Erre varrjanak szociológusbajusz-szálakkal borzasított gombot: kollégánk, B., a hétvégén tanú volt egy esküvőn, ahol a nemzetiszín szalagos néni pikk-pakk levágta a vőlegényt egy számla nélküli ötezresre. Az indoklás volt a legszebb: azt mondták, négyen jönnek, de hat lett belőle, így nagyobb terem kell. Végül is másfélszer annyi ember, muhaha, levél lent. 

Négy emberrel sima procedúra, hattal már szertartás a házasság Ferencvárosban.

Az egyik barátom szombaton kötött házasságot az állam előtt és engem kért meg tanúnak. A puritán szertartás - csak a tanúkat hívták meg - a ferencvárosi házasságkötő teremben, a Bakáts téren zajlott.

Megérkeztünk, de nem négyen, hanem hatan, mert a másik tanú is hozta a párját, akárcsak én. Odaadtuk a személyinket az anyakönyvvezető néninek, aki a tipikus piros-fehér-zöld csíkos, ötvenes hölgy volt. Egy perc után visszatért és azt mondta Á-nak és E-nek, hogy a párral szeretne beszélni. Azt gondoltuk, le akarja őket beszélni. Nem ez történt.

Á visszajött egy perc múlva, idegesen és azt mondta, pénzt akarnak tőlük. Azt hittem, ez természetes, de kiderült, nem az volt. Elvitt egy tízezrest, de fel kellett váltani.

Majd kijöttek és idegesen elmesélték, az történt, hogy az anyakönyvvezető kollégája közölte velük, az ígérttel ellentétben nem négyen jöttek, ezért nagyobb terem kell, fizessenek ötezer forintot. Nem tudtak mit tenni, kifizették, nem akarták ezzel elrontani a napjukat. Számlát, nyugtát természetesen nem kaptak.

Az esküvő kb. öt és fél perc volt. Még pezsgőt sem adtak a végén.