A  Spar sokáig példaértékű cégnek számított panaszkezelésből, erre most rövid időn belül ez a második eset, hogy az üzletben történtek mellett a kommunikációból sem vizsgáznak túl jól. Mi történhetett?

Budapesten élünk, alkalmanként Tiszafüredre látogatunk. Március közepén a hosszú hétvégét is ott töltöttük, a Pestre való visszaút előtt vásároltunk a helyi Sparban - többek közt - egy fél kilós félbarna kenyeret. 

Este Budapestre visszaérkezvén jó étvággyal nekiláttam a vacsorámnak, amihez ebből a kenyérből is fogyasztottam. Az egyik falatnál valami karcolta belül a számat, megnéztem, egy fémszál volt. Alaposabban szemügyre vettem a kenyeret, és találtam benne még egy fémszálat, ezt le is fotóztam. Bele volt sütve a héjába. Egyet lenyeltem, szerencsére nem lett tőle később bajom (belegondoltam, hogy ez még a jobbik eset, hogy nem a feleségem nyelte le, aki az öt hónapos kisfiunkat szoptatja, annak beláthatatlan következményei lehettek volna…). A másikat lefotóztam, és megtartottam bizonyítéknak, ha esetleg a Spar kéri, de nem kérte.

Sokat nem tétlenkedtem, másnap megírtam a reklamációs levelemet a Sparnak, két okból:
- Vizsgálják felül a minőségbiztosítási rendszerüket, hogy más ne járjon így mint mi;
- Kíváncsi voltam, mennyire vesznek komolyan egy ilyen panaszt.

Utólag sajnos kiderült, ha baj nincs belőle, semennyire.

Levelemet a honlapon talált központi email címre küldtem el. Erre nem soká visszajött egy kérdés, hogy melyik napon vettem a kenyeret. A levélen egyébként épp csak a Pápa nem volt rajta, mindenki más (S. Rita, P. Sarolta, P. János, Sz. Éva) igen, csupa spar-os email címekkel. Kezdtem örülni, hogy más is problémának látja ezt, nem csak én. Elküldtem a válaszomat, majd vártam tovább, hogy reagáljanak a panaszomra.

Teltek múltak a napok, majd egy „konzerv”-email érkezett, de ez már a Vevőszolgálattól. Az „úri-kör” azt még fontosnak érezte, hogy a dátumos kérdésére választ kapjon, de utána lepasszolta az ügyet a Vevőszolgálatnak. A levél szövegéből egyébként érezhető volt, hogy sablon emailről van szó, egy-két sort változtattak, aztán ment ki nekem is ugyanaz mint a többi ügyfélnek. Annyit írtak, hogy menjek a – Budapesttől 150 km-re fekvő tiszafüredi – tüzletükbe, ahol a kenyeret vásároltam, kérjem az ügyeletes vezetőt, és mutassam meg neki az emailjüket. (Kérdezem: itt nem lett volna egyszerűbb inkább annyit írni, hogy „elnézést kérünk, hibáztunk, többet nem fordul elő, kap egy ezer forintos e- kupont, vásárolja le bárhol”, és vége a sztorinak? Ehelyett visszaküldtek abba az üzletbe személyesen, ahol a kenyeret vettem.)

„Munkatársaink mindenképpen rendezni szeretnék a panaszt” – ezt is írták. Annyira furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy a következő tiszafüredi kirándulásunkat előrehoztuk, hogy minél hamarabb bemehessünk az ottani Sparba. Bementem, megmutattam a központ által írt emailt, amiről persze az ügyeletes vezető semmit sem tudott. Időt kért, visszament telefonálni az üzletvezetőnek, majd pár perc után megjelent egy másfél kilós kenyérrel, és annyit mondott, hogy ezzel kompenzálna. LOL:D Ha pedig tovább akarunk nyomozni, menjünk el hajdúnemtudomhova, ahonnan beszállít nekik a pék. Erre én annyit mondtam, hogy én a kenyeret nem a beszállítójától vettem, hanem a Spartól, így a Sparnak kéne a felelősséget is vállalni. A másfél kilós kenyérrel távoztunk, end of story.

Örülök, hogy ebből a fémszálas történetből nem lett egészségügyi problémánk, de azt sem szeretném, hogy a jövőben másnak legyen az. A tanulság: jól nézzétek meg a spar-os pékárut, mielőtt a szátokba veszitek!

Csaba