Az alábbi sztoriban egyedül az a meglepő, hogy olvasónk, geller, miért vásárolt volna még azután is az ismert budapesti olcsóruha-üzletben, hogy a biztonsági őr effektíve lekurvázta, majd leütést helyezett kilátásba. Kemény az élet, kemények a magyar vásárlónők, de a végén azért geller se bírta a gyűrődést. A remekül elmesélt történet alapján arra gyanakszunk, hogy a bajszos Janinak La Tourette-szindrómája lehet. A Homár eddig egy helyen tapasztalt hasonlót: a Bazilika melletti nagy postán van egy idős őr, egyben óriási paraszt, aki a véletlenül mobiltelefonálásba kezdő kuncsaftokkal elképesztően janis hangvételben szokott ordítozni. Aki nem veszi észre a tiltó táblát, a közeledő mocskos szájú bácsit viszont igen, inkább fogja menekülőre, mert az öregúr kemény, mint egy butikőr.

Kedves Homár!

A szombati napon úgy döntöttünk a barátnőmmel, hogy a Szent István körúti Terranovában fogunk vásárolni. Be is tértünk oda, érkezéskor udvariasan köszönve a biztonsági őrnek, aki ekkor még – a szörnyű bajusza ellenére - normálisnak tűnt. Csak később szembesültünk vele, hogy ízlésficamon és a súlyfeleslegen kívül más problémákkal is küszködik, konkrétan, hogy van egy olyan tulajdonsága, aminek következtében káromkodás nélkül nem képes mondatot szerkeszteni, még akkor sem, amikor ügyfelekkel beszél.

Felmentünk az emeletre, ahol rajtunk kívül több másik vevő is válogatott a ruhák között. Röviddel ezután bajuszos barátunk úgy döntött, ideje színre lépni. A próbafülkéknél néhány ruha leesett a fogasról – ehhez semmi közünk nem volt, már akkor így voltak, amikor érkeztünk. A biztonsági őr belerúgva a földön fekvő, eladásra váró ruhákba a következő megnyilatkozással lepett meg bennünket, vásárlókat:

- Hülye kurvák! Aki vásárolni akar, menjen a pénztárhoz, mert három perc múlva bezárok!

Zavart összepillantások a vevők között. Erre megkérdeztem: - Mi a probléma?

Mire az ürge: - Nem hozzád szóltam, bazdmeg!

Én: - Hogy mer ilyen hangon beszélni a vásárlókkal?

Őr: - Ne szóljá’ be, bazdmeg, mert odamegyek, és leütlek!

Erre én – továbbra is ügyelve az udvarias modorra – tisztelettudóan megkértem, hogy ne használjon a jövőben ilyen hangnemet, madj próbáltam röviden felvázolni számára, hogy milyen relációban áll egymással a vevő és az üzlet alkalmazottja, bár láthatólag ezt az információözönt nem sikerült a rendelkezésre álló idő alatt feldolgoznia.

A pasas lement a földszintre, továbbra is hangosan anyázva szidott minket a munkatársainak, és fennhangon bazdmegolt. Azok próbálták lehűteni („Hagyjad, Jani!”), de Janinak nem állt be a szája, hanem folytatta a hangos káromkodást… ez felhallatszott az emeletre, olyan hangerővel történt.

Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a történtek ellenére mégis vásárolunk, mivel a személyzet többi tagja teljesen helyénvalóan viselkedett. Lementünk hát a kiválasztott ruhákkal a földszintre, a pénztárhoz. Jani vörös gőzben továbbra is villogtatta nemlétező szókincsét, és fittyet hányva munkatársai figyelmezetetésére minket szidalmazott. Ezzel betelt a pohár, a kiválasztott árukat egy polcra helyeztem, mert úgy éreztem, legjobb lesz, ha oktatási célzattal nem támogatom a pénzemmel az ilyen modort használó alkalmazottat foglalkoztató üzletet.

Ismételten megkérdeztem, hogy hogyan képzeli, hogy ilyen szavakat használ a vevőkkel szemben. Jani – talán hájtömegére alapozva – úgy érezte, hogy itt ő lesz az erősebb, és fenyegetően felénk lépett, láthatóan azzal a szándékkal, hogy beváltja korábbi fenyegetését, és valóban leüt. Hogy elkerüljük a fizikai konfrontációt, a pillanat törtrésze alatt igyekeztünk magunkra csukni az üzlet ajtaját kívülről, de az őr átlátott a szitán. Nyilván hallott már az ajtóletépős trükkről, ezért az eljárást megelőzendő, elővigyázatosságból a kilincset ellenirányba rángatva folytatta az üvöltözést („Majd én becsukom, bazdmeg”). Az ajtóhúzkodós játékot megunva még kétszer megkérdeztük: hogyan képzeli, hogy ilyen hangot üt meg a vásárlókkal, de erre nem kaptunk érdemi választ.

Szeretném felhívni a Terranova üzlet igazgatójának figyelmét, hogy arrogáns munkatársától mindenképpen sürgősen váljon meg, mert viselkedésének könnyen súlyos bevételkiesés lehet a vége, sőt, megkérném, figyelmeztesse a biztonsági cég főnökét is, hogy egy önmagát fegyelmezni képtelen, agresszív, fenyegetőző, nemhogy az üzleti etikát, de az alapvető udvariassági szabályokat sem ismerő embert alkalmaznak, aki nyilvánvalóan rontja az üzleti hírnevüket. A magam részéről a jövőben nem fogok ebben az üzletben vásárolni.

Ui: Tudom, hogyan írják helyesen a „b” betűs káromkodást, pusztán az autentikus artikuláció valósághű visszaadása céljából használtam ezt a változatot.

Üdv: Geller