Drága Homár, a minap megrázó körülmények között szembesültünk azzal, hogy a féléves garancia nem garancia semmire, ezért most panaszkodni, szomorkodni és üvöltözni fogunk. Az történt, hogy kedves feleségem fenekén szétrepedt a Marks und Spencernél vásárolt nadrág, pedig még a hat hónapos kort sem érte meg.

Nem a feleségem, hanem a nadrág, értelemszerûen. Ez nem nagyon esett jól a feleségemnek, mivel ez a bizonyos ruhadarab viszonylag sok pénzbe, pontosan 12 990 forintba került. Úgyhogy arra számított, valamivel tovább marad egészben. Hiába. Mivel a blokk megvolt, elrohantunk a bótba, ahol is az elárusító személyzet félórányi hümmögés után átvette a bizonyítékot. Azzal, hogy elõbb megmeózzák, majd mondanak valamit. Elõbb türelmesen, utóbb türelmetlenül várakoztunk; ugyan papíron azt ígérik, „álláspontról három munkanapon belül értesítést küld a fogyasztónak”, álláspont csak hat napra született, amelynek tartalmával két hét múlva ismerkedtük meg, többszöri telefonálgatás után.

Azóta megvan minden írásban is. Szép gyöngy betûkkel ezt kaptuk az arcunkba – muszáj szó szerint idézni –: „A nadrág lábközti és fenékrészén látható kikopás és szakadás a viselés során kialakuló olyan folyamat, amely kezdeti, korai idõszakban már észlelhetõ és jelezhetõ lett volna. A hiba idõben történõ közlése a helyes vásárlói magatartás egyik alapvetõ elvárása. A hiba késedelmes közlése halasztó hatályú. ELUTASÍTVA!” Érted, Homár? Nem elég, hogy nem adnak pénzt, még ki is oktatnak, porig is aláznak. Hát mikor kellett volna közölni, hogy szétrepedt a nyomorult nadrág? Nem akkor, amikor szétrepedt? Amikor megvettük? HISZEN MÉG A FÉLÉVES GARANCIA SEM JÁRT LE! (Muszáj nekem is nagybetûket és felkiáltójeleket használnom.) Helytelen vásárlói magatartás, mi? Na, mindegy. Tudom, hogy lapos, mégsem bírom kihagyni: egy rendszerrel korábban Marxtól és Engelstõl tanultunk sokat, de úgy látszik, Markstól is Spencertõl is van mit.

Króm Nyúl