De mind egy szálig, ha egy nagyvonalú szponzor erdei fákra szegezne párezer zacskót a Homár legfrissebb kedvenc édes ropogtatnivalójából, az Eastray Kandírozott dióbelébõl. Kár, hogy nincs ilyen szponzor, a mókusok ugyanis korlátolt, ugyanakkor agresszív állatok, egy mókus például sok évvel ezelõtt elkapta az ötéves kis Homár ujját az Állatkertben és csak percek múlva engedte el, véresen. A Misi mókus kalandjai nettó hazugság!

A Walnut Honey néven is ismert élelmiszer viszont parádésan finom: a korrekt méretû fél diók egészen légiesen könnyûre vannak pirítva (nem tudja valaki, hogy csinálják?), ami önmagában is elég lenne, de itt hozzájön még az édes-mézes bunda a beleragadt szezámmagokkal. Aljasul addiktív a cucc, ami anyagi romlásba döntheti a gyenge jellemû nassolót, merthogy olcsónak meg nem olcsó: a Dózsa György úti aluljáró értelmiségi zöldségesénél 280 HUF egy 80 grammos zacskó. Ez mondjuk elég drága bolt, a Red Bull például 420 forint, így lehet, hogy a Kandírozott Dióbél máshol akár 200 egység körül is megkapható.

Az aluljáróban ebbõl a sorozatból árulnak pirított pisztáciát is, de olyat nem vettünk, mert utáljuk a pisztáciát.

javítás: Elnézést, a másik kapható mag nem pisztácia, hanem kesudió. Éjjel írtam a postot, most vettem észre a hibát. Ami azért nem annyira vészes, merthogy a kesudiót is utáljuk.