Azért vállaltam a Tibi reklámot, mert egy olyan magyar csokit népszerûsít, amit gyerekkorom óta ismerek és fogyasztok (gyerekkoromban még nem tudtam, de brand-et ettem:). Ráadásul a filmben igen nagy szabadságot kaptam, hogy önmagamat játszhassam, a zenére és a szövegre vonatkozó javaslataimat pedig elfogadták. Szerintem ennyi kell ahhoz, hogy az ember igent mondjon. Ami pedig a pénzt illeti: értem az ezzel kapcsolatos fanyalgásokat, és nem kívánok senkit sem gyõzködni, de balek sem kívánok lenni. Az elmúlt években 12 millió ft-ot költöttem olyan tévémûsorokra, ami legtöbbeteknek tetszett, s amikrõl az Index is pozitívan írt. Ezek kölcsönkért milliók voltak, amiket vissza kívántam adni, mert így neveltek, miközben milliókat hagytam az asztalon, mert nem szerepeltem reklámban, nem írtam könyvet a "codálatosz" életemrõl, nem vettem el szinkronszínészek kenyerét, és nem tiltattam le sehol a dalaink mp3 változatait, és mert átb...tt két kereskedelmi csatorna is... Aztán egyik este nézegettem álmukban a gyerekeimet, és rájöttem, hogy mostantól nem õk fogják finanszírozni azt, hogy ti jól szórakozzatok, hanem ti...:) Jelentem a tartozásaimat megadtam, a kritikát viselem, fejemben rend van, a körletet feltakarítottam, joe néven pedig nem én írok. Leléphetek?

A reklám meg nekem tetszik, úgyhogy lehet bekapni a Tibit...:)