Hetek óta a menekültkérdés uralja a híreket. Az nyilvánvaló, hogy a jobb élet felé igyekvő tömegeket és a folyton változó helyzetet a MÁV-mamutnál sokkal felkészültebb és rugalmasabb érintettek sem tudják kezelni. De az, ha a beígért hálókocsi nincs a vonaton, a fizető utas ül, a lefizető meg alszik, az bizony a cég hibája.

Tegnap azaz 2015.09.21-én utaztam a 21 órakor a Keleti-pályaudvarról induló, elvileg Münchenbe tartó Kálmán Imre Eurocity vonattal. A vonat csak Salzburgig közlekedett az ismert okok miatt, kivéve a Zürichig tartó közvetlen kocsikat. A vonatra hálókocsi jegyem volt, Münchenig, de az én kocsimat nem csatolták a vonathoz, így kénytelen voltam az ülő kocsiban utazni. A züricki hálókocsiba nem engedett beszállni a kalauz, pedig voltak üres helyek.

Az utasok, akikkel Salzburgtól taxival tovább utaztam Freilassingig elmesélték, hogy fejenként 20€-t adtak a kalauznak zsebbe, és adott nekik egy üres kupét, és Salzburgig kényelmesen tudtak aludni, míg én az 50€-s jegyemmel az ülőkocsiban nyomorogtam.

Felháborítónak tartom, hogy amikor a vasút társaság hibáján kívül ilyen állapotok uralkodnak, ezt a társaság dogozói a zsebük megtömésére használják fel, mert nyilvánvaló, hogy én nem fizettem volna a kalauz zsebébe külön a jegyen felül, de mégis az lett volna a méltányos, hogy ha már Münchenig nem megy el a vonat , legalább Salzburgig tudtam volna kényelmesen utazni, úgy hogy a Züricki kocsiban erre meg lett volna a lehetőség. Ez a hozzáállása a MÁV-nak túl megy minden határon. Ott a helyszínen nem reklamáltam, hiszen joggal feltételeztem, hogy nincs már hely a züricki kocsiban Ezzel a pofátlan magatartással nem számoltam, nem feltételeztem ezt a hozzáállást ebben a helyzetben.

Természetesen nem vagyok hülye, tudom, hogy a halókocsi kalauzok mindig kaphatók arra, hogy az üres helyeket zsebre értékesítsék, de mint mondom nekem jegyem volt, nem gondoltam, hogy ez kevés lesz. Az hogy nem csak úgy vádaskodok a jegyem másolatával tudom igazolni, bár az hogy a hálókocsit nem csatolták a vonathoz ez tény. 

A DB-nél beadtam a jegy visszatérítés igényt, tehát anyagi kár nem ér, de nem azért vettem hálókocsi jegyet, hogy a pénzt visszakapjam, később. Egy baleset miatt csavarozva van a térdem,és sok ülés nagy fájdalmakkal jár. Ezt a DB-sem tudja pénzzel kompenzálni. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a MÁV-nak ismét sikerült alul múlnia önmagát ebben a válság helyzetben is.

Csak egy kis adalék még a helyzethez: A DB honlapján az áll, hogy bár a vonat csak Salzburgig közlekedik, de Salzburgban van lehetőség buszra szállni Ennek ellenére a kalauz azt a tájékoztatást adta, hogy menjek el vonattal Innsbruckba, majd onnan tovább Münchenbe. Hát erre nem éreztem nagy hajlandóságot.

Salzburgban érdeklődtem a busz iránt, de a pályaudvaron csak rendőrök és a segélyszervezetek munkatársai tartózkodtak, egy vöröskeresztes adott útba igazítást - nem is értem hogyan ereszkedhetett le odáig hogy egyáltalán szóba áll velem, amikor csak egy egyszerű Eubürger vagyok - mondta, hogy busz nincs, de van taxi, és az nem drága, csak 10€. Persze 30€ -ba került, de szerencsére volt még 2 utas, akivel osztoztunk a költségen.

A határon Ibrahim nevű sofőrünket (ez a név állt a számlán amit egyébként a DB elismert, és megtéríteni ígért) úgy engedték át velünk együtt, hogy semmi féle papírt vagy egyebet nem kértek, még csak meg sem néztek alaposan - két odalt a hidon a csomagok nem homokzsákok voltak, mint első ránézésre hittem, hanem a menekültek aludtak ott pokrócokban az úton.

Freilassingban újabb másfél órás várokozás után egy regionális vonattal sikerült bejutni Münchenbe, ahol még elértem a Nürnbergben tartó ICE-t és ezzel együtt egy félórával hamarabb értem haza mintha a Kálmán Imrével mentem volna Münchenig.