Az eddig kapott levelek:
- Szerdai levél „Iréntől”
- Csütörtöki első levél Iréntől
- Csütörtöki második levél egy Úrtól, legyen GáborTárgy, a kártérítés mikéntje.
Szerda, Irén: „Szeretném felajánlani Önöknek, hogy a poggyászok elvesztése/késése miatt vásárolt dolgok összegét, a blokkok ellenőrzését követően, kreditek formájában jóváírom az Önök Wizz számláján”
Ezt tisztelettel visszautasítottam, mert amit most költenem kellett, azt nem egy esetleges következő útra terveztem félretenni.
Csütörtökön Irén második levelében már egy másik opció fogadott: „Felhívom továbbá figyelmét, hogy ez idő alatt a poggyászkésés miatt szükségszerűen vásárolt cikkek értékének 50%-át számla ellenében megtérítjük Önnek.”
Itt egy kicsit megdöbbentem. Wizz kártyán a kár 100%-a, pénzben már csak az 50%!?
Nem sokkal ezután érkezett Gábor levele. A megfogalmazásból ítélve, ő nem ügyintéző, magasabb beosztásban tevékenykedik. „Információim szerint Ügyfélkapcsolati Osztályunk már felvette Önnel a kapcsolatot és tájékoztatta Önt a poggyászok Budapestre való szállítása érdekében megtett lépéseinkről, beleértve a poggyászkésés miatt szükségszerűen vásárolt cikkek megtérítését”
Itt újra 100%-ról van szó. Hab a tortán hogy Gábor emellett olyan kártérítésről is beszél, amiről Irén 2 levelében egy szó sem esett. Észrevételeimet elküldtem mindkettejüknek és vártam a válaszukat.
Itt azonban egy picit meg kell állni. Egy nagyon fontos dolog történt. Az utazás utáni 5. napon megérkezett az első olyan levél a Wizz Airtől, amilyennek már az első pillanatban is kellett volna lennie egy ilyen esetben folytatott kommunikációnak. Ezt a legkevésbé sem szeretném elhallgatni, mert az érem másik fele is létezik, kár hogy ekkora kálvária után mutatkozik csak meg. Úgy fair, ha erről is beszámolok:
„Tisztelt Utasunk!
Engedje meg, hogy 2015. augusztus 22-ei Hurghada-Budapest járatról lemaradt poggyászokkal kapcsolatban az alábbiakról tájékoztassam.
Az útvonal hosszát, az utasok és a poggyászok különösen magas számát, illetve az időjárási viszonyokat figyelembe véve, a szükséges üzemanyag-mennyiséggel rendelkező repülőgép teljes súlya meghaladta a megengedett maximális felszállási súlyhatárt. Ebből következően a biztonságos üzemeltetés érdekében a feladott poggyászok egy részét sajnos le kellett szállítani a járatról.
Ezúton is szeretném elnézését kérni a poggyászkésés által okozott kellemetlenségekért. Információim szerint Ügyfélkapcsolati Osztályunk már felvette Önnel a kapcsolatot és tájékoztatta Önt a poggyászok Budapestre való szállítása érdekében megtett lépéseinkről, beleértve a poggyászkésés miatt szükségszerűen vásárolt cikkek megtérítését, illetve 100 EUR értékű Wizz számla jóváírást. Továbbá, ezúton szeretném Önt tájékoztatni, hogy a poggyászokért kifizetett szolgáltatási díjakat visszatérítjük Önnek.
Szeretném Önt biztosítani, hogy más légitársaságokkal ellentétben, ez egy ritka eset a Wizz Air működésében, és megtesszük a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy csökkentsük a hasonló esetek előfordulásának kockázatát. A jövőben nagyobb súlyhatárral rendelkező repülőgépek fogják kiszolgálni ezt az útvonalat és fejleszteni fogjuk a poggyászok visszajuttatásának folyamatát és ügyfél-kommunikációnkat.
Ismételten szíves elnézését kérem az okozott kellemetlenségekért és remélem hamarosan újra a Wizz Air fedélzetén köszönthetjük Önt.
Tisztelettel:”
Nem kukacoskodok, hogy hol van az eddigi sajtóosztály által kiadott közleményben szereplő „aznapi változás”, az idő remek volt, az utasok száma hetekre előre tudott volt, mi lehetett a gépen plusz több mint egy biztonságilag kockázatot jelentő be nem kalkulált tonna (amennyi a lekerült csomagok súlya), mert végül is tökmindegy. Egyelőre tekintsünk el attól is, hogy a kártérítés mikéntje – az eddigiekből kiindulva – még lehet hogy negyed ekkora sem lesz, vagy 10x változni fog. A lényeg az, hogy ha vasárnap mind a 49 bőröndtulajdonos ezt a választ kapja elsőre, akkor az ügy sokkal kisebb vihart kavar, és ez a beszámoló sem születik meg. Kár, hogy 5 napot kellett rá várni.
