Elképesztő a titkolózás, de a Homár remek petrolkémiai kapcsolatainak köszönhetően a Mol menedzsmentjéhez közel álló körökből megtudta, hogy a Részben Magyar Mamut visszavág az OMV-nek a Lánchidat rajta omv-s kamionnal mutató, "Ausztria megint kicsit nagyobb lett" feliratú hirdetésért. Nem fogják elhinni, melyik befolyásos világlapban csattan először az ostor a pimasz labancok orcáján: a Népszavában, holnap, azaz pénteken.

 

Ugyan ki ne szerette volna legalább egyszer bézbólütővel laposra kalapálni átmenetileg működésképtelenné váló háztartási eszközét? Leslie megdöbbenve tapasztalta, hogy maga a gyártó, esetünkben az Indesit is hajlik az értelmetlen erőszakra, de a használati utasítás magyar fordítói mindenképp. Hajtás után olvasható az angol eredeti, ami természetesen köszönőviszonyban sincs a géprombolós fordítással:

Mosógéphez kellett használati útmutatót leszednem a netről. Rá is akadtam, elkezdtem böngészgetni. Az egyik pontján az én (nem nyeles) szemeim is megakadtak (a szabadfordítást inkább hagyjuk). Nem brutális ez kicsit?! Végülis a mosógép is csak ember...  :-)

Perverz lehet Imre, mert az alant vázolt sztori után vissza akar menni ugyanabba a szervízbe. Hát mi lazák vagyunk, mint az egyszeri kormánykommunikátor tőkeemelés közben, de ilyet azért nem mernénk megtenni. A sztori egy IBM laptop, illetve annak a javíttatása körül forog, horrorisztrikus részletekkel. Imre amúgy gyanús, mert állítása szerint pénzt fizetett a gépére telepített programokért. Az én utolsó laptopos élményem az volt, hogy a thai hajón Imola ráült az 1,2 kilogrammos Sony Vaióra, amitől srégen elment a kép, örökre. Csak miheztartás végett.

Ez a hét a nemzeti érzés hete, mindjárt eldúdoljuk az úgynevezett nemzeti rock csúcsteljesítményét, majd közvetlen utána azt az amerikai dalt, amiről koppintották. No de most nem is ez a téma, hanem

Egy kis szösszenet az árvai várnézegetős osztálykirándulásról... Szerintem nem lett volna nehéz megkérdezni minket (magyarokat) a helyesírásról, mivel elég közel vagyunk... De sebaj, legalább nevettünk egy jót :)
További szépnapot!
 
Dooree

Ha a nyár sportcsemegéje a grillcsocsó, az őszé minden bizonnyal a kőpapírolló-világbajnokság lesz. Annak a két magyar fanatikusnak biztosan, akik képesek otthagyni ausztrál szörfparadicsomukat, csak hogy lezúzhassák a torontói csuklószorítóversenyt októberben. Ehhez nincs is szükségük másra, minthogy lelkes rajongótáboruk minimális fejenkénti pénzadománnyal kipótolja a túra árát, az elhivatottság már megvan.

A labancok provokatív fellépése miatt évek óta nem tapasztalt magasságba szökött a nemzeti öntudatunk, így nagyvárosi falukutatóként a nép konyhája kezdett érdekelni bennünket. Amikor gyermekként a nép konyhájának közvetlen közelében éltünk a Józsefvárosban, a hamisítatlan ízeket a hitlerszalonna és a sertésköröm jelentették. Mára változott világ, sp a Savoya parkban például bizonyítékot talált arra, hogy a XXI. század  magyar konyháját a hamburger, az utasellátós jellegű, ámde korpás kiflibe burkolt szendvics és a bögrébe nyomott borotvahab fémjelzik, mintegy. Kiváló menüsor másnaposság ellen, bár a Székelyföldön és a palócoknál az öregek állítólag még mindig szappanhabbal csinálják.

A Homár sem mondhatta volna szebben, mint ahogy a Webisztán összegezte a legújabb internetes megfigyelési ügyet, amiben Tóth Benedeket megfenyegette a T-Online, miután a Warner úgy látta, illegálisan osztotta meg egy filmjüket számítógépéről. Lehet értetlenkedni, hogy mi ebben a dráma, hiszen igazuk van és köcsög tolvaj fájlmegosztók, mégiscsak az amerikai filmipar utolsó kétségbeesett támadását figyelhetjük meg, mielőtt összeomlik a jelenleg a saját fogyasztóik terrorizálásával és terroristákhoz hasonlításával körömszakadtáig fenntartott, 25 éve elavult szerzői jogi rendszer.

