A Homár saját tapasztalatból tudja, hogy az Elektromos Műveké a taplóságban amúgy közismerten világszínvonalú magyar mezőny legértelmetlenebb, legkommunistább, legportásszemléletűbb ügyintézési rendszere. Egy téli napon a csajommal és Homár Miriammal (1) meg Homár Borisszal (2) arra értem haza, hogy kikapcsolták az áramot, pedig tudtuk, hogy minden számlát befizettünk. Az ajtóba tűzve várt az üzenet, hogy 500 egynéhány forint miatt történt a dolog. Becaplattam hozzájuk, ahol kiderült, hogy az ő hibájukból évek óta nyilvántartanak egy szerintük sem létező, eredetileg százforintos nagyságrendű kamatkülönbözet-tartozást, amiről sosem küldtek számlát, és az egyenlegben sem jelenítették meg. Mondtam oké, kapcsolják vissza azonnal. Nem lehetett, be kellett fizetnem a többtízezer forintos büntető díjat, majd ugyanannál az ügyintézőbél megírni egy általa diktált fellebbezést, hogy hónapok múlva visszafizesség. Na, Bercivel enneél sokkal durvább történt, az idióta Elmü itt egy zhalottal való személyes beszélgetéshez ragaszkodott. A sztori regény hosszúságú, de fordulatos.