Tékozló Homár


"Károly egy paraszt, aki rontja a bizniszt"

2016.09.07. 11:02 | Homár Hilda | 260 komment

screenshot_2016-09-07_10_59_16.png

A patinás hely a Léránt pince Badacsonyban, nagy kár, ha tényleg furkósbottal hadonászva kommunikálnak a vendéggel, az "Én nem fogok bocsánatot kérni egy nőtől" megközelítés meg nem bukolikus, hanem egyszerűen pronyó.

Természetesen megkérdezzük Lérántékat is az esetről.

Sziasztok,

Augusztus 27én párommal Badacsonyban töltöttük a napot. (én a pár férfi tagja vagyok) A nap második hosszúlépését a Léránt pince festői panorámájánál fogyasztottuk.

Hangulatunk addig volt csak jó, amíg a párom a mosdóból vissza nem jött, SÍRVA. Kiderült hogy egy látszólag ott dolgozó férfi gyakorlatilag követte őt egészen a WCig, és vállalhatatlan stílusban, ráförmedve utasította a WC ajtó becsukására. Ezt még, fasza csaj lévén, feldolgozta volna, de a mosdóból kifele, ugyanez az ember hasonlóan vállalhatatlan stílusban mint előtte, rámordult teljesen indokolatlanul “ugye a villanyt is képes lekapcsolni?!”

Olvasson tovább!

A hely, ahol nem a "pitiző vendéglátós" az aranyszabály

2016.05.24. 11:43 | Homár Hilda | 251 komment

7649793_7b7848954b0ae68ad16b941d91c38e0b_m.jpg

Az elmúlt évek gasztroforradalmához kapcsolódóan generációváltás is zajlik a hazai vendéglátós szakmában. Ennek kapcsán egyre inkább úgy tűnik, hogy a minőségi, igényes, kézműves és dizájn szavak mentén alapított új egységek általában fiatal, gyakran más szakmában már sikeres tulajdonosainak nemcsak különleges kávékat vagy isteni sütiket köszönhetünk, hanem a "mindent a vendégért" szemlélet leáldozását is. A vendégnek természetesen egyáltalán nincs mindig igaza. A sérelmek egy részénél ráadásul nagyon sok múlik a csak az adott pillanatban érzékelhető hangulatokon, gesztusokon, szóval az egyértelmű pronyóságokat leszámítva, csak a jóisten tudná megmondani egy esetről utólag, hogy jogos panasz vagy kekeckedés. De a feltűnően öntudatos, már-már pökhendi panaszkezelés nem biztos, hogy jó irány.

Kedves Homár!

Engedjétek meg, hogy én is megosszam veletek történetemet. A helyszín Szeged volt, pár héttel ezelőtt történt. A Süti nem Süti nevű helyre mentünk be a párommal és a 4 kg-os, végtelenül kedves kiskutyámmal. Rögtön jött is az intelem, kutyával ide nem lehet bejönni. A párom abban a pillanatban fogta a kutyát és kiment vele a bejárat elé.

Olvasson tovább!

Szomorúan jelentjük: a Gyradiko tulaja sem egy nagy kommunikátor

2016.04.28. 10:14 | Homár Hilda | 155 komment

p1150698.JPG

Sokadik alkalommal bizonyosodik be, hogy abból semmi jó nem származik, ha egy vendéglátóhely maga kezeli a facebook-és egyéb közösségi felületeit. Mindenki - nem utolsó sorban maga a hely! - jobban jár, ha a cipész marad a kaptafájánál, a szakács főz, a barista kávét csinál, a pincér felszolgál, a tulajdonos tulajdonol, a social területeket meg jól ráhagyják egy kommunikációs szakemberre. Egy jónevű, magára és a róla kialakult képre igényes hely esetén legalább is. Tessék, ez is miért kellett most. Pedig elfogult vagyok, mert tökre szeretem a Gyradikot.

Ne szórakozz G-vel! avagy a görög visszavág

Történetünk egy esős vasárnapi napon kezdődik, amikor feleségemmel úgy döntöttünk, hogy görögös ételre éhezünk és azt nem otthonunkban, hanem egy kellemes beülős helyen, egy étteremben szeretnénk elfogyasztani. A neten keresgélve a Gyradiko nevű görög „tavernára” esett választásunk. Választásunk nagyban megalapozta, hogy a weblapjukon egy kellemes, kifejezetten igényes hely képe tetszelgett.