Így fordultunk rá a péntekre (6. nap). Pénteken kaptam egy újabb levelet, és már meg sem lepődtem rajta, hogy egy másik ügyintézőtől. Legyen ő mondjuk Erzsi. Erzsi tájékoztatott, hogy mostantól ő foglalkozik az ügyemmel és ezentúl nemhogy csak ne válaszoljak Irénnek, de egy másik email címen is folytassuk a diskurzust. Elmondta, hogy az a helyes, amit ő írt korábban(!) és a számláknak csak az 50%-t térítik meg. Valamint elkérte a bankszámlaadatokat a poggyászdíjak rendezéséhez. Ennél a résznél újfent elszakadt a cérna nálam és kicsit morcosabb hangnemet ütöttem meg. Megkértem őket hogy döntsék már el végre hogy
- ki foglalkozik az ügyemmel,
- 50 vagy 100 a százalék, mert 4 levélből 2-2 arányban mondanak A-t és B-t .Valamint megírtam neki, hogy
- az 50%-t továbbra sem fogadom el,
- ő nekem korábban nem írt levelet amire itt visszahivatkozott,
- a családunk mindhárom tagjának a bőröndje ottmaradt, így a kompenzáció és a poggyászdíj-visszatérítés összege 2/3-dal hibádzik.A válasza viszonylag hamar megérkezett. Kezdésként egy számomra kibogozhatatlan mondatban vázolta, hogy eddig is ő levelezett velem Irén nevében és Gábor levelét is ő küldte, és elnézést kér, de neki csak én, mint 1 fő vagyok felírva (amit nem igazán értettem, amikor Irén – aki állítása szerint ő maga - az első levélben megkapta mindhármunk összes adatát). Leírta, hogy a számlákkal kapcsolatos észrevételemet (50 vagy 100) továbbította a főnökének, aki majd dönt. A kompenzáció és a poggyászdíj-visszatérítés összegét pontosítottuk megerősítettük és jóváhagytuk, és még egy levélváltás után azt is sikerült egyértelművé tennünk, hogy közös családi számlánk van, oda jöhet minden. Az utolsó levelében megkért, hogy küldjem el neki a számlákat, vagy ha nincs mindenről, akkor egy saccperkábé összeget. Bár Irénnek – ergo neki(?) – már egyszer lekörmöltem, de azért még egyszer türelmesen elmagyaráztam, hogy amíg nincsenek itthon a csomagok, nem küldök számlákat, mert ha nem lesznek itt szombaton, akkor biza vásárolnom kell még és nem is keveset. Vagy elfáradt ő is, vagy megértette, de ebben maradtunk, jött a hétvége és remélhetőleg a szombati géppel a csomagjaink.
A szombati ügyintézés példaértékű volt. Estefele felhívott egy hölgy, közölte éjjel jönnek a csomagjaink, és vasárnap reggel indul a kiszállítás. Kérdésemre hogy leszálláskor hívhatom-e, hogy tényleg megérkezett minden, azt válaszolta, hogy hajnali kettőkor tud biztosat mondani. Egyéb elfoglaltságom miatti ébrenlétem okán hajnali kettőkor telefonáltam, heuréka, minden megérkezett, öröm és bódottá.
Vasárnap dél után nem sokkal házhoz jöttek a csomagok. Nem tudom kinek kell köszönetet mondani, de a csomagok klímás helyen voltak, még az ajándékba hozott csokik is egyben voltak. A nedvesen elcsomagolt fürdőruhák csak pöcegödörszagot, árasztottak, de penészt nem találtunk, és első blikkre úgy tűnt, a beltartalommal minden rendben van.
Második blikkre már nem volt ennyire rózsás a helyzet. Az egyik bőrönd számzáras szerkezete a fóliázás alatt ripityára tört, és a búvárruha anyaga megtört. Vasárnap lévén hamarabb álltunk neki pakolni mosni, stb, mint levelet írni ErzsIrénnek. Az maradt hétfőre. Az elküldött emailbe becsatoltam az általa már többször kért vásárlásról szóló számlákat, és jeleztem neki az előbb leírt károkat.
Keddi válaszából megtudtam, hogy a bankszámlánkra megérkezett a poggyászok ára, a Wizz számlánkra pedig a kompenzáció (Így is volt). A káresetet pedig jelezte a feletteseinek és amint válaszolnak jelentkezik ő is. Azóta eltelt 3 nap, vége a hétnek, és birkatürelemmel várom, hogy a felettesek kibökjék mi a helyzet.
Itt tartunk most. Az eddigiek alapján nagy valószínűséggel 2 főnökkel fogok levelezni, akik majd fejenként mondanak 3 különböző dolgot. De hát így szép az élet :)
Üdv,
ap
Az utolsó 100 komment: