A Homárban eleget anyáztunk már mindent és mindenkit az állami szférából, itt az ideje, hogy barb pozitív élményeit is megosszuk Önökkel. Fapados repülõjegyünk lefoglalása óta, közel két hónapja hétrõl hétre, borzasztó lelkiismeret-furdalások közepette halasztottam azt a feladatot, hogy ellátogassak az Országos Egészségbiztosító Pénztárba, hogy kikérjem uniós betegbiztosítási kártyámat. Az utazás elõtt három munkanappal már nem maradt mentség, pénteken felhívtam õket, hogy megtudjam, milyen papírok kellenek a hõn óhajtott kártyához. Az ügyintézõ miután kedvesen válaszolt kérdéseimre, megkérdezte, hogy hol vagyok pillanatnyilag, mert már csak egy órán keresztül vannak nyitva, délig, de ha 12 óra elõtt 1 perccel sikerül sorszámra szert tennem, akkor bármennyien is állnak sorba, ki fognak szolgálni. Megnyugtattam, hogy Árpád hídi központjuktól mindössze néhány metrómegállónyira vagyok, úgyhogy számíthatnak rám.