Esettanulmánynak is beillő részletes beszámoló egy Viagogo vásárlásról. Senki ne csinálja Csilla után, hacsak nincs más lehetősége, mert azért nyilván van az a koncert, ami az embernek egész komoly felárat is megér. A folyamatot szemléltető screenshotokat mi csináltuk, nem Csilla, ezért nem egyeznek a számok rajta.

Kedves Homár Hilda!

Böngészve a blogot úgy láttam, ezzel a céggel kapcsolatban még nincs bejegyzés, gondoltam leszek én, aki ír egyet. És igen, én is megtanultam a Homár-klub első szabályát: mindig keress rá, mielőtt veszel valamit! J  Pár ponton valóban lehettem volna figyelmesebb, de „nehezített volt a pálya is” – ez a történetből majd kiderül.

A viagogo nevű jegyüzér oldalról van szó – mert lássuk be: az.

A Dream Theater májusi koncertjére szerettem volna jegyet venni pár nappal ezelőtt (2017.02.07.) mert mostanában érezhető a tendencia, hogy az emberek jó előre gondolkoznak, a jegyek gyorsan fogynak, gondoltam le ne maradjunk (egy kedves ismerősömmel, aki akkor még éppen külföldön, de addigra itthon).  Majd én intézem.

A beszámoló alapvetően arról szól, én hogy jártam, de utólag teszteltem is az oldalt, így elmondom azokat a lehetőségeket is, amiket akkor nem vettem észre, most viszont igen. Kiderül tehát mire kell figyelni  - ha nagyon bátrak vagyunk, nyertünk egy nagyobb összeget a lottón, és az olvasottak után mégis  úgy döntünk, hogy igénybe vesszük az oldal szolgáltatásait.

Rögtön az elején elkövettem az első hibát:  nem a zenekar hivatalos oldala felől közelítettem meg az eseményt, hanem csak simán a koncertet magát írtam a keresőbe és így kerestem jegyvásárlási lehetőséget. Volt már máskor is így, nem volt ezzel probléma. A viagogo oldalát elsőként hozta a gugli. Az oldalon a helyszínek közül kiválasztva a budapestit léphetünk tovább a jegyeket és azok árát mutató felületre. Amíg a betöltésre várunk rögtön láthatunk egy kis statisztikát arról, hogy mennyien nézik éppen ezeket a lehetőségeket (nagyon sokan), már csak ennyi jegy van (nagyon kevés) – tessék gyorsan vásárolni.

Normál esetben itt már gyanút fogtam volna, de valahogy annyira az eseményre koncentráltam (egyik kedvenc zenekar egyik kedvenc lemez), hogy a még viszonylag magas árak felett is átsiklottam („még belefér”). Ha itt legurulunk a lista aljára van egy lenyitható (!) szöveges rész „Általános megjegyzések” címmel, ahol szerepel persze a változtatás jogának fenntartása, és hogy minden eladás végleges illetve az alábbiak: „Az árakat a jegyek eladói határozzák meg, és egyaránt lehetnek magasabbak vagy alacsonyabbak az eredeti kibocsátási árnál. Eredeti kibocsátási ár (mely nem tartalmazza az egyéb díjakat): 12,900.00 - 15,900.00 HUF”. Én ezt magyar anyanyelvűként úgy értelmezem, hogy oké, akkor a listán kiírt 21.925.-/db már tartalmazza ezeket a plusz költségeket. Ezek tudatában rákattintunk – először – a vásárlás gombra. A betöltés pár másodpercét itt sem hagyják kihasználatlanul: „a jegyek nagyon népszerűek erre a rendezvényre…” 

Kattintunk a folytatáshoz. Kérik igazoljam vissza a darabszámot, alatta a jegy ára, az alatt pedig az összesítés, ami ebben az esetben még mindig az ami eddig volt. Alatta van valami halvány, apró betűkkel a foglalásról, kezelési költségről és Áfáról (!) de ezt garantáltan nem fogjuk észrevenni, hiszen abban a tudatban vagyunk, hogy ez már benne van az árban (ami ugye több mint a kibocsátási ár). Meg azért sem fogjuk észrevenni, mert ha pár másodpercen belül nem lépünk, akkor felugró kis mozgó ablakocska noszogtat, hogy gyerünk már, és a bal felső sarokban is ott a sürgetés, alatta pozitív megerősítések. Szóval nagy valószínűséggel rákattintunk a vásárlásra.