Érkezésünkkor láttuk, hogy valójában egy fa épületszerkezetekből épült, büfé jellegű étkezdébe jöttünk, ahol az ételért hosszasan, 10-20 percig sorba kell állnunk. Úgy döntöttünk, hogy ez mégsem felel meg az előzetes várakozásainknak és nem kívánjuk igénybe venni a „gyors”büfé szolgáltatásait.

Olvasson tovább!

Mitől trágár egy levél / Frissült a Café Frei válaszával

2016.04.05. 11:39 | Homár Hilda | 90 komment

cafefrei_logo-2014.png

Egyre több olyan levelet kapunk, amikben elsősorban nem is az események borították ki a levélírót, hanem a cégek részéről tapasztalt panaszkezelés vagy épphogy panasz nem kezelés. Szó mi szó, a céges facebookok gondozása néha olyan, mintha egy bumburnyák viking lenne a social media felelős: a dicsérő kommenteket lájkolják, a nem teljesen pozitív tartalmúakat meg egyszerűen törlik. Ezt sokszor sikerül még azzal is megfejelni, hogy az oldal szép, egységes és harmonikus dicséretáradatába holmi kritikai megjegyzéssel belerondító kommentelőt azzal a lendülettel le is tiltják. Az tiszta sor, hogy ez nem előremutató magatartás. Az alábbi levél azonban ennél árnyaltabb problémát vezet fel. Olvasónkat ugyanis trágár kifejezések miatt tiltották le, ami levelét olvasva nem egészen érthető, bár kétségtelen, hogy szerepel benne a fos és a szar szó. Vagy csak ezektől már be kell, hogy kerüljön az ocsmányságok dobozba? Szavazzon a poszt alatt! 

(Bónusztanulság: hülyeség mások helyesírási hibáit kipellengérezni, mert hamar visszaüt. A jó szándékút tényleg külön írjuk, az ugyanazt viszont egybe.)

Sziasztok,

Szóval ami kiakasztott? :) Szombati eset. A dologhoz hozzátartozik, hogy előtte, kb 3-4 órát aludtam csak így lehet én is kicsit érzékenyebb voltam, na de akkor is. A külső idézőjelekben, hogy mit küldtem el a Café Frei facebook oldalának üzenetben. A belső idézőjelben meg, hogy mit szóltam hozzá ugyan azon oldal egyik posztjához. Lényegében ugyan az a kettő.

Ténylegesen első vásárlóként kritikán aluli süteményt és KV-t kaptam.

Olvasson tovább!

Mesebeli hely kis hibával

2016.04.04. 15:18 | Homár Hilda | 226 komment

img_2508_2_exact726w.jpg

Legutóbbi menő helyes csalódást okozó posztunk egy kézműves kávézóról szólt, ezúttal egy egész franciás hangulatú családias reggelizőhely-étterem hagyott nem túl például állítható nyomott egy olvasónkban. (Fotó: Balkányi László / We Love Budapes)

Tisztelt Homár Szerkesztők!

Ilyen pofátlansággal nagyon régen találkoztam, úgyhogy gondoltam megírom mai bánatomat. A tárgyban említett Á la Maison nevű szenzációs helyen reggeliztünk ma egy baráti társasággal. Mivel kb. 10 fő befogadására alkalmas helyet kerestünk, ezért nyilván előre foglaltunk asztalt. Foglaláskor közöltük, hogy hányan mennénk. Természetesen nem jelezték, hogy ez gondot jelentene számukra.

Nos akkor vendéglátás Á la Maison módra.

Olvasson tovább!

"Vizet? Azt nem hozhatunk."

2016.02.22. 15:13 | Homár Hilda | 127 komment

coffee-cup-water-glass.jpg

Levélírónk javaslata szerint "Mediterrán vendégnek, ha nagyon nagy összeget adott és szomjas az édesség után, és szóvá teszi, akkor ne gyűszűnyi vizet adjunk, hanem egy tisztességes, felnőtt embernek megfelelő pohár vizet." Hát szerintem meg ennél sokkal egyszerűbb a helyzet: ha a vendég kér egy pohár vizet, akkor adjunk neki és kész. 

