Az alábbi sztori feldolgozása azzal kezdõdött, hogy megpróbáltuk elképzelni, milyen lehet egy vadászkerítés, fõleg egy telepíthetõ fajta. Kiderült, hogy tök prózai, rácsos linzer mintában rakott lécekbõl áll, maga a sztori azonban a szokásos hipermarketes-átbaszós. Arról az összes konkurens által követett aljas gyakorlatról van szó, hogy olyan termékeket hirdetnek meg tényleg nyálcseppentõ áron akcióban, amiket valójában soha egy pillanatig nem lehet kapni, vagy azért, mert eleve csak 20 darab volt belõle, amit a csókos munkatársak hazavittek, vagy mert soha nem is volt raktáron. A mostani corás esetünk specialitása, hogy itt a telefonban is azt mondták, megjött a kerítés. Hát túrót.

Vannak az örök érvényû dolgok, amiket maximum egyszer csinál meg az ember az életben - legalábbis ebben az országban. Húst vesz a Teszkóban, pénzt ad fel postán borítékban illetve könnyû, de értékes tárgyakat szállít haza bõröndjében Ferihegyre. Máriának sikerült egy kisebb összeget, úgy 260 ezer forintot feladnia poggyászként, ami azonban - váratlan fordulat - nem érkezett meg vele:

Végsõ elkeseredésemben döntöttem úgy, hogy ha ebbe a zsákutcába futottam, akkor Ti tudnátok talán segíteni, ha mást nem azzal, hogy közzétehetnétek, hogy hogyan babrálnak ki az egyszeri emberrel Ferihegyen. Elég régóta Svédországban élek, de most márciusban hazalátogattam egy ismerõsömhöz a családommal. Minden simán ment Magyarország felé, azonban amikor visszaindultunk Svédországba, a pénztárcámat a bõröndben felejtettem, amikor becsekkoltunk. Gondoltam rá elõtte, hogy ki kellene vennem, de egyszerûen elfelejtettem. Miután már csak a beszállásra vártunk gondoltam, hogy úgysem lesz semmi gond, biztos ellenõriznek mindent. Na persze. Göteborgba érve, amikor kinyitottam a bõröndöt, a tárcám megvolt, "csupán" a 9700 svéd koronánk tûnt el. (kb. 260.000 FT)

Pitta talált egy újabb kiváló példát, hogy Magyarországon bármit el lehet adni:

Olyat láttam amitõl nemcsak a szád, de még az ollód is nyitva hagyod. A fóti Corában a lekvárok között, jól láthatóan lejárt szavatosságú terméket árulnak és erre jól fel is hívják a figyelmet. Szabálytalan, törvénytelen, de legalább szólnak.

Zoltán gyanútlanul pénzt herdálni indult Ukrajnába, de arra nem számított, hogy már a határon kipucolják a zsebeit:

A múlt héten történt meg velünk ez az eset az ukrán-magyar határon (Beregsurány-Beregszász), amikor Ukrajnába akartunk menni vásárolni. A magyar határon kiengedtek, az ukrán útlevél-ellenõrzésen átengedtek, ezután jött a vámos. Felnyittatta a csomagtartót (ez érthetõ), ezután azt mondta hogy válaszolnunk kell néhány kérdésre, és majd meglátjuk, hogy bemehetünk-e az országba. Kitöltetett velünk egy-egy vámnyilatkozatot (soha nem töltöttünk még ki ilyet), amit háromszor adott vissza, hogy még hiányzik róla ez meg az, de azt elfejeltette mondani, hogy nálunk lévõ pénzösszeget is tüntessük fel. Ezek után újra átvizsgálták az autót, még alaposabban, majdnemhogy darabokra szedték, a táskáinkat is kipakoltatták, mondván hogy drogot meg fegyvert keresnek. Nem kívánom senkinek ezt a megalázó helyzetet. A pénztárcám az autóban volt, miután kiborította és visszapakolta, elvitte magával egy irodába.