Hogy-hogynem a dvd-s megjelenéseknek sikerült eljutniuk a megfizethető és reális 999 forintos lélektani árhatárig, csak sajnos azt a szisztémát még az internet előtti időkre találták ki. Persze lehet a gonosz felhasználókat basztatni - bár ugye az köztudott, hogy a legaktívabb filmtöltögetők között találhatók a legkomolyabb film- és mörcsandájzfogyasztók (akik például a Star Warst legalább 4-6x megvették, videón (többször), lézerdiszken, dévédén (többször), aztán most HD-ben - mennyi is ez így összegszerűen?) -, de elegánsabb lenne átállni valami 21. századi rendszerre.

update 07/05 19:23 Kaptunk egy ilyen emailt Sólyom Balázs PR managertől

Ezúton kérem Önt, hogy a változtassa meg http://homar.blog.hu/2007/07/04/a_t_online_es_a_warner_figyeli_onoket linken elérhető „A T-Online és a Warner is figyeli Önöket” címet, mivel az valótlanságot tartalmaz. A T-Online ugyanis semmilyen formában nem monitorozza ügyfelei adatforgalmát, és – az adatvédelmi előírásokat szem előtt tartva – semmilyen rájuk vonatkozó adatot nem bocsát a Warner Brothers rendelkezésére.

Úgyhogy most a gyakorlattal ellentétben nem kíhúzzuk, hanem töröljük a címből a T-Online-t. Elnézést kérünk érte. Viszont itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy felhívjuk a T. internetezők figyelmét, "hogy amíg nem kérünk, vagy kínálunk érte pénzt, a magyar joggyakorlat szerint nem lépjük át a szerzői jogi törvény által szabályozott szabad felhasználás kereteit, tehát nem járunk el törvénytelenül", ha fájlokat cserélgetünk.

Ha ezt előbb olvassa a Homár, biztos nem posztolja az Oakley-harcos pozitív történetét, de úgyis itt a hidegfront, legalább a szívekbe költözzön egy kis melegség. A legfrisebb fejlemény, hogy a karcmentes Dr. Batz-papucsok után nyomozó K. közepesen köcsög bullshittelgetős válaszlevele után felhívta a kereskedelmi igazgatót, aki végre felfogta, hogy értük és nem ellenük küzd a T. fogyasztó. Körbenéztek a kérdéses üzletekben, ahol tényleg találtak leharcolt papucsokat a raktárakban. Fáradozásaiért cserébe K. kapott egy grátisz papucsot, ami ugyan nem a hagyományos 8-10 pár, mint Dubaiban, de legalább valami:

Tegnap, miután Makó László kereskedelmi igazgató nem túl kedves levelét megkapam, úgy gondoltam ez nem maradhat ennyiben, így telefonon felhívtam őt. A telefonos beszélgetés során a kereskedelmi igazgató rájött arra, hogy én nem lejáratni akartam a cégét, hanem valós a problémám és egy idő után hangnemet váltott. Megegyeztünk abban, hogy elküldöm neki a postacímemet, és ők egy garantáltan hibátlan példányt elpostáznak számomra utánvéttel. A levelet meg is írtam, elküldtem részére. Néhány órán belül visszahívott Makó úr és elmondta, elmentek az általam felsorolt üzletekbe és valóban kifogásolható minőségű papucsok voltak a raktárban.

Eheti(havi) rendhagyó heppiendes történetünket Mattv prezentálja, aki olyannyira magába szívta a napszemüvegben határozottan nézést, hogy az Andrássy úti Oakley-kimérésben is megszeppentek és ingyen kicserélteték neki szemüvege törött szárát. Persze nem első nekifutásra:

Alábbi eset tegnap történt meg velem az Andrássy úton lévő Oakley szaküzletben: Fél éves vadító Oakley napszemüvegem szára áldozatául esett a szombat esti partinak, így gondoltam szerencsét próbálok a hivatalos forgalmazónál - hátha olcsón megúszok egy cserét. Persze tudom én, hogy a napszemüveg nem az este kelléke, de a buli du 3-kor kezdődött, így talán érthető, hogy miért volt nálam. (Hát persze - a Homár) Betértem tehát az üzletbe, ahol valószínűleg azt gondolhatták, hogy minden vágyam hogy minél több pénzt ott hagyjak, és közölték, hogy csak a teljes keretet tudják csak cserélni, 12 ezer forintért.

Hiába a hegyekben álló zseton meg a közös Unió, Metternich vére úgy látszik nem alvadt meg. Az OMV olajcég ugyanis az "Ausztria megint kicsit nagyobb lett" szlogennel tudatta az osztrák fogyasztókkal a multinacionális vállalat magyarországi térnyerését. Nekünk amúgy alapvetően nem lenne problémánk egy osztrák okkupációval, fogyasztani jobban lehetne, de mennyire, sőt lehetne drukkolni a bombaerős közös síválogatottnak is, és olcsóbb lenne a Red Bull. Nem beszélve arról, mennyire megnőnének az országon belüli pisztrángozási és galócázási lehetőségek. Laci feljelentő levele és egy románoktól levetett OMV-reklám alant.