Tisztelt Tékozló Homár!

A következő panaszlevelet küldtem egy közismert, belvárosi, neves cukrászdának. Választ is kaptam rá. Kiváncsian várom a fejleményeket, hogy lesz-e változás a felvetett problémával kapcsolatban. Ez pedig a vízmizéria. Millió oka lehet, ha a fizető vendég fizetés után kér egy pohár vizet, cukrászdában, étteremben. Kér, de nem kap. Íme a levelem:

Olvasson tovább!

Szánkózás helyett vesszőfutás a Mátrában

2016.01.28. 16:33 | Homár Hilda | 113 komment

10921251_366523_a56224fe79e70448649568874df68dd0_wm.jpg

Angie és családja nyilvánvalóan egy önfeledt szánkózós napra készült a Mátrában, ami helyett egy folyamatos problémamegoldásból álló nap kerekedett nehézkes ügyintézéssel, bumburnyák pincérrel, síró gyerekkel meg a rettenetes emlékként megmaradó nap többi kellékével. Elhisszük, hogy délutánra a francba kívánták az egész hegyet. 

Kedves Homár!

Tegnapi napon 2016.01.24-én a Mártába mentünk szánkózni, érkezésünktől számított kb.: 1 órán belül világossá vált számunkra, nem a turista a hülye, amiért kerüli a magyar helyeket, hanem a szolgáltatók azok, akik miatt az ember nem szívesen tér vissza újra.

Vasárnap reggel 3 felnőtt és 3 pici gyerek (4; 2,5; 1,5), elindultunk a Mátrába szánkózni. Célunk Kékestető volt, ismerős tanácsolta, ott van szánkópálya és lehet szánkót is bérelni, így még venni sem kell. Eredetileg ez az ismerős is jött volna, de a pici beteg lett, így hatan vágtunk neki a kalandnak.

Olvasson tovább!

Az megvan, hogy a bekamerázott étterem tulajdonosa leordítja a fejedet?

2015.10.19. 14:43 | Homár Hilda | 547 komment

screenshot_2015-10-19_18_33_11.png

Van, aki szereti a füstölő szagát, van, aki rühelli. Van aki fázós, van aki pólóban tölti  telet is. Van aki elhivatott Orbán Viktor-rajongó, és van aki nem csak ebéd közben nem szeretné nézegetni a képét. Akárhogy is, az biztos, hogy egy igazi vendéglátós sosem üvöltözik a vendégeivel.

Azért megkérdezzük a szentbékkállai Öreghegy fogadót is az esetről.

Az megvan, hogy a bekamerázott étterem tulajdonosa leordítja a fejedet?

Nem szívesen osztom meg ezt az élményt a nagyközönséggel, de muszáj, mert nagyon tanulságos. Szentbékkálán jártunk barátaimmal egy csodálatos helyen töltöttünk el egy hétvégét, de nagyon elrontotta az élményt a szentbékkálai Öreghegy fogadó, annak is az étterme, mert szerencsére nem ott laktunk.

Olvasson tovább!

Húszezressel próbált fizetni. Ekkora dögséget!

2015.07.10. 13:49 | Homár Hilda | 135 komment

screenshot_2015-07-10_12_36_28.png

Elég rémisztő poszt a honlapja alapján a tea mellett ezoteriában, szeretet- és harmóniabizniszben is utazó Fehér Holló Teaházról.  A lélekmunkás elbeszélgethetne a főnökkel. De nem jobb a helyzet akkor sem, ha a honlap csak úgy maradt, és már a Facebook szerinti művészetpártolás a kiegészítő tevékenység, mert ez abba sem nagyon fér bele. 

 

MINDIG LEGYEN NÁLAD APRÓ, HA A FEHÉR HOLLÓ TEAHÁZBA MÉSZ

Az alábbi eset így történt, ahogy most mesélni fogom, ezt még az eladó/tulaj is elismerné, ha a tükörbe néz otthon egyedül.