Következő felületen kérik az általános adatokat – eközben bal oldalon az „összesen” szó után még mindig változatlan az összeg (bár a halvány jelzés itt is olvasható, amit itt sem fog észrevenni senki, mert a sürgetős-mozgós-kisablak itt is érkezik 10 másodperc gondolkozás után). Név, e-mail cím és telefonszám megadása után kattintunk a folytatásra.

A következő felület lesz a regényírás helye: kártyaadatok, számlázási cím. Na itt már ott van bal oldalon a végösszeg ami immár 30.070.-, de ki nézi azt, amikor a bal felső sarokban megy a stopper (!) hogy mennyi időd van a műveletre, hogy mindezt begépeld, hogy hányan állnak még sorba ugyanezért a jegyért , mindezt még 3 piros lenyílós kisablakkal is megerősítik – ember legyen a talpán, akinek feltűnik, hogy az összeg mindeközben VÁLTOZOTT. Így az ember végigviszi a vásárlást, amiről kap egy visszaigazoló e-mail-t, és ha eddig nem vette észre, akkor itt fog feltűnni, hogy a levont összeg bizony több mint amire gondolt. Érdekes a szavak játéka is: először az „összesen” szót használták, majd ez alatt jelent meg a (nagyobb összegű) „teljes ár” – ez a kettő itt ugye nem ugyanaz. Első felvonásnak vége, az ember lánya elgondolkozik mert nem érti, hogy mit nézett be. És megteszi amit korábban kellett volna: utánanéz, immár rendesen.

A második felvonás első lépéseként megtaláljuk a hivatalos értékesítés helyét az egységesen 15.900.- -os jegyekkel. A legnagyobb vicc, hogy eleve 21.925.-ről indítottak, míg a kinyomtatott jegyeken 12.900-. szerepel, és ezek is ticketportal-os jegyek (ezek voltak az úgynevezett "early bird" jegyek a hivatalos jegyforgalmazónál (ticketportal). Tehát vagy magánszemélyek, vagy maga a cég (viagogo) vásárolta fel a korai, limitált számú és kedvező árú jegyeket, és ezeket kínálják az oldalon (néha ennél magasabb áron is). Némi pénzt belefektetnek abba, hogy a kereső elsőként hozza fel őket, és ha már odatéved az ember, az oldal "rafinált kialakításval" eljuttatják végül a vásárlásig, az általam leírt módon. 

Utána elgondolkozunk mit lehetne tenni. Kis keresgélés után jönnek az infók: koncertjegyre nem vonatkozik az elállás joga, céges/egyesületes számlával pláne, ügyfélszolgálati elérhetőség az oldalon nincs (se telefonszám, sem e-mail cím) ÁSZF csak angolul (legkisebb gond), a cég svájci (ez már kicsit nagyobb). Írunk reklamációs levelet, mivel trükkösen megtaláltuk a módját az oldalon. A „visszaválthatom-e a jegyem?” kérdésre adott válasszal ha elégedetlenek vagyunk, megengedik, hogy kifejtsük miért. Kiválaszthatjuk válasz nyelvének az angolt, mert a magyart nem lehet, a japán meg nem megy jól. Aztán a sablon válaszon felindulva írunk még egy reklamációt (egy kifejtőset) a már ismert trükkel immáron angolul. Megkapjuk nagyjából ugyanazt a választ egy másik ügyintézőtől. De felajánlják a lehetőséget, hogy értékesíthetjük a jegyeket az oldalunkon (nemár :D). Pár hivatalos és illetékesnek gondolt szerv megkeresése után kiderül, hogy nem nagyon lehet tenni semmit, le kell nyelni a békát (nem olyan jó).

Ezek után nem marad más, mint megköszönni a FOME munkatársának, hogy nemcsak még egy telefonszámot adott (sokadikat), hanem valóban segített átgodolni és megérteni a helyzetet. És megírni a történetet, hogy mást lehetőleg ne tudjanak ilyen szinten akarata ellenére lehúzni. A cég marketingből kétségtelenül ötösre vizsgázott, fogyasztóbarátnak nem mondanám.

Szóval a tanulság: Viagogo-ról jegyet ne vegyen senki, ha nem muszáj.

Üdv.: Csilla

U.i.: Megokosodva és olvasgatva a külföldi, és főleg a friss kommenteket a céggel kapcsolatban elég sok az elégedetlen vásárló, sokhoz képest az én történetem nem is olyan vészes. Magyar véleményezés is akad pár. Üzenem: ne legyünk szégyenlősek! Azért mert mi beleszaladtunk valamibe, másnak nem feltétlenül kell:)