Kezdenek vészesen elharapódzni a pozitív kritikák a Homáron - nyilván széttettük a csáprágóinkat -, de sosem gondoltam volna, hogy ez valaha megtörténhet Békávéval kapcsolatban. Általában igyekszem elkerülni az évente stabilan duplázódó, lassan 30 milliárd forint mûködési veszteséget termelõ, agyonszanált borzalmat. Egy nap épp halálra váltan konstatáltam, hogy anyámékhoz marhavagon-pótlóval kell utaznom légmentesen, amikor beparkírozott elém egy 86-os busz és megcsapott a légkondi szele.

Rögtön gyanút fogtam, talán csak nem maga a fõpolgármester píárjáratát sikerült betalálnom? Sehol egy celebriti, politikusnak hírehamva se, van viszont levegõ. Már a svéd megszálló, khmm felszabadító csapatok vonala mögé értem, vagymi? A második érzésre komolyan elszégyelltem magam, hogy már hetek óta lejárt a bérletem, ahogy a nyakamon éreztem a Volvo 7700-as Sütrak-gyártmányú légkondijának szelét.

Igazából nem hittem el, hogy egy ilyen dolog Magyarországon stabilan mûködhet, ezért ma újra teszteltem a járatot. A fülledtebb idõ örömére vagy takarékosságból már nem volt légkondi a buszon. Nem tudtam eldönteni, hogy a zord magyar körülmények között máris meghibásodott volna a rendszer (nem igazán valószínû), vagy csak basztak bekapcsolni, mer minek. Utólag belegondolva fura is lett volna, utópisztikus, túl jó, abszurd, beteges. Mindenesetre marad a mottó: amihez nyúlunk szarrá válik.