Mit tehet a kultúrafogyasztó, ha grandiózus díszleteket, élő szobrokat, óriásdrapériát és nagyszabású showműsort ígérnek neki, plusz a leghíresebb filmzeneszerző műveinek nagyzenekari előadását, ehelyett kap kasszacsilingelést meg kütőskalács-szagot, díszlet meg nuku? És ezért hét és tízezer HUF között fizet. Alant hömpölyög Mono kövér cikk hosszúságú beszámolója, olvassák füldugóval!

T. Homár!

Nagy rajongói vagyunk John Williams-nek, így nem csoda, hogy amikor hírét vettük Párommal, hogy 2007.08.04-én egy Filmzenei Gálakoncertet szerveznek a Budai Vár Oroszlános udvarában a szerző 75. születésnapja tiszteletére, egyértelmű volt számunkra, hogy ott a helyünk!

Ez az elhatározásunk csak erősödött, amikor megnéztük a szervező, a Fivinvest Kft. weboldalát, amelyet a rendezvény számára nyitottak (www.filmzeneifesztival.hu): a látványtervek gyönyörű, elegáns környezetet, igazi "szimfonikus zenekari koncertterem jelleget" sejttettek (az idézet a honlapról származik). Szó volt (illetve van, merthogy most is látható a honlapon) ott plakátkiállításról, a filmek főbb karakterei megjelenítő élő szobrokról, óriási, vörös drapériákról, 16 m-es cápáról (pl. www.ma.hu), a zeneműveket felkonferáló John Williams interjú-részletekről, illetve a koncert végén a zeneszerzőt köszöntő pezsgőzésről. Ezt olvasva nem tűnt drágának számunkra a 7 és 10 ezer forintos jegyár, egy ilyen show-műsor megér ennyit - gondoltuk.

Fél 8 után 10 perccel - tehát a telefonon kapott tájékoztatás szerinti kapunyitás után 10 perccel - értünk a helyszínre, ahol meglepő látvány fogadott bennünket: egy kb. 800-1000 főt számláló tömeg várakozott az Oroszlános udvar kapujában, beengedésre várva. A látványtervekből, és a beharangozott meglepetésekből - egyetlen, a kapualjba vezető vörös szőnyegen kívül - semmi sem volt látható: se plakátok, se drapériák, se 16 m-es cápa. Az élő szobrokat is csupán a Star Wars fan klub két tagja testesítette meg, akik Birodalmi gárdista egyenruhában kijöttek a tömegbe, és engedelmesen hagyták magukat fotózni az egyre türelmetlenebb emberek által. (Igaz, a tömeg feje fölött átnézve látni lehetett egy Darth Vader-sisakot is a kapu környékén, illetve a koncert kezdete előtt az udvarban is lézengett egy Leia-klón, lézerstukkerrel a kezében, de tényleg ez volt a maximum...). A helyben állás egészen 20:20-ig folytatódott, miközben a kapun keresztül műanyag kerti székekkel mászkáló alakokat lehetett látni az udvarban, és a tömeg folyamatosan nőtt. 20:10-től már szórványos "Idő van!" bekiabálások, és füttyögések voltak hallhatók szerte a tömegből. 20:20-kor a tömeg eleje megunhatta a várakozást, mert önkényesen elindult befelé. Azért gondolom, hogy önkényesen, mert a kapubejáratot lezáró madzagot, és az azon fityegő "NEM BEJÁRAT" feliratú papírlapot egyszerűen felemelték, és ez alatt bújt be az egész tömeg, amely ekkorra szerintem úgy kétezresre növekedhetett.

Az udvarba lépve újabb meglepetés várt ránk: a színpad és környéke sem úgy nézett ki, mint a látványterveken, és ami a legnagyobb döbbenetet váltotta ki bennünk: az udvar színpaddal ellentétes oldalán lacikonyhák, kürtőskalácssütő és büfék sorakoztak! A betóduló tömeg egyből felvette a magyar módit: egyik része azonnali közelharcot kezdett folytatni a helyekért (a két jegyárhoz tartozó két szektorban érkezési sorrendben lehetett elfoglalni a helyeket), másik része pedig megrohanta a büféket. Ebben a pillanatban már éreztük, hogy nem egészen oda kerültünk, ahová szerettünk volna...

A koncert maga 20 perc késéssel kezdődött, és a csalódás tovább folytatódott: a beharangozott John Williams felkonferálások nem voltak mások, mint az érintett filmek extráiból kivágott részletek, amelyek zavaróan hosszúak voltak, a hangosítás elégtelensége (vagy a túl nagy büfé-háttérzaj?) miatt a hátsó sorokban nem lehetett őket érteni, a feliratok pedig a túl alacsonyan elhelyezett kivetítők miatt voltak olvashatatlanok. Mindeközben a műsort a lejáró mikró csengése, a visszajáró apró csörgése, kürtőskalács-, és gyros-illat festette alá. A tömeg pedig hű volt önmagához, élt a szervezők felkínálta lehetőséggel, és a műsor alatt is lelkesen látogatta a büfét, négyesével hordva vissza a műanyag korsós sört, a gyrost és kürtőskalácsot, zavarva ezzel a többi, a zenére kíváncsi embert. Az első órában az introval együtt - ha jól számoltam - összesen hét zenemű hangzott el, és bár minden tiszteletem a szerintem számukra igen kicsi színpadon összezsúfolt Budafoki Dohnányi Szimfónikus zenekaré és kórusé, úgy éreztem, lett még volna mit gyakorolniuk... Egy óra elteltével a műsorvezető bejelentette, hogy szünetet tartanak, a tömeg ismét megrohanta a büféket, és ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttünk: köszönjük szépen, de ebből ennyi elég volt! Fogtuk magunkat, és hazamentünk.

Az azóta eltelt három napban rengeteg kérdés merült fel bennünk. Mi lett volna, ha John Williams (aki egyébként levelet küldött a szervezőknek, és sajnálkozott, hogy munkája Kaliforniába szólította) eljön, és látja milyen színvonalon ünneplik Magyarországon az Oscar-díjas művészeket? Hogyan érvényesíthetem elégedetlenségemet egy kulturális szolgáltatás esetén? (Ha egy fogyasztási cikket javíttatok, vagy lakást építtetek, és nem az ígért és elvárható szinten teljesít a szolgáltató, anyagi jóvátételt kérhetek.) Mert ebben az esetben a szervezők messze nem azt teljesítették, amit előzetesen ígértek! És csak összehasonlításként: ezért a hét-, illetve tízezer forintért egy belvárosi színházban igényes, elegáns és méltó környezetben színvonalas musical-ek tekinthetők meg! Röviden: óriási csalódás volt számunkra ez a rendezvény!