Az egykori Baumax helyére benyomult osztrák bútoráruházlánc 2 éve ősszel nyitotta meg első üzletét Magyarországon. Azóta kétszer szerepelt a Homáron. Az alábbi levél alapján ez vagy úgy történhetett, hogy eleve kevés vevő teszi ki magát ennek az elszántsági versenynek, vagy történt valami, amitől mostanában változtak a dolgok az áruházban. Reméljük az utóbbi, és ezzel el is értük a gödör alját.

Szocialista retró a Mömaxban

Sajnos tavalyelőtt a legendás Jégbüfé megszűnésével eltűnt az ország talán utolsó szocialista retróbárja. Ki ne emlékezne rá? Egy sort végigállva tudtunk rendelni, aztán a következőt kivárva kiadta valaki az minyont, majd ha ezt túléltük, lehetett a kasszánál is sorban állni. (majd állva behabzsolni mindent). Nem volt az a „műkedvesség” a dolgozók arcán, az őszinte (enyhén bunkó) kiszolgálás adta meg a hely igazi hangulatát. Azok a keserű, de mégis valahogy szép napok!

De hová menjen most az ember, ha szeretne kicsit nosztalgiázni?

Javaslom a retróhangulat szerelmeseinek a Mömax áruházakat!

Külsőre ugyan akár egy svéd bútorüzlettel is összetéveszthetnénk: szépen kialakított kiállítótér, labirintus szerű kialakítás, nappali – hálószoba – konyha stb. osztályok. De hol lehet itt a bútort megvenni? Rejtélyes… Felettébb rejtélyes.

Többször körbejártam mire a kasszánál rákérdeztem. A válasz:
- Menjen az osztályra ott a Kolléga felveszi a rendelést. 
- Itt a kasszánál nem lehet rendelni? Itt a cikkszám – mutattam a telefonomat.
– Nem, menjen az osztályra ott a Kolléga felveszi a rendelést! - igazított el a hölgy emelt hangon.

Itt már felsejlett a Jégbüfé homályos füstüveg ablaka.

Az osztályon senki, 10 perc dekkolás után (facebook csekk, instagram csekk, rövid messenger beszélgetés után) vissza a kasszához.

- Bocsánat az osztályon nincs ott a Kolléga.
– Azért mert ügyféllel van! Várjon, bemondom.
– ’Kérjünk egy Kollégát a bútorosztályra’

Majd fordult is vissza  a barátnőjéhez.

Az osztályon ismét senki, 15 perc dekkolás után (facebook csekk, pinterest böngészés, egy kör játék után) vissza a kasszához.

- Nézze uram, egy ember van egy osztályon aki most elfoglalt, kérem várjon türelemmel.
– De én pontosan tudom mit szeretnék, itt a cikkszám – próbálkoztam ismét ezzel.
Ismerős volt a válasz.

Ismét az osztályon. Fél órája itt vagyok, de még az első sort sem álltam végig. Persze nem a dolgozó a hibás. Egy osztályon csúcsidőn kívül is legalább harminc ember lézeng. Ennyi jut egyetlen emberre. Reméltem mindenki csak nézelődik, nem akarnak vásárolni, pláne még előttem.

A negyvenedik perc után megérkezett felmentő sereg egy idős úr személyében, aki habár a szomszéd osztályon dolgozik, azt mondta - megsajnált. De ezután már pörgött minden. Egy ipaddel valamint egy lézeres cikkszámolvasóval pillanatok alatt.. haha!

Akarom mondani öt perc volt csak amíg felpörgött a pentium2 számítógép, majd a régi jó MS-DOS (extra retró élmény!) programba a bácsi beütötte a jelszavát. Ez után miután a telefonomon megmutattam a cikkszámot, azt kézzel átmásolta a frissítően fekete-fehér (a minimál azóta megint divat egyébként) képernyőre, majd print és pecsét. Irány a kassza!

A kasszás hölgy elismerően bólogatott, mondta, hogy nem sok vásárló jutott még ilyen messze. (najó ezt nem mondta.) Azt viszont mondta, hogy már semmi sem tarthat vissza a harmadik sortól, ami csak pár percre van az épületen kívül az árukiadónál. (Mivel ez csak egy éjjeli szekrény persze lehetne a polcon, de nem.)

Bizony az árukiadónál lévő, immáron harmadik sor nélkül nem lenne teljes a retró csomag. Már majdnem ott vagy a célnál. És bizony: a kapott cetlit átadva egy rendszergazda külsejű embernek szépen visszapötyög mindent a gépbe, és voalá! (meg lehet enni a pultnál a krémest).

Összegezzünk, mi fért bele 8 ezer forintba (lehet, hogy a drágább csomagokba, például egy ágy árába több élmény fér bele, de sajnos ezt elfelejtettem megkérdezni):

- „a vásárló csak zavar” attitűd? pipa
- sorbanállás háromszor? megvolt!
-  a teljesen felesleges sorok száma: kettő
-  emiatt az egy ember által elvégezhető munkát itt: hárman végzik el.

Persze ha nem lesz, lehet, hogy úgyanúgy fog hiányozni, mint az a bizonyos cukrászda a Ferencziek terén.

De ott legalább volt nutellás gofri. :)

Laci