2015. július 7-én reggel betértem egy retro reggelire a Fehér Holló teaházba VIII. kerület Horánszky utca 1. Sonkás melegszendvics és tea 350 forintért, oké is volt, fizetni akartam, de csak 20 ezres volt nálam, amiből nem is tudtak visszaadni. Ez nem lepett meg. Igazából az sem, hogy kártyával se tudtam fizetni.

Ekkor felajánlottam, hogy besétálok a két percre lévő munkahelyemre, kérek az egyik kollégámtól aprót, és behozom a pénzt. A válasz erre az volt pofavágásokkal kísérve, hogy ilyet nem lehet csinálni, hogy bemegyek valahova pénz nélkül, mert nekem kell gondoskodni arról, hogy tudjak fizetni.

Erre azt válaszoltam pofavágásokkal kísérve, hogy összességében inkább neki kéne gondoskodni arról, hogy tudjak fizetni nem pedig nekem mászkálgatni, mert ő nem tud visszaadni, és kártyával sem tudok fizetni.

Az eladó/tulaj ekkor azt mondta, hogy ne flegmázzak, és 10 percem van ezt a dolgot elintézni. A fejében biztos elhangzott az is, hogy különben.

Ekkor éreztem először, hogy fizikailag fenyegetve vagyok.

5 perc múlva bevittem a pénzt, és hallottam, hogy engem szid a telefonban, ekkor határoztam el, hogy valamit azért tennem kéne, hogy ne érezzem magam ennyire hülyének, ezért elkértem a panaszkönyvet. Kiröhögött, hogy ő a tulaj, és leszarja, mit írok bele, mert úgysem nézi senki. Ebben valószínűleg igaza van.

Itt már teljesen balkáni volt a hangulat, ő nagyon idegesen kereste a panaszkönyvet, és azon hisztizett, hogy én milyen fellengzősen támasztom a pultot, miközben én azzal biztattam, hogy ezzel a hozzáállással biztosan csődbe viszi a céget, és végig ott volt a lehetőség, hogy ő bármikor megpróbálhat kidobni az utcára. Erre, márhogy kidob, többször is utalást tett.

Mint ahogy azt is megtudtam tőle, miközben a haverjával beszélt telefonon, hogy „á, ez csak egy valami érettségizetlen irodista hülye”, ekkor határoztam el, hogy mindenkinek elmondom, még a szomszéd irodaházban is kiragasztom.

A kulturált szórakozás lépésre lépésre fejlődésében töretlenül bízva.

Egy irodista a sok közül

Pellengér: Bors Gasztrobár FRISSÜLT 2x

2014.12.05. 09:59 | Homár Hilda | 147 komment

1452de_ace738a1fdf867905c303914768efd0e.jpg

Tegnap délután a kocsiban ülve valamelyik rádión belefutottam egy beszélgetésbe. Egy fiatal vendéglátós beszélt a szakmáról és a helyről, amit egy haverjával csinált. Értelmes volt, laza, érződött, hogy szereti és fontos neki, amit csinál. Meg is jegyeztem a hely nevét: Bors Gasztrobár. 

Erre tessék, este ez landolt a Homár-fiókban. Napi csalódás delux.

Kedves Homár!

Szeretném megosztani veletek mai kalandomat, mintegy okulásul. Először a Kazinczy utcai Bors Facebookjára írtam, de onnan rögtön letiltottak.

Jobb, ha tudjátok, hogy a Bors GasztroBár "ars poeticájába" a verekedés is bele tartozik. Történt ugyanis, hogy ma a Borsban szerettem volna ebédelni. Visszetérő vendégként rendeltem Lipher Tamástól egy tésztát, kifizettem. Megkérdezte elviszem-e, mert akkor többe kerül. Mondtam, hogy elviszem, kifizettem a plusz 50 forintot. Azért megkérdeztem miért kerül többe az elvitel, mint a helyben fogyasztás. Lipher Tamás válasza: csak mert, nincs kérdés. Elvitelre több. De mégis, kíváncsiságból, hiszen ugyanabba a dobozba teszik így is, úgy is. Válasz csak mert, ha nem tetszik nem kell itt enni. Mondom jó, többet nem jövök ide. Lipher Tamás: jobb is, mert ha meglátlak akkor eltöröm a kezed.

Olvasson tovább!