A Homár imádja a mutáns csemegéket ezért aztán jobban ráizgult ParaSoniC hongkongi ízelítõjére, mint az egyszeri szcientológus tótawére:

Csodálatos napjainkat töljük épp Hong Kongban, de ezt a gyönyörûséget meg kell osztanunk mindenkivel:) Minden reggel egy kis snack-shop mellett haladunk el, ahol a - nem túl egzotikus - Mars csoki kicsinyített mása mellett a wasabis mogyoró, valamint füstölt-fõtt marhafalatkákon kívül rátaláltunk a csodára, melyet a csatolt képen láthattok. Egy kis magyarázat: Isoyaki kacsavese- és Isoyaki csirkeláb falatkák :) Csirke és kacsaíze lenne, ha nem fûszereznék agyon...... Egyébként egész gusztustalan látvány :) UI: Érdekel esetleg valakit pár konténernyi import kacsavese? :)

Most már eléggé unjuk a témát, hogyan babrál ki mindenkivel a HP szervize. Akinek az elmúlt két év buzgó homárolvasása alatt sem jött le a tanulság, egészségügyileg ugyan kiírhatja magából, de megjelenni csak akkor fog, ha legalább egy ujját leharapta a megjavított/kicserélt készülék:

A HP gépekkel már én is megjártam. Anno még egy Compaq iPAQ 3950-es készülékem volt, melynek egy idõ után elment a hangja, elvittem a HP hivatalos szervizébe (addigra a Compaq márkát Magyarországon átvette a HP), ahol átvették a még garanciális készüléket! Tudni kell a HP-ról, hogy ezeket a készülékeket nem itthon javítják, az itteni telep csak átvevõhely, innen, amikor megfelelõ mennyiségû készülék összejön kiutaztatják õket Hollandiába, ahol aztán a tényleges „javítás” történik. De történik-e tulajdonképpen javítás? Az én készülékemet kb. 1 hónap után visszaküldték mûködõképesen, megoldották egy ROM update-el, nem került semmibe. Pár napra rá öcsém ugyanolyan készüléke ugyanazt a problémát produkálta. Ismét irány a HP „szerviz”, ahol készüléket átveszik (még garanciális!!), majd rá pár napra öcsémet értesítik e-mail-ben, hogy a készülék javítása 80000 forintba fog kerülni.

Tudta-e Ön, hogy Magyarországon van szcientológus óvoda? Méghozzá Pillantó Kutya néven, ami eleve tök sci-fis. De a legjobb bennük nem az, hogy hisznek az orionûrhajós értelemben vett varangyokban, hanem hogy ilyen reklámfotókat tesznek föl. Muhaha, fotórészletek mosolygó óvóbácsikkal alant.

Önök állandóan panaszkodnak, sírnak, riváznak, nyafognak, nyavalyognak, nyekeregnek, és szepegnek. Most végre bizonyíthatnak is, puhány fogyasztók. Azzal, ha panaszaikkal, esetleg személyesen, a torkukkal részt vesznek a budapesti Panaszkórus projektben. Az tuti, hogy jól fognak szórakozni, remélem mi, hallgatók is. A vicc lényege, hogy ki más, mint pár finn egyszer csak kitalálta, összegyûjtik sorstársaik nyavalygásait, aztán dalt kompilálnak belõle, majd elõ is adják, szépen felöltözve, kórusvezetõvel, ahogy kell.

Karácsonyra, egyelõre tisztázatlan okból és célból, többek között Sas István Reklám és Pszichológia c. könyvét hozta a BéZé nevû angyalka, mi meg jóságos mosollyal elfektettük a legújabb Moldova György és Debreceni József közé. Majd egyszer, talán. Nemrég azonban kissé meginfluenzásodtunk, már a kisüsti sem ízlett, úgyhogy unalomûzõnek leemeltük a karácsonyi ajándékunk a polcról és beleolvastunk. Sas István nem kispályás: a hazai reklámszakma "doyenje" saját állítása szerint 2000 filmet rendezett, ezekkel 6 bronz és egy ezüstözött Oroszlán-díjat szerzett Cannes-ban, tényleg nem piskóta. A felerészben saját maga által gründolt Kommunikációs Akadémia társigazgatója, a Magyar Reklámszövetség alelnöke, érdemes mûvész. Ügyes ember, a könyve meg határozottan korrekt és gondolatébresztõ, erõt vett rajtunk a recenzióírás kényszere és nekifogtunk alaposan átbogarászni a témát. Adatgyûjtés közben gyanútlanul rátévedtünk a sasistvan.hu-ra, oszt valaki azonnal beszólt a szomszéd asztaltól, hogy ne vinnyogjunk, mint az újszülött cica a vécécsészében.

Na ez az, amihez csak annyit fûznénk hozzá, hogy köszönjük Zoli és hogy a címkeköltészet örök.