Szegény Gábor nem elég, hogy letolt egy teljes költözést, ennek kapcsán még jól meg is járta a honlapján hiperszuper kalkulátort üzemeltető, de azt nettó árakkal kozmetikázó cég miatt. A Kevin Movers az un. kreatív tájékoztatás minimum nem elegáns fogását alkalmazta: szépen kiírta, hogy "A kalkulátorban feltüntetett árak tájékoztató jellegűek, általános szerződési feltételek itt találhatók!" és csá. Az ÁSZF-be  aztán végül elárulják, hogy a kalkulátor nettó, vagyis áfa-nélküli árat mond. Gábor nagyon helyesen nem hagyta ennyiben a dolgot, szaladt a hatósághoz és a békéltetőhöz is. Igazságra érthetetlen módon egyelőre nem lelt.

A Békéltetőt megkérdezzük az ügyről, a tanácsadók válasza pedig már meg is jött azzal kapcsolatban, hogy nekifuthat-e Gábor másodszor is a békéltetésnek, vagy ha nem, akkor hogyan tovább.

Kedves Tékozló Homár!

Szeptemberében megállapodtam a Kevin Movers Kft. -vel, hogy az akkori albérletünkből elköltöztessen minket. Ehhez a weboldalukon található "kalkulátort" használtam, kaptam is egy emailt az árajánlattal. Ebben szerepelt egy sor, egészen pontosan, hogy "az ajánlott végösszeg: 130 998 ezer forint".

Elfogadtam az ajánlatot, le is zajlott a költözés, majd jött a meglepetés, hogy ez az összeg valójában csak nettó és nem bruttó. Persze többször leveleztünk és beszéltünk telefonon, de ezt a tényt valahogy elfelejtették közölni.

Vau küldött nekünk egy elég bevállalós kis írást, amit ugyan a saját blogjára tett fel először, de aztán felajánlotta népgazdasági hasznosításra, vállalva a kommentelők általi szétszedést is, azzal a felkiáltással, hogy "Nem gond, az interneten mindenki baromi okos :) Legalább kevesebb ilyen balfék lesz, mint én, akinek nem mondják el, hogy a kikötôi kirakodás majdnem annyiba kerül, mint maga a csomag:)"  Kérjük, azért kíméljétek, aki meg azon morfondírozik, hogy kínai motyókon fog meggazdagodni, az számolja újra a bizniszt.

Hogyan szopattam meg magam kínai importtal?

Az önszivatás megírásának nagy hagyományai vannak. Gyakorlatilag a műfaj i.e. 18500 környékére nyúlik vissza, amikor valaki az Altamira barlang falára freskózta, ahogy széttaposták a haverokat a bölények. Körülbelül hasonlóan érzem magam, mert egy igazi elsővilágbeli szarvihart sikerült a nyakam köré kerítenem azzal, hogy kitaláltam, hogy egy közelebbről meg nem nevezett, ugyanakkor dögnehéz küldemény importjával megalapozom a jövő IBM-jét. Vagy Facebookját. Vagy mittomén, szóval értitek.

Az egész valamikor múlt télen kezdődött, amikor hosszas vakarózás után megtaláltam a hőn áhított Terméket. A termék csillogó villogó, helyenként zöldes, de amúgy egészében rendkívül tetszetős darab volt, ami nyomokban Európában is fellelhető, de természetesen én mindennél jobban tudom, hogy ezeket a dolgokat hogyan kell eladni, hiszen ugyan sosem csináltam még, de how hard can